24. Fejezet

*Ash np.*
Mivel Tia rengetegszer megkért arra, hogy ne vigyem Andyhez ezért úgy döntöttem elviszem magamhoz. Miután megtudtam, hogy Jake megcsalta távol akartam őt tartani tőle is. Átvágtam az autóval az erdőn, hogy gyorsabban hazaérjünk, és miután befordultam az utcába észrevettem, hogy Tia alszik. Beálltam a garázsba és az ölemben vittem fel az emeletre. Lefektettem az ágyamba és óvatosan letöröltem az elfolyt szemfestékét. A ruhája is összekoszolódott amikor az úton ültünk ezért levettem róla és ráadtam az egyik pólómat. Betakartam, majd kimentem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Még mindig a fejemben égett a pillanat amikor Tia áthajolt az oldalamra és megcsókolt. Bár ne azért tette volna mert haragudott Jakere.
Hamar felöltöztem és lementem a konyhába. Kivettem a hűtőből egy pudingot és megettem. Hamarosan már én is fáradt lettem ezért felmentem a szobába. Tia összekuporodva feküdt az ágy szélén. Lefeküdtem az ágy másik oldalára és betakaróztam. Tiát figyeltem. Megfordult és a vállamra feküdt. Kezét a mellkasomra tette és aludt tovább. Megpusziltam a feje tetejét és én is elaludtam.

Reggel csengetésre éberedtem. Óvatosan kiszálltam az ágyból, hogy ne ébresszem fel Tiát és lerohantam a lépcsőn. Miután ajtót nyitottam már megbántam. Jake állt az ajtóban a csengőre támaszkodva.

- Öreg hány óra van? - töröltem meg a szememet.

- Reggel hat. Láttad Tiát?

- Miért? - nem akartam elárulni, hogy itt van. Megakartam kímélni Tiát egy veszekedéstől Jakeel.

- Mert tegnap este elrohant tőlem.

- Andynél kerested már?

- Nem. De nem hiszem, hogy úgy hazament volna.

- Miért jött el tőled?

- Összevesztünk.

- Ennyire? Jake min vesztetek össze?

- Az most nem lényeg. Itt van Tia vagy nincs?

*Tia np.*
Amikor felébredtem nem igazán tudtam, hogy hol vagyok. Körül néztem a szobában és rájöttem, hogy tegnap Ash biztosan idehozott, hozzá. Végignéztem magamon és mosolyogni kezdtem. Ash pólója volt rajtam. Kimentem a szobából és elindultam lefelé a lépcsőn.

- Ash? - óvatosan lépkedtem mert még fájt a lábam a tegnap esti rohangálás után.

- Tia?! - hallottam Jake hangját. Már a lépcső felénél jártam de amint meghallottam a hangját elindultam vissza.

- Ash be ne engedd! - hiába kiáltottam ezt vissza, Jake már a lépcső aljánál állt. - Ne gyere közelebb!

- Jake hagyd békén! - kiáltott rá Ash.

- Tia beszéljük meg! Az az Ash felsője?

- És ha igen? - csípőre tettem a kezemet. Vártam, hogy mi fog ebből kisülni.

- Látom nem kellett sokat várnod azzal, hogy tovább lépj.

- Pofa be! - üvöltöttem. Ash és Jake is hátrahőköltek. - Én léptem tovább? Háromszor csaltál meg te rohadék! - lassú léptekkel közeledtem feléjük. - Nincs jogod bírálni azt, hogy mi volt köztem és Ashley között! Andynek nyugodj meg nem mondok semmit, de te most takarodj el innen!

- Ez az Ashley háza. Vagy az éjszakátok után már nem?

- Jake fejezd be! Nem volt közöttünk semmi! - ordított rá Ashley. - Tegnap este Tia zokogva jött el tőled és megtámadták. Az volt a szerencséje, hogy ott volt két régi ismerőse, én pedig éppen arra mentem kocsival! Ezért van most nálam.

- Én békülni jöttem. - nézett rám Jake. - És, hogy visszagyere az én házamba.

- Na ne nevetess! Egyszer fogom még betenni a lábamat abba a házba! Amikor összepakolom a ruháimat.

- Tia szeretlek! - Jake a derekamnál fogva magához emelt és megcsókolt. A következő pillanatban a tenyerem az arcán csattant.

- Takarodj Marciehoz! - Jake kisétált az ajtón, én pedig sírva rogytam össze.

- Tia nyugodj meg! Kérlek ne sírj! - Ash mellém guggolt és kezével megsimította az arcomat.

- Még neki állt feljebb. Ash nem akarok hazamenni Andyhez. Nem akarom elmondani neki, hogy Jake megcsalt mert nem idegesítem fel őt is. Viszont most még fogalmam sincs, hogy mit találjak ki.

- Itt maradsz nálam ameddig csak akarod. Együtt kitaláljuk, hogy mit mondjunk Andynek. - az arcomat felemelte, hogy a szemébe nézzek és letörölte a könnycseppeket az arcomról. - Szeretlek és nem foglak cserben hagyni.

- Köszönöm. Istenem de hülye voltam!

- Akkor jónak láttad Jakeel lenni. És nem, nem te voltál a hülye hanem ő! Ő csalt meg téged. Te egy gyönyörű erős csaj vagy.

- Akkor igen. Sajnálom, hogy annyit veszekedtem veled. Sajnálok mindent. - az ujját a szám elé tette.

- Ne, Tia hagyd abba. Ne sajnálj semmit. Gyere menjünk fel. - segített felállni a földről és felmentünk a szobába. Leültem az ágyra, ő pedig mellém ült. Még mindig sírtam. - Ne pityeregj.

- Rendben. - nevettem el magamat és letöröltem a könnyeimet. Ash kitárta a karját én pedig szorosan hozzá bújtam.

- Mikor akarsz elmenni a ruháidért?

- Jó lenne minnél hamarabb. - elhajoltam, hogy a szemébe nézhessek.

- Menjünk el most gyorsan? Aztán meg elmehetnénk valami kávézóba. Na mit szólsz?

- Jól hangzik. Mármint a kávézó. Inkább hazamennék és ott öltöznék fel. Ha jobban belegondolok inkább beszélek Andyvel, minthogy Jakeel találkozzak ma újra.

- Rendben. Készülj el nyugodtan. - felállt az ágyról és elindult kifelé de elkaptam a kezét.

- Ne menj még ki. Csak egy kicsit maradj még itt mellettem.

- Ha szeretnéd, de öltözz fel, elmegyünk Andyhez ott elkészülsz ahogyan szeretnél, és ezt követően addig leszek veled ameddig akarod.

- Rendben. - visszaült mellém én pedig átöleltem. Hátradőltünk az ágyon.

- Andy és Jake holnap elutaznak.

- És azt a Marciet is hívta. Engem nem, őt igen! - vágtam közbe.

- Hey, ne erre gondolj. Én arra gondoltam, hogy arra az időre gyere át!

- Jó ötlet. De másra nem tudok gondolni. Mikor elolvastam azokat az üzeneteket amiket egymásnak irogattak egy világ tört össze bennem. És még ő mondta, hogy Ellie jogosan hagyta ott Andyt. Na még velük is baj van most.

- Miért?

- Mert este túl sokat ittak és lefeküdtek, mármint rendesen és Ellie eléggé kiborult mikor rájött reggel.

- Az nem egészen jó.

- Hát nem. Félek, hogy ezután nem békülnek ki.

- Majd meglátjuk. Lásd jól a dolgokat. - felállt az ágyról és felhúzott engem is. - Készülj, szeretnék már ott lenni a kávézóban. Kezét a derekamra tette az arca pedig talán túl közel is volt az enyémhez. Testünk összeért, vérnyomásom at egekbe szökött.

- Na akkor sietek. - újra átöleltem. Számtalanszor öleltem át ma de akár örökké így maradtam volna. Nyugtató volt a karjában lenni. Karjával szorosan magához húzott, én pedig átöleltem a nyakát.

- A pólót hagyd magadon. Csak a nacit cseréld át. Tegnap eléggé összekoszoltad a ruhádat.

- Jó. Úgy is átöltözök otthon. - bólintottam. Elővette ruháit a szekrényéből és felöltözött. Én is felvettem a nadrágomat és kifordítottam a zsebeit. - Basszus! - kaptam a fejemhez.

- Mi történt?

- Tegnap ahogy elrohantam Jaketől, ott hagytam a telefonomat.

- Érte menjünk? - nem válaszoltam csak hunyorogva pillantottam rá. - Szóval nem. Értem én a célzást.

- Inkább élek telefon nélkül, minthogy találkozzak ... azzal.

- Értem én. - tartotta fel a kezeit. - Gyere menjünk.

Lent beültünk az autóba és elindultunk hozzánk.

23. Fejezet

- Mi történt? Te nem Jakenél vagy? - nézett végig rajtam. Ekkor eszembe jutott, hogy mit láthat: elfolyt szemfestékkel, hiányosan öltözve ahhoz képest, hogy késő este van egy számára vad idegen srác mögött állok.

- Csak voltam. - elengedtem Joe karját és Ash karjaiba zuhantam. Zokogni kezdtem.

- Úgy látom vele biztonságban leszel. Én visszamegyek Chrishez. - intett Joe.

- Látlak még? - törölgettem a szememet.

- Megfoglak keresni. - szorosan átölelt.

Megpusziltam. - Köszönöm, hogy megmentettetek. Chrisnek is.

- Átadom. - bólintott és elsétált.

- Mi történt? - Ash kinyitotta az autója ajtaját én pedig beszálltam.

- Eljöttem Jaketől aztán megtámadtak.

- Ki volt az? És egyáltalán minek jöttél el Jaketől? Ilyenkor? - az órára pillantottam. Este 11:57 volt.

- Hát honnan tudjam, hogy ki támadott meg?!
Ash befordult arra az utcára ahol Jake lakik. A kormányra tettem a kezemet.

- Ne vigyél vissza! - nyögtem kétségbeesetten. Zavarodottdágomat látva visszafordult az autóval.

- Akkor Andyhez?

- Ne! Mindegy, hogy hova csak erre a két helyre ne. Ilyen állapotban nem megyek haza.

- Elárulnád, hogy mi történt Jakenél, hogy eljöttél? - Az erdő szélén leállította az autóját és rám nézett. Senki nem járt ilyenkor ezen az úton. Az erdő csendes volt, az utcában lévő házakból - amelyik utcáról kihajtottunk - sem szűrődött ki hang vagy fény.
Áthajoltam az ő oldalára és megcsókoltam. Fogalmam sincs, hogy miért, de ezt tettem. Ash visszacsókolt és az ölébe vont. Az ölében tartott amíg kiszállt velem az autóból és végig fektetett a hátsó ülésen. A pólóm alatt a derekamra tette a kezét majd amikor felhúztam rajta a felsőjét mosolyogni kezdett.

- Tia miért csinálod most ezt? Fáradt vagy. Hazaviszlek Andyhez, ott lesz jó helyed. - kiszállt a hátsó ülésről és én is felálltam.

- Ne! Ne vigyél haza! - már szinte könyörögtem.

- Tia áruld már el, hogy mi folyik itt?! - az autóhoz szorított és a szemembe nézett.

- Jake megcsalt. - amint ezt kimondtam a földre rogytam. Ő egyből mellém guggolt és átölelt.

- Jake? Az nem lehet. - tekintete ködös volt. - De ő szeretett. Pont ezért akartam veled távolságtartó lenni.

- Ezek szerint nem szeretett. - szipogtam. - Bocs az előzőért.

- Ne kérj bocsánatot. Minden vágyam, hogy egyszer úgy tedd ezt meg, hogy az nem bosszú lesz. - hajamat a fülem mögé akasztotta és megpuszilt. Megragadtam a tarkóját és nem engedtem, hogy elhajoljon. Kezét a hátamra tette, arcát pedig a nyakamba fúrta. Már nem sírtam. Ültünk az úton az autónak dőlve egymást ölelve.

- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. - súgtam a fülébe.

- Szeretlek. - felemelt a földről és beültetett a kocsiba. Beült ő is és beindította a kocsit. Behajtott az erdőbe vezető aszfalt úton. Nem érdekelt, hogy hova visz csak maradjon mellettem. Kezemet a karjára tettem és az utat néztem. Sötét volt és csak a fák körvonalát láttam. Sűrűn pislogtam, de a kimerültség miatt hamarosan végleg behunytam a szememet és elaludtam.

22. Fejezet

Nemsokára visszajött és a telefont az asztalra tette.

- Ki volt az? - kíváncsiskodtam.

- Nem érdekes. Folytathatjuk? - fölém mászott és csókolni kezdett. Csengettek. - Hogy az a... - felpattant és kiment.

Felültem de miután 5 perc múlva sem jött be, kimentem. Nem igazán emlékeztem, hogy mikor kell jobbra vagy balra fordulni ezért volt, hogy a mosdóban vagy egy másik szobában kötöttem ki. Befordultam az egyik folyosón, majd benyitottam az egyik ajtón és a nappaliban találtam magamat. Jake és Ashley a kanapén ücsörögtek.

- Figyelj fogalmam sincs, hogy ezt hogyan csináltam mert abban biztos vagyok, hogy nem erre mentünk be a szobába, de ez a ház nekem egy labirintus.

- Majd pici kis világító nyilakat fogok felrakni a falakra. - nevetett rajtam.

- Mikor jössz vissza?

- Még beszélnem kell Ashleyval de aztán megyek. Maradj itt addig!

- Ha zavarok elmegyek. - Ash már majdnem elhitette velem, hogy zavarban van, amikor észre vettem, hogy a szeme sarkából engem figyel és vigyorog.

- Ugyan dehogy! - hangsúlyoztam. - Addig bemegyek és kipakolom a ruháimat. Amennyiben betalálok. - pillantottam végig a helyiség végén nyíló folyosón. Jakehez sétáltam és megcsókoltam. - Siess!
Elsétáltam a folyosóig és hálás voltam, hogy Jake háza ugyan nagy, de nem lépcsős. Érdekes mód a nappaliból könnyebben betaláltam a szobába. A bőröndömet lefektettem a földre és kicipzároztam. Jake bejött a szobába és kinyitotta a szekrényt.

- Kicsit összébb pakoltam, hogy beférjenek a ruháid. - mosolygott.

- Köszi. Végeztetek?

- Még nem. Ez viszont tényleg muszáj megbeszélni.

- Rendben.

Kiment a szobából én pedig elkezdtem kipakolni. Megnéztem a telefonomat, hogy mennyi az idő. Délután 6. Kipakoltam az összes cuccomat és leültem az ágyra. Semmi kedvem nem volt kimenni úgy, hogy Ash van itt. Elléggé kellemetlenül érezném magamat a társaságában. Ha nem látom nem lesz semmi baj. Motoszkálni kezdett a fejemben, hogy vajon ki hívhatta az előbb Jaket. Na nem mintha nem bíznék meg benne de eléggé zavart, hogy nem mondta el. A telefonjáért nyúltam de inkább csak tartottam a kezemben egy darabig azon gondolkozva, hogy van-e okom az aggodalomra. Feloldottam és beléptem a hívás listára. Az utolsó fogadott hívás ismeretlen számról jött. Visszaraktam a telefont az asztalra és azzal nyugtattam magamat, hogy valaki biztosan a banda ügyében hívta.
Végül mégis kisétáltam a nappaliba és láttam, hogy Jake éppen akkor zárja be a bejárati ajtót.

- Végre. - odasétáltam mellé és átöleltem. - Nézzünk meg valami filmet.

- Melyiket?

- Nekem aztán mindegy. Amelyiket elsőként megtaláljuk. - leültünk a kanapéra és bekapcsoltuk a TV-t. Végig kapcsoltunk az összes csatornán de nem kötött le egyik film sem. Jake berakott egy DVD-t ami viszont már az elején megtetszett. Jake magához húzott és nem engedett a szoritásból. Az ölébe ültem, vele szemben és megcsókoltam. Ő nem várt, visszacsókolt és a csípőmre tette a kezét.

- Szeretlek. - hajoltam el tőle. - Csinálunk palacsintát?

- Jól hangzik. - bementünk a konyhába előkészítettük a palacsintához való hozzávalókat. Hamar megcsináltam a masszát a tésztához és elkezdtem kisütni. Jake dolga volt, hogy megtöltse a palacsintát. Vacsi után egy kisebb kötést tettünk a lábamra és Jakeel összepakoltunk a konyhában. Jake telefonja a nappaliban volt, én pedig meghallottam, hogy üzenete jött. Feloldottam a telefont és mindenféle rossz előérzet nélkül beléptem az üzenetekbe.

FÁJ, HOGY PONT VELEM, AKIVEL A LEGIZGALMASABB ÉJSZAKÁKAT TÖLTÖD BESZÉLTÉL ÚGY A TELEFONBAN. - Marcie

A szívembe sajgó fájdalom ütött. Muszáj volt megnéznem a régebbi üzeneteket is.

MA ESTE RÁÉRSZ? - Jake (hétfő)

NEKED BÁRMIKOR. HOL ÉS MIKOR? - Marcie (hétfő)

JÓ VOLT A TEGNAP ESTE MIKOR LESZ FOLYTATÁS? - Marcie (szerda)

HOLNAP! NÁLAD. - Jake (szerda)

MOST NEM LESZ ALKALMAS AMÍG EL NEM UTAZOK. GYERE TE IS A SAJÁT AUTÓDDAL ÉS MAJD VALAMI KIFOGÁSSAL MINDIG LELÉPEK ANDYTŐL! - Jake (vasárnap)

- Ezt tegnap írta! - kezemet a szám elé kaptam és zokogni kezdtem. Berohantam a konyhába, Jake pedig átakart ölelni de én e helyett felpofoztam.

- Tia ez mi volt? - kapta kezét idegesen az arcához.

- Majd Marcie megmondja! Elfelejtetted kitörölni az üzeneteidet!

- Ez nem az amire gondolsz! - kiáltott. Felém közeledett de én hátrálni kezdtem.

- Mi lehet még? Ne közeledj hozzám! - ellöktem magamtól és az ajtó felé rohantam.

- Tia állj meg! - elkapta a kezemet és nem akarta elengedni.

- Eressz el vagy sikítok!

- Az én házamban vagyunk. Nem fog egy mentőosztag iderohanni. Tia én szeretlek és sajnálom!

- Hányszor csaltál meg vele?

- Mit számít az?

- Igen is számít! - teljes erőmből elrántottam a kezemet és elvettem a földről a cipőmet. - Hányszor? - kiáltottam immár.

- 3szor. - mondta bűnbánóan.

- És még azt mered mondani, hogy ez nem számít? - újra felpofoztam és kirohantam. Könnyektől küszködve rohantam végig a sötét utcán. Jake még egy darabig rohant utánnam és a nevemet kiabálta de én újabb és újabb utcasarkon fordultam be. Miután megbizonyosodtam arról, hogy Jake nem követ leültem az út szélére és felhúztam az eddig a kezemben szorongatott cipőmet. Kitöröltem a szememből az újra és újra feltörő könnyeket és befordultam egy másik utcára. Már nem egészen tudtam, hogy hol járok de nem is érdekelt, csak minnél meszebb kerüljek Jaketől. Nehezen hittem el, hogy végig megcsalt.

- Csajszi gyere bulizni! - kiáltott utánnam egy férfi. A vállam mögött hátra pillantottam és három 25 év körüli srácot láttam. Lábaimat egyre gyorsabban raktam a másik után.

- Nem hallottad mit mondott a haverom? - az egyik elkapott és a szórakozóhely falának szorított. - Ezek könnyek? Vétek egy ilyen gyönyörű és csábító csajnak sírni. Remélem nem miattam.

- Abban ne is reménykedj! - vágtam vissza. A srác a nyakamat kezdte harapdálni majd hátraszólt a többieknek, hogy menjenek, ő majd utól éri őket. - Szállj le rólam te rohadék! - próbáltam meg ellökni magamtól, részben sikeresen mert pár lépést elhátrált.

- Ejnye hát, hogy beszélhetsz így velem? - megnyalta az arcomat amire egyszerre hányingerem támadt. Megpróbáltam lerúgni magamról de mostmár túl erősen szorított.

- Eressz már el! - sikoltottam. Valaki lerántotta rólam és bemosott neki egyet.

- Így kell viselkedni egy nővel? - kérdezte tőle egy feletébb ismerős hang. Egy másik srác elkapta a karomat és egy másik utcáig rohant velem.

- Eressz el te seggfej! - kiáltottam.

- Ne már Tia, én mentettelek meg! - nézett rám a srác. Nagyon ismerős volt az arca.

- Joe? - mikor felismertem hatalmas nyugalom töltötte el az egész testemet. Remegve a nyakába ugrottam.

- Köszi, hogy megismersz! Mit keresel te itt? - szorított magához.

- Leléptem Jaketől. - újra könnyek szöktek a szemembe.

- Miért? Gyere menjünk innen és közben elmondod.

- És a másik srác? Aki lerántotta rólam azt a férget? - pillantottam vissza.

- Chris? Nyugi meglesz! Biztosnásog helyre viszlek és visszajövök érte.

- Chris volt az? Hatalmas mázlim van, hogy itt voltatok.

- Na mond csak el, miért jöttél el ilyen későn Jaketől?

- Mert megcsalt. - amint ezt kimondtam egy autó állt meg előttünk. Én Joe mögé álltam, mert az előző után mindentől rossz érzésem lett.
Ash szállt ki a kocsiból és mellénk sietett.

Sziasztok!

Ha te vagy a baratnod szeretitek a One Directiont vagy csak egy izgalmas story utan kutattok akkor itt van egy uj blogom:
http://littlerandomfanfic.blogspot.hu/?m=1
orulnek, ha beleolvasnatok es ha tetszik folytatnatok is az olvasast:) csao*

21. Fejezet

Két személy rohant el az asztal előtt viszont nem a csajok voltak.

- Andy és Jake. - suttogtam. - Maradj csendben.

- Andy gyere már! - rángatta ki Jake Andyt a konyhából. Meghallották, hogy Elliék lefelé tartanak ezért majd', hogy beugrottak az asztal alá. Kikerekedett szemekkel pislogtak ránk.

- Minek jöttetek le? - kérdeztem. - Ha miattatok lebukunk kicsin..- Jake megcsókolt így nem tudtam befejezni a mondatomat.
A lányok vissza felrohantak a lépcsőn, mi pedig lassan előbújtunk az asztal alól.
Teljes sötétség volt. Alig láttam valamit, és mikor elindultam neki is ütköztem Andynek. Elsétáltam a kanapéig és leültem. Elliék újra lerohantak. A srácok a falhoz lapultak én pedig végig feküdtem a kanapén. Nem igazán értettem, hogy miért rohangálnak, de ha nekik jól esik hát rohanjanak. Amy belerúgott a kanapéba és jajbékolva ült rá a lábamra. Felsikoltottam.

- Basszus ez de szar búvóhely volt. - morogtam.

- Jól vagy? - Andy mellénk rohant és a kanapé széléhez térdelt.

- Megvagyok. - mondtuk Amyvel egyszerre.

- Mivan? - kérdezett Andy. - Én most a kanapéhoz beszélek.

- Kapd be! - Amy hozzá vágta a kispárnát, majd én is megdobáltam.

Még sokat beszélgettünk, de már csak akkor vettem észre, hogy elaludtam amikor reggel Jake ölében ébredtem. Körülöttünk az ágyamon szétdobálva az ágynemű és a ruháink. A szekrényemen pezsgős poharak és üvegek, és whiskys üvegek voltak szét dobálva. A takaró alá pillantottam és beigazolódott a gyanúm. Meztelenül voltam. De miért nem emlékszek arra, hogy együtt voltunk Jakeel. Ekkor iszonyatos fájdalom nyilalt a fejembe és egy hangocska a "pia" szót suttogta. Hátra hajtottam a fejemet és a plafont bámultam. Mennyit ihattam? - merült fel bennem a kérdés. Jakere pillantottam. Békésen aludt. Sokáig erőltettem a memóriámat és kezdtek bevillanni a tegnap este képei.

Jake az ölében hozott be a szobába és ezt követően rengeteget ittunk és hamar letépte rólam a ruháimat. Egy látomásként villant át a fejemen az emlék majd meg is szakadt. Akár mennyire akartam rá emlékezni nem ment. Homályos volt minden és a hangokat is torzan hallottam.
Jake megragadta a csípőmet és magához rántott. - emlékeztem - lassan szívni kezdte a nyakamat és közben belémhatolt. A kezemet a fejem mellé szorította és még erőteljesebb lett. Tudtam, hogy akkor hajnalban ezt élveztem. Még mindig homályos volt minden. Jake a karomat és a csuklómat is harapdálta.
A kezemre pillantottam. Egy pár harapásnyom még látszódott rajta. Jake pislogva kinyitotta a szemét.

- Jó reggelt édes. - emeltem fel a fejemet. Szédülni kezdtem ezért a mellkasára feküdtem.

- Szia. Jó volt az éjszaka. - megpuszilta a fejem tetejét és végigsimított a hátamon.

- Mennyit ittam?

- Sokat. Miért?

- Mert nem emlékszem az estére. - ismertem be. Jake elnevette magát. - Ne nevess!

- Életed legjobb szexéről megfelejtkeztél? - perverz mosoly jelent meg az arcán. - Mit szólnál ha most újra kezdenénk? Erre már emlékezni fogsz! - maga felé pördített én pedig elhelyezkeztem rajta. A nyakamnál fogva magához húzott és megcsókolt. Szenvedélyesen csókolt és egy pillanatra sem engedett el. Lassan mozgatni kezdtem felette a csípőmet. Jake hátra hajtotta a fejét és egy egyszerű mozdulattal már én voltam alul. Gyorsabb tempóra váltott. Ujjait átfűzte az én ujjaimon és a fejem felé emelte.

- Gyorsabban. - nyögtem. Arcát a kezem közé szorítottam és csókolni kezdtem. Hosszú ideig csókolt, majd a nyakam felé vette az irányt és úgy csókolt tovább. Az arcomat majd a nyakamat csókolta. A nyakamon tovább haladt és már a hasamat csókolta. Beleborzongtam az érzésbe. Kezét végigfutatta a derekamon és lentebb húzott az ágyon. Az arcunk újra találkozott. Mosolyogni kezdtem.

- Elmegyünk zuhizni?

- Hát ha folytathatjuk ott is. - újabb perverz mosoly ült ki az arcára.

- Ott inkább nem. Elővigyázatos akarok lenni.

- Miért? Akkora baj lenne ha tőlem lenne babád?

- Jelenleg? Igen. - felálltam az ágyról és lehúztam az ágyról a takarómat. Jake is lerántotta a sajátját és magunkra csavarva rohantunk ki a fürdőbe. Alig értünk el fél útig összetalálkoztunk Daveel.

- Még jó, hogy nem meztelenül rohantam ki. - nevettem. Dave csak egyetértően bólintott és odébb állt. - Andy? - kérdeztem.

- Lent veszekszik Ellievel.

- Miért?

- Azt hiszem azért mert este piáltak és lefeküdtek egymással amiért Ellie Andyt vádolja. Amúgy mi megyünk lassan.

- Ilyen hamar? Még maradjatok egy kicsit. - kérleltem. Dave hamar beleegyezett majd visszament a szobába.
Jakel beálltunk a forró zuhany alá. Neki szorított a zuhanykabinnak és megcsókolt. Eltoltam magamtól.

- Baj van? - kérdezte idegesen.

- Csak ideges vagyok Andyék miatt. Lehet, hogy ezután ki sem békülnek.

- Viszont lehet, hogy ez hozza meg a békülést közöttük. Nézzd mindig a dolgok jó oldalát. Ez volt a békülős szex náluk. - mosolygott. Nevetnem kellett a mondata hallatán.

- Te, még talán igazad is lesz!

Felöltöztünk és lementünk a nappaliba. Andy az ajtónak dőlve ült a földön.

- Mi történt? - rohantam oda hozzá. - Hol van Ellie?

- Elment. Basszus nem csak az én hibám, hogy lefeküdtünk. Sőt én egyáltalán nem nevezném hibának! - bosszankodott.

- Gyere igyál egy kávét. Az most jó lesz.

- Egy frászt! Egy vagy két jó erős cigi, az lesz jó! - felállt az ajtó elől és a cigijéért nyúlt. - Csak tudod ő is emlékszik az estére. De ő rám keni az egészet meg a piára. Én szeretem őt, de látod elég volt egyszer hibáznom. Félek, hogy örökre elveszítettem.

- Ne mondj ilyet. Megnyugszik és akkor fogtok tudni beszélni.

Kiment a teraszra mi pedig bementünk Jakeel a konyhába. Elkészítettem a kávét és szóltam Amyéknek is.

- Ti is piáltatok este? - kérdezte Jake.

- Igen. De mi emlékszünk mindenre. - nevetett Amy.

- Andyék is. - biccentettem. - És nagyjából én is. Nagyjából.

A nap többi része békésen telt. Beszélgettünk úgy mindenről, és amikor Dave és Amy menni akartak Jake is felvetette az ötletet, hogy menjek át hozzá jó sokáig.

- Pontosan mennyi időre gondoltál? - kutattam táska után.

- 1, 2, akár 3 hét vagy mégtovább. Akár örökre. Tia nagyon szeretlek és szeretnék minden egyes pillanatot veled tölteni. - előkapott egy közepes bőröndöt a szekrényemből és gyorsan bepakoltunk. Elköszöntünk Andytől, Amyéktől és kocsiba ültünk. Az út meglehetősen rövid volt. Amikor kiszálltunk egy hatalmasat hapciztam. Fújt a szél és Jake egyik szomszédja füvet nyírt.

- Menjünk be gyorsan. Allergiás vagyok a fűre. - intettem és hapciztam még egyet. Szemem bekömyezett. A fű az egyetlen olyan dolog amitől egyből előjön az allergiám.
Bementünk a házba, Jake lerakta a bőröndömet és bekulcsolta az ajtót.

- Szép a lakásod.

- Lakásunk! Szereném, ha ideköltöznél hozzám. - a kezét a csípőmre tette én pedig a nyakába ugrottam. Bevezetett a hálószobába és végigfektetett az ágyon.

- Szeretlek. - súgta a fülembe.

- Szeretlek. - mondtam hangosan. Ekkor csörgött Jake telefonja. Megnézte a képedigrnyőt és felvette.

- Szia mondjad?! - kisétált a szobából és, bezárta az ajtót.

20. Fejezet

- Csak, hogy végre megvagy! - pillantott rám.

- Én vagy Tia? - nevetett Andy.

- Andy, csak is téged keresett! - megöleltem Jaket, ő pedig megcsókolt. Andy felsurrant mellettünk az emeletre. Jake az ölébe emelt, én pedig körbefontam a lábamat a derekán. Elsétált velem a kanapéig és lefektetett rajta. Fölém mászott és még vadabbul csókolni kezdett. Kezével a csípőmön körzött én pedig belemosolyogtam a csókjába.

- Hey, mi lenne ha bemennénk a lenti vendégszobába és ezt ott folytatnánk? - a hajába túrtam, ő pedig abban a pillanatban felemelt a kanapéról és elindult velem a szobába. Lábamat újra átfontam a derekán, ő pedig a falhoz szorított és csókolni kezdtett. Ez a pillanat olyan volt mint egy álom, amíg nem hallottunk egy hangos sikítást az emeletről.

- Andy húzzál kifelé! - hallottuk fentről. Eltoltam magamtól Jaket, ő pedig egyből felrohant velem az emeletre.

- Mi folyik itt? - Jake letett az öléből, én pedig Andyre, és az előtte, egy szál törölközőben álló Elliere néztem.

- A drága nem tud kopogni! - mutogatott Ellie.

- Én kopogtam! Te nem válaszoltál, így hát benyitottam!

- Nem vagyok süket! Hallottam volna ha kopogsz.

- Ezek szerint mégsem. - kiabáltak egymással.

- Fogjátok már be! - vágtam közbe. - Nem igaz, hogy felnőtt emberek léttére azt csináljátok mint a gyerekek! Andy nem direkt nyitott be, te meg törölközőben vagy!

- És szerinted zuhanyzás alatt is ebben voltam? - bökött Ellie a törölközőjére.

- Hát látott már mesztelenül Andy. Vagy tévedek? - szólalt meg mögöttem Jake.

- Jó ebből elég. Intézzétek el ezt ti ketten, de légyszíves használjatok hangtompítót! - ott hagytam őket és berohantam a szobámba. Jake természetesen utánnam jött és kulcsra zárta az ajtómat.

- Emiatt ne te idegesítsd fel magadat! - ledöntött az ágyon és újra csókolni kezdett. Nagyjából megszabadítottuk egymást a ruháinktól és fehérneműben terültem el Jake alatt amikor egy hangos pukkanással lekapcsolódott a szobámban a villany és feltehetően az egész házban is. Mind a hatan egszerre mentünk ki a szobákból a telefonjainkkal világítva. Ellien és Amyn az én egy-egy pizsamafelsőm, Daven, Andyn, és Jaken boxer volt.

- Mint egy elcseszett horrorfilm. - nevettem.

- Szerintem a vihar lecsapta az áramot. - Andy elindult lefelé a lépcsőn, Jake pedig utánna mondván, hogy majd segít.

- Látom éppen benne vagytok valamiben. - nevetett Dave.

- Mondhatjuk úgy is. Ellie bocs az előző kirohanásomért.

- Semmi.

- Mi lenne, ha ma nem aludnánk? Egy olyan fennmaradós dumcsizós este? - vetettem fel az ötletet.

- Ja, jól hangzik. - mondták szinte egyszerre.

- Mi hangzik jól? - kérdezte Jake elkapva engem hátulról, aminek következtében hatalmasat sikítottam.

- Egész este dumálni fogunk.

- Én is?

- Legfőképpen te! Mi van az árammal? 

- Holnap reggel kihívom a szerelőt. - magyarázta Andy miközben miután kettessével kaptunk egybelemlámpát mert csak hármat talált.

- Akkor lemegyünk addig a nappaliba? - vetette fel Ellie az ötletet.

- Persze. - mosolygott Andy. Lementünk a nappaliba és leültünk egy körbe a kanapé elé. A telefonokat felfordítva középre tettük.

- Bújócskázzunk! - szólalt meg Jake. Belőlünk előtört a röhöghetnénk de amikor láttuk, hogy ő komolyan gondolja abba hagytuk.

- Hogy mi? - pislogott Amy.

- Kettessével. Amy-Dave. Ellie-Andy és Tia-Én. Na de most komolyan. Teljesen sötét van, és a ház meg nagy.

- Nekem tetszik az ötlet. - pattant fel Andy. - Kik fogják először megkeresni a többieket?

- Majd mi. - jelentette ki Jake. - Csak párossával lehet elbújni egy helyre. Átbújhattok közben máshova de csak ketten!

- Okés! - intettek a többiek. Mi behunytuk a szemünket és hallottuk ahogyan a többiek elrohannak...

- 50! Megyünk! - kiáltottuk később. Jake megragadta a kezemet és felmentünk a lépcsőn. Beosontunk Andy szobájába és bevilágítottam az ágy alá.

- Senki.

- Itt sem. - zárta vissza Jake a szekrényajtót. - Nézzük meg a te szobádban. - mellém rohant és megcsókolt. Az ölébe emelt és lassan végigfektetett az ágyon. Lassan mozgatta felettem a csípőjét ami még inkább felcsigázott engem.

- Jake ne! - toltam el magamtól. - Nem tudhatjuk, hogy nincsenek-e mégis itt a szobában.

- Igaz. De akkor legalább előjönnének. - még egyszer megcsókolt majd felhúzott az ágyról és átmentünk a szobámba. Az ablakom nyitva volt és a szél hevesen süvített be. Ekkor eszembe jutott, hogy kiskoromban is tetőtéri szobám volt és mindig a tetőre másztunk ki Andyvel. Kihajoltam az ablakon de senkit sem láttam sehol.

- Andy átvert! - bosszankodtam. - Na most már még jobban fogom keresni! - kimentem a szobából de Jake elkapta a kezemet és csendre intett. Lassan odasétált az ágyamhoz. Felemelte az ágynemű tartót ahonnan Ellie és Andy ingegettek nekünk.

- Tia, hogy is volt az előző mondatod? - szivatott Andrew.

- A helyedben nem játszanék az életemmel! - böktem felé az ujjammal.

- Na gyere játszuk le!

- Gyere ki a hóra bátyus!

- Maximum a pocsolya tóba! - megragadta a derekamat és egy apró mozdulattal átlendített a vállán.

- Mi a...? - akkorát fordult velem a világ, hogy nem igazán tudtam, hogy hol vagyok. Elliere pillantottam. Ő is nevetett. Oldalba bökte Andyt, aki egyből felé, fordult.

- Meg kellene keresnünk Davet és Amyt.

- Igaz. - bementünk a fürdőszobába de én még mindig Andy vállán lógtam. Igazából valami kölyök majomnak éreztem magamat aki lóg anyja hátán. Amy és Dave sikoltva ugrottak ki a zuhanykabinból aminek köszönhetően hatalmasat löktem magamon. Leugrottam Andy öléből de ugyanabban a pillanatban megingott az egyensúlyom. Ellie és Andy egyszerre kaptak el. Hosszan egymás szemébe néztek de Ellie felemelt engem a földről megszakítva ezzel a pillanatot.

- Mi lenne ha a véletlen választaná ki, hogy ki kinek lesz a párja? - kérdezte. - Úgy értem, hogy felírjuk hat lapra az 1 2 és 3 számokat és akik azonosat húznak azok együtt vannak.

- Hozok papírt. - vágtam rá egyből. Gondoltam, hogy nem igazán szeretne Andy párja lenni, ezért jogosnak tartottam a kérdést. Szereztem hat lapot és felírtam a számokat. Kiborítottam a ceruzatartómat és beleraktam őket. Sorban húztak belőle. Ellie, Amy, Andy, Dave, Jake és végül Én. Egyszerre néztük meg a papírokat. Reménykedtem, hogy Jake lesz a párom de ezt bebuktam, mivel ő is és Andy is a kettes számot húzták. Ellie és Amy az egyest, Én és Dave, pedig a hármast. Dave magához ölelt és nevetett.

- Régen voltunk egy csapatban!

- Ami igaz az igaz. - biccentettem.

- Most mi kezdünk. - jelentette be Amy és már számolni is kezdtek.
Bambán pislogtam Davere mert lövésem se volt, hogy hova bújjunk. Andy és Jake hamar elrohantak és mi is inkább elmentünk a másik lépcsőhöz. Onnan Dave kitalálta, hogy menjünk le, viszont én nem igazán tudtam most lépcsőzni. Dave nem gondolkodott, felkapott az ölébe és lerohant velem a lépcsőn.

- Merre? - már nem volt az a kis helyes mégis nyomi srác mint a suliban. Helyesnek helyes maradt, viszont egy kis bátorság is rárgadt.

- Az asztal alá! - muttattam és mind a ketten bemásztunk az asztal és a székek alá. - Tartod a kapcsolatot a régiekkel?

- Annyit tudok, hogy Emilie most terhes és, hogy Matthew a férje.

- Komolyan? Azt tudtam, hogy odáig volt érte de ennyire?!

- Ezek szerint. Alice Németországban van.

- Na az jó. Ennyi?

- Lényegében ig...- nem fejezte be a mondatát mert meghallottam Ellie és Amy lépteit és befogtam a száját.

20. Fejezet

- Csak, hogy végre megvagy! - pillantott rám.

- Én vagy Tia? - nevetett Andy.

- Andy, csak is téged keresett! - megöleltem Jaket, ő pedig megcsókolt. Andy felsurrant mellettünk az emeletre. Jake az ölébe emelt, én pedig körbefontam a lábamat a derekán. Elsétált velem a kanapéig és lefektetett rajta. Fölém mászott és még vadabbul csókolni kezdett. Kezével a csípőmön körzött én pedig belemosolyogtam a csókjába.

- Hey, mi lenne ha bemennénk a lenti vendégszobába és ezt ott folytatnánk? - a hajába túrtam, ő pedig abban a pillanatban felemelt a kanapéról és elindult velem a szobába. Lábamat újra átfontam a derekán, ő pedig a falhoz szorított és csókolni kezdtett. Ez a pillanat olyan volt mint egy álom, amíg nem hallottunk egy hangos sikítást az emeletről.

- Andy húzzál kifelé! - hallottuk fentről. Eltoltam magamtól Jaket, ő pedig egyből felrohant velem az emeletre.

- Mi folyik itt? - Jake letett az öléből, én pedig Andyre, és az előtte, egy szál törölközőben álló Elliere néztem.

- A drága nem tud kopogni! - mutogatott Ellie.

- Én kopogtam! Te nem válaszoltál, így hát benyitottam!

- Nem vagyok süket! Hallottam volna ha kopogsz.

- Ezek szerint mégsem. - kiabáltak egymással.

- Fogjátok már be! - vágtam közbe. - Nem igaz, hogy felnőtt emberek léttére azt csináljátok mint a gyerekek! Andy nem direkt nyitott be, te meg törölközőben vagy!

- És szerinted zuhanyzás alatt is ebben voltam? - bökött Ellie a törölközőjére.

- Hát látott már mesztelenül Andy. Vagy tévedek? - szólalt meg mögöttem Jake.

- Jó ebből elég. Intézzétek el ezt ti ketten, de légyszíves használjatok hangtompítót! - ott hagytam őket és berohantam a szobámba. Jake természetesen utánnam jött és kulcsra zárta az ajtómat.

- Emiatt ne te idegesítsd fel magadat! - ledöntött az ágyon és újra csókolni kezdett. Nagyjából megszabadítottuk egymást a ruháinktól és fehérneműben terültem el Jake alatt amikor egy hangos pukkanással lekapcsolódott a szobámban a villany és feltehetően az egész házban is. Mind a hatan egszerre mentünk ki a szobákból a telefonjainkkal világítva. Ellien és Amyn az én egy-egy pizsamafelsőm, Daven, Andyn, és Jaken boxer volt.

- Mint egy elcseszett horrorfilm. - nevettem.

- Szerintem a vihar lecsapta az áramot. - Andy elindult lefelé a lépcsőn, Jake pedig utánna mondván, hogy majd segít.

- Látom éppen benne vagytok valamiben. - nevetett Dave.

- Mondhatjuk úgy is. Ellie bocs az előző kirohanásomért.

- Semmi.

- Mi lenne, ha ma nem aludnánk? Egy olyan fennmaradós dumcsizós este? - vetettem fel az ötletet.

- Ja, jól hangzik. - mondták szinte egyszerre.

- Mi hangzik jól? - kérdezte Jake elkapva engem hátulról, aminek következtében hatalmasat sikítottam.

- Egész este dumálni fogunk.

- Én is?

- Legfőképpen te! Mi van az árammal? 

- Holnap reggel kihívom a szerelőt. - magyarázta Andy miközben miután kettessével kaptunk egybelemlámpát mert csak hármat talált.

- Akkor lemegyünk addig a nappaliba? - vetette fel Ellie az ötletet.

- Persze. - mosolygott Andy. Lementünk a nappaliba és leültünk egy körbe a kanapé elé. A telefonokat felfordítva középre tettük.

- Bújócskázzunk! - szólalt meg Jake. Belőlünk előtört a röhöghetnénk de amikor láttuk, hogy ő komolyan gondolja abba hagytuk.

- Hogy mi? - pislogott Amy.

- Kettessével. Amy-Dave. Ellie-Andy és Tia-Én. Na de most komolyan. Teljesen sötét van, és a ház meg nagy.

- Nekem tetszik az ötlet. - pattant fel Andy. - Kik fogják először megkeresni a többieket?

- Majd mi. - jelentette ki Jake. - Csak párossával lehet elbújni egy helyre. Átbújhattok közben máshova de csak ketten!

- Okés! - intettek a többiek. Mi behunytuk a szemünket és hallottuk ahogyan a többiek elrohannak...

- 50! Megyünk! - kiáltottuk később. Jake megragadta a kezemet és felmentünk a lépcsőn. Beosontunk Andy szobájába és bevilágítottam az ágy alá.

- Senki.

- Itt sem. - zárta vissza Jake a szekrényajtót. - Nézzük meg a te szobádban. - mellém rohant és megcsókolt. Az ölébe emelt és lassan végigfektetett az ágyon. Lassan mozgatta felettem a csípőjét ami még inkább felcsigázott engem.

- Jake ne! - toltam el magamtól. - Nem tudhatjuk, hogy nincsenek-e mégis itt a szobában.

- Igaz. De akkor legalább előjönnének. - még egyszer megcsókolt majd felhúzott az ágyról és átmentünk a szobámba. Az ablakom nyitva volt és a szél hevesen süvített be. Ekkor eszembe jutott, hogy kiskoromban is tetőtéri szobám volt és mindig a tetőre másztunk ki Andyvel. Kihajoltam az ablakon de senkit sem láttam sehol.

- Andy átvert! - bosszankodtam. - Na most már még jobban fogom keresni! - kimentem a szobából de Jake elkapta a kezemet és csendre intett. Lassan odasétált az ágyamhoz. Felemelte az ágynemű tartót ahonnan Ellie és Andy ingegettek nekünk.

- Tia, hogy is volt az előző mondatod? - szivatott Andrew.

- A helyedben nem játszanék az életemmel! - böktem felé az ujjammal.

- Na gyere játszuk le!

- Gyere ki a hóra bátyus!

- Maximum a pocsolya tóba! - megragadta a derekamat és egy apró mozdulattal átlendített a vállán.

- Mi a...? - akkorát fordult velem a világ, hogy nem igazán tudtam, hogy hol vagyok. Elliere pillantottam. Ő is nevetett. Oldalba bökte Andyt, aki egyből felé, fordult.

- Meg kellene keresnünk Davet és Amyt.

- Igaz. - bementünk a fürdőszobába de én még mindig Andy vállán lógtam. Igazából valami kölyök majomnak éreztem magamat aki lóg anyja hátán. Amy és Dave sikoltva ugrottak ki a zuhanykabinból aminek köszönhetően hatalmasat löktem magamon. Leugrottam Andy öléből de ugyanabban a pillanatban megingott az egyensúlyom. Ellie és Andy egyszerre kaptak el. Hosszan egymás szemébe néztek de Ellie felemelt engem a földről megszakítva ezzel a pillanatot.

- Mi lenne ha a véletlen választaná ki, hogy ki kinek lesz a párja? - kérdezte. - Úgy értem, hogy felírjuk hat lapra az 1 2 és 3 számokat és akik azonosat húznak azok együtt vannak.

- Hozok papírt. - vágtam rá egyből. Gondoltam, hogy nem igazán szeretne Andy párja lenni, ezért jogosnak tartottam a kérdést. Szereztem hat lapot és felírtam a számokat. Kiborítottam a ceruzatartómat és beleraktam őket. Sorban húztak belőle. Ellie, Amy, Andy, Dave, Jake és végül Én. Egyszerre néztük meg a papírokat. Reménykedtem, hogy Jake lesz a párom de ezt bebuktam, mivel ő is és Andy is a kettes számot húzták. Ellie és Amy az egyest, Én és Dave, pedig a hármast. Dave magához ölelt és nevetett.

- Régen voltunk egy csapatban!

- Ami igaz az igaz. - biccentettem.

- Most mi kezdünk. - jelentette be Amy és már számolni is kezdtek.
Bambán pislogtam Davere mert lövésem se volt, hogy hova bújjunk. Andy és Jake hamar elrohantak és mi is inkább elmentünk a másik lépcsőhöz. Onnan Dave kitalálta, hogy menjünk le, viszont én nem igazán tudtam most lépcsőzni. Dave nem gondolkodott, felkapott az ölébe és lerohant velem a lépcsőn.

- Merre? - már nem volt az a kis helyes mégis nyomi srác mint a suliban. Helyesnek helyes maradt, viszont egy kis bátorság is rárgadt.

- Az asztal alá! - muttattam és mind a ketten bemásztunk az asztal és a székek alá. - Tartod a kapcsolatot a régiekkel?

- Annyit tudok, hogy Emilie most terhes és, hogy Matthew a férje.

- Komolyan? Azt tudtam, hogy odáig volt érte de ennyire?!

- Ezek szerint. Alice Németországban van.

- Na az jó. Ennyi?

- Lényegében ig...- nem fejezte be a mondatát mert meghallottam Ellie és Amy lépteit és befogtam a száját.