Idegesen álldogáltam a csomagkiadó mellett. A bátyám még mindig sehol. Akikkel együtt utaztam már mind elmentek. Kivéve két lányt. "Legalább nem vagyok egyedül!" - gondoltam. De erre persze, hogy ők is elmentek. Már tényleg csak egyedül voltam. 30 perc. 30 perce késik a bátyám. Szép! Megcsörgettem, hogy merre van, de ő kinyomott.
- Hogy az a....- kezdtem a magam módján "dicsérni" mire valaki megfogta hátulról a derekam.
- Drága egyetlen bátyám! - mondta nevetve Andy. - Ugye ezt akartad mondani?
- Persze, hiszen kifáradtál értem csöppnyi 30 perc késéssel! - megöleltük egymást. Már rég nem találkoztunk.
- Wow! De jól nézel ki! Jót tett neked az angol levegő! - nevetett - Na indulhatnánk végre?
- Végre? - néztem rá kissé mérgesen - Te mondod én már rég otthon lennék ha elindulok gyalog és nem várok rád!
- Oké! - kezdte Andy - Akkor gyere gyalog! . és elindult kifelé.
- Na nem! - rohantam utána.
Beszálltunk a kocsiba ő meg még mindig engem fürkészett. Elindultunk.
- Nézd már az utat! Lehet, hogy a repülő nem zuhant le, de te megölsz! - kiabáltam rá.
- Bocsi, de én nem így emlékeztem rád! Hová tűnt az a szexi fogszabályzód? - kacagott gúnyosan.
- Haha! És a te vagány szemüveged?
Andy furcsán nézett rám e mondat hallatán. Majd zavartan megszólalt.
- Nekem nem is volt szemüvegem!
Ott röhögtem mellette. Olyan bambán nézett. Lehet, hogy azon gondolkodott, hogy volt-e szemüvege?!
Megérkeztünk. Szép ház volt. Kívül is, belül is. És legnagyobb meglepetésemre: REND VOLT!
- Íme az otthonod! - tárta ki előttem az ajtót.
Beléptem a nappaliba és lehuppantam az ágyra.
- Ne kényelmesedj el annyira! - mondta. - Még meg kell ismerned a bandát!
Na ehhez persze egy kicsike kedvem sem volt. Hosszú volt az út és fáradt is voltam.
- Andy, csöppem! - kezdtem kedveskedő hangon - Annyira tehetséges énekes vagy! Olyan büszke vagyok rád! Sajnos én meg csak egy átlagos lány vagyok és el fáradtam nagyon!
- Szeretnél pihenni egy kicsit? - kérdezte Andy és persze ez a kedveskedés nagyon megpuhította a szívét.
- Aha. Bocsi! Annyira sajnálom, hogy nem ismerhetem meg ma őket!
- Semmi baj - legyintett - Majd holnap!
Megint megöleltem. És intettem neki.
- Na gyere! Hozd a cuccaimat a szobámba! - mosolyogtam és elindultam felfele.
- Okés, viszem. - mondta lelkesen de mikor megfogta a bőröndöket elordította magát.- Te ezekben mi a jó ég van? Tégla? Nagyon nehezek! Esetleg segíthetnél!
- Nem nem! -ráztam a fejem - Erősödnöd kell!
Megforgatta a szemeit és elindult a bőröndökkel, én meg pattogtam fel a lépcsőn.
- Te undok boszi! - nevetett, majd hatalmasat esett a lépcsőn.
- Andy, jól vagy? - futottam oda hozzá ijedten. Erre ő elkapta a kezem és magához húzott és egy óriási puszit nyomott az arcomra. Majd nevetve mondta:
- Lehet, hogy szebb lettél, de ugyanolyan gonosz maradtál!
- Köszönöm az elismerést! Igyekszik az ember lánya! - mondtam és feltápászkodtam.- Na gyere már!
Elindultam felfele, ő meg nagy nehezen elindult utánam.
- Khhmmm...Hercegnő! - mutatott rám. - A másik irányba!
- Tudtam én! - válaszoltam csípőre tett kézzel és megfordultam.
Jó volt végre vele lenni. Hiányzott már a sok civakodás, beszólogatás, ölelgetés, meg persze a verekedések. Összességében: Hiányzott a bátyám!
