23. Fejezet

- Mi történt? Te nem Jakenél vagy? - nézett végig rajtam. Ekkor eszembe jutott, hogy mit láthat: elfolyt szemfestékkel, hiányosan öltözve ahhoz képest, hogy késő este van egy számára vad idegen srác mögött állok.

- Csak voltam. - elengedtem Joe karját és Ash karjaiba zuhantam. Zokogni kezdtem.

- Úgy látom vele biztonságban leszel. Én visszamegyek Chrishez. - intett Joe.

- Látlak még? - törölgettem a szememet.

- Megfoglak keresni. - szorosan átölelt.

Megpusziltam. - Köszönöm, hogy megmentettetek. Chrisnek is.

- Átadom. - bólintott és elsétált.

- Mi történt? - Ash kinyitotta az autója ajtaját én pedig beszálltam.

- Eljöttem Jaketől aztán megtámadtak.

- Ki volt az? És egyáltalán minek jöttél el Jaketől? Ilyenkor? - az órára pillantottam. Este 11:57 volt.

- Hát honnan tudjam, hogy ki támadott meg?!
Ash befordult arra az utcára ahol Jake lakik. A kormányra tettem a kezemet.

- Ne vigyél vissza! - nyögtem kétségbeesetten. Zavarodottdágomat látva visszafordult az autóval.

- Akkor Andyhez?

- Ne! Mindegy, hogy hova csak erre a két helyre ne. Ilyen állapotban nem megyek haza.

- Elárulnád, hogy mi történt Jakenél, hogy eljöttél? - Az erdő szélén leállította az autóját és rám nézett. Senki nem járt ilyenkor ezen az úton. Az erdő csendes volt, az utcában lévő házakból - amelyik utcáról kihajtottunk - sem szűrődött ki hang vagy fény.
Áthajoltam az ő oldalára és megcsókoltam. Fogalmam sincs, hogy miért, de ezt tettem. Ash visszacsókolt és az ölébe vont. Az ölében tartott amíg kiszállt velem az autóból és végig fektetett a hátsó ülésen. A pólóm alatt a derekamra tette a kezét majd amikor felhúztam rajta a felsőjét mosolyogni kezdett.

- Tia miért csinálod most ezt? Fáradt vagy. Hazaviszlek Andyhez, ott lesz jó helyed. - kiszállt a hátsó ülésről és én is felálltam.

- Ne! Ne vigyél haza! - már szinte könyörögtem.

- Tia áruld már el, hogy mi folyik itt?! - az autóhoz szorított és a szemembe nézett.

- Jake megcsalt. - amint ezt kimondtam a földre rogytam. Ő egyből mellém guggolt és átölelt.

- Jake? Az nem lehet. - tekintete ködös volt. - De ő szeretett. Pont ezért akartam veled távolságtartó lenni.

- Ezek szerint nem szeretett. - szipogtam. - Bocs az előzőért.

- Ne kérj bocsánatot. Minden vágyam, hogy egyszer úgy tedd ezt meg, hogy az nem bosszú lesz. - hajamat a fülem mögé akasztotta és megpuszilt. Megragadtam a tarkóját és nem engedtem, hogy elhajoljon. Kezét a hátamra tette, arcát pedig a nyakamba fúrta. Már nem sírtam. Ültünk az úton az autónak dőlve egymást ölelve.

- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. - súgtam a fülébe.

- Szeretlek. - felemelt a földről és beültetett a kocsiba. Beült ő is és beindította a kocsit. Behajtott az erdőbe vezető aszfalt úton. Nem érdekelt, hogy hova visz csak maradjon mellettem. Kezemet a karjára tettem és az utat néztem. Sötét volt és csak a fák körvonalát láttam. Sűrűn pislogtam, de a kimerültség miatt hamarosan végleg behunytam a szememet és elaludtam.