20. Fejezet

- Csak, hogy végre megvagy! - pillantott rám.

- Én vagy Tia? - nevetett Andy.

- Andy, csak is téged keresett! - megöleltem Jaket, ő pedig megcsókolt. Andy felsurrant mellettünk az emeletre. Jake az ölébe emelt, én pedig körbefontam a lábamat a derekán. Elsétált velem a kanapéig és lefektetett rajta. Fölém mászott és még vadabbul csókolni kezdett. Kezével a csípőmön körzött én pedig belemosolyogtam a csókjába.

- Hey, mi lenne ha bemennénk a lenti vendégszobába és ezt ott folytatnánk? - a hajába túrtam, ő pedig abban a pillanatban felemelt a kanapéról és elindult velem a szobába. Lábamat újra átfontam a derekán, ő pedig a falhoz szorított és csókolni kezdtett. Ez a pillanat olyan volt mint egy álom, amíg nem hallottunk egy hangos sikítást az emeletről.

- Andy húzzál kifelé! - hallottuk fentről. Eltoltam magamtól Jaket, ő pedig egyből felrohant velem az emeletre.

- Mi folyik itt? - Jake letett az öléből, én pedig Andyre, és az előtte, egy szál törölközőben álló Elliere néztem.

- A drága nem tud kopogni! - mutogatott Ellie.

- Én kopogtam! Te nem válaszoltál, így hát benyitottam!

- Nem vagyok süket! Hallottam volna ha kopogsz.

- Ezek szerint mégsem. - kiabáltak egymással.

- Fogjátok már be! - vágtam közbe. - Nem igaz, hogy felnőtt emberek léttére azt csináljátok mint a gyerekek! Andy nem direkt nyitott be, te meg törölközőben vagy!

- És szerinted zuhanyzás alatt is ebben voltam? - bökött Ellie a törölközőjére.

- Hát látott már mesztelenül Andy. Vagy tévedek? - szólalt meg mögöttem Jake.

- Jó ebből elég. Intézzétek el ezt ti ketten, de légyszíves használjatok hangtompítót! - ott hagytam őket és berohantam a szobámba. Jake természetesen utánnam jött és kulcsra zárta az ajtómat.

- Emiatt ne te idegesítsd fel magadat! - ledöntött az ágyon és újra csókolni kezdett. Nagyjából megszabadítottuk egymást a ruháinktól és fehérneműben terültem el Jake alatt amikor egy hangos pukkanással lekapcsolódott a szobámban a villany és feltehetően az egész házban is. Mind a hatan egszerre mentünk ki a szobákból a telefonjainkkal világítva. Ellien és Amyn az én egy-egy pizsamafelsőm, Daven, Andyn, és Jaken boxer volt.

- Mint egy elcseszett horrorfilm. - nevettem.

- Szerintem a vihar lecsapta az áramot. - Andy elindult lefelé a lépcsőn, Jake pedig utánna mondván, hogy majd segít.

- Látom éppen benne vagytok valamiben. - nevetett Dave.

- Mondhatjuk úgy is. Ellie bocs az előző kirohanásomért.

- Semmi.

- Mi lenne, ha ma nem aludnánk? Egy olyan fennmaradós dumcsizós este? - vetettem fel az ötletet.

- Ja, jól hangzik. - mondták szinte egyszerre.

- Mi hangzik jól? - kérdezte Jake elkapva engem hátulról, aminek következtében hatalmasat sikítottam.

- Egész este dumálni fogunk.

- Én is?

- Legfőképpen te! Mi van az árammal? 

- Holnap reggel kihívom a szerelőt. - magyarázta Andy miközben miután kettessével kaptunk egybelemlámpát mert csak hármat talált.

- Akkor lemegyünk addig a nappaliba? - vetette fel Ellie az ötletet.

- Persze. - mosolygott Andy. Lementünk a nappaliba és leültünk egy körbe a kanapé elé. A telefonokat felfordítva középre tettük.

- Bújócskázzunk! - szólalt meg Jake. Belőlünk előtört a röhöghetnénk de amikor láttuk, hogy ő komolyan gondolja abba hagytuk.

- Hogy mi? - pislogott Amy.

- Kettessével. Amy-Dave. Ellie-Andy és Tia-Én. Na de most komolyan. Teljesen sötét van, és a ház meg nagy.

- Nekem tetszik az ötlet. - pattant fel Andy. - Kik fogják először megkeresni a többieket?

- Majd mi. - jelentette ki Jake. - Csak párossával lehet elbújni egy helyre. Átbújhattok közben máshova de csak ketten!

- Okés! - intettek a többiek. Mi behunytuk a szemünket és hallottuk ahogyan a többiek elrohannak...

- 50! Megyünk! - kiáltottuk később. Jake megragadta a kezemet és felmentünk a lépcsőn. Beosontunk Andy szobájába és bevilágítottam az ágy alá.

- Senki.

- Itt sem. - zárta vissza Jake a szekrényajtót. - Nézzük meg a te szobádban. - mellém rohant és megcsókolt. Az ölébe emelt és lassan végigfektetett az ágyon. Lassan mozgatta felettem a csípőjét ami még inkább felcsigázott engem.

- Jake ne! - toltam el magamtól. - Nem tudhatjuk, hogy nincsenek-e mégis itt a szobában.

- Igaz. De akkor legalább előjönnének. - még egyszer megcsókolt majd felhúzott az ágyról és átmentünk a szobámba. Az ablakom nyitva volt és a szél hevesen süvített be. Ekkor eszembe jutott, hogy kiskoromban is tetőtéri szobám volt és mindig a tetőre másztunk ki Andyvel. Kihajoltam az ablakon de senkit sem láttam sehol.

- Andy átvert! - bosszankodtam. - Na most már még jobban fogom keresni! - kimentem a szobából de Jake elkapta a kezemet és csendre intett. Lassan odasétált az ágyamhoz. Felemelte az ágynemű tartót ahonnan Ellie és Andy ingegettek nekünk.

- Tia, hogy is volt az előző mondatod? - szivatott Andrew.

- A helyedben nem játszanék az életemmel! - böktem felé az ujjammal.

- Na gyere játszuk le!

- Gyere ki a hóra bátyus!

- Maximum a pocsolya tóba! - megragadta a derekamat és egy apró mozdulattal átlendített a vállán.

- Mi a...? - akkorát fordult velem a világ, hogy nem igazán tudtam, hogy hol vagyok. Elliere pillantottam. Ő is nevetett. Oldalba bökte Andyt, aki egyből felé, fordult.

- Meg kellene keresnünk Davet és Amyt.

- Igaz. - bementünk a fürdőszobába de én még mindig Andy vállán lógtam. Igazából valami kölyök majomnak éreztem magamat aki lóg anyja hátán. Amy és Dave sikoltva ugrottak ki a zuhanykabinból aminek köszönhetően hatalmasat löktem magamon. Leugrottam Andy öléből de ugyanabban a pillanatban megingott az egyensúlyom. Ellie és Andy egyszerre kaptak el. Hosszan egymás szemébe néztek de Ellie felemelt engem a földről megszakítva ezzel a pillanatot.

- Mi lenne ha a véletlen választaná ki, hogy ki kinek lesz a párja? - kérdezte. - Úgy értem, hogy felírjuk hat lapra az 1 2 és 3 számokat és akik azonosat húznak azok együtt vannak.

- Hozok papírt. - vágtam rá egyből. Gondoltam, hogy nem igazán szeretne Andy párja lenni, ezért jogosnak tartottam a kérdést. Szereztem hat lapot és felírtam a számokat. Kiborítottam a ceruzatartómat és beleraktam őket. Sorban húztak belőle. Ellie, Amy, Andy, Dave, Jake és végül Én. Egyszerre néztük meg a papírokat. Reménykedtem, hogy Jake lesz a párom de ezt bebuktam, mivel ő is és Andy is a kettes számot húzták. Ellie és Amy az egyest, Én és Dave, pedig a hármast. Dave magához ölelt és nevetett.

- Régen voltunk egy csapatban!

- Ami igaz az igaz. - biccentettem.

- Most mi kezdünk. - jelentette be Amy és már számolni is kezdtek.
Bambán pislogtam Davere mert lövésem se volt, hogy hova bújjunk. Andy és Jake hamar elrohantak és mi is inkább elmentünk a másik lépcsőhöz. Onnan Dave kitalálta, hogy menjünk le, viszont én nem igazán tudtam most lépcsőzni. Dave nem gondolkodott, felkapott az ölébe és lerohant velem a lépcsőn.

- Merre? - már nem volt az a kis helyes mégis nyomi srác mint a suliban. Helyesnek helyes maradt, viszont egy kis bátorság is rárgadt.

- Az asztal alá! - muttattam és mind a ketten bemásztunk az asztal és a székek alá. - Tartod a kapcsolatot a régiekkel?

- Annyit tudok, hogy Emilie most terhes és, hogy Matthew a férje.

- Komolyan? Azt tudtam, hogy odáig volt érte de ennyire?!

- Ezek szerint. Alice Németországban van.

- Na az jó. Ennyi?

- Lényegében ig...- nem fejezte be a mondatát mert meghallottam Ellie és Amy lépteit és befogtam a száját.