17. Fejezet

- Hány óra? - kérdeztem rekedten Jaketől.

- Minek az neked? Úgysem engedlek el. - magához húzott és szorosan átölelt.

- Tudni akarom nincs-e késő felhívni Amyt vagy Elliet. Rájöttem, hogy megvan az Ellie telefonszáma is. - mosolyogtam.

- Ellie. Honnan ismerős nekem a neve?!

- Talán valamelyik emlékezetes volt csajodat hívták így. - szembe fordultam vele és durcásan a szemébe néztem.

- Vicces. Roppant vicces. - hosszan, szenvedélyesen megcsókolt. - Várj, nem ő volt az a nagyon jó barátnőd még régről?

- Mondhatnánk úgy is, hogy a legjobb - javítottam ki - miért? És te honnan emlékszel rá?

- Ooh, hát Andy vele még sokáig tartotta a kapcsolatot sőt sokáig egy pár voltak de aztán jött Juliett és a csajszi hamarom be is rágott Andyre. Bár megjegyzem én is otthagytam volna a helyében Andyt. Nem vette fel neki a telefont, nem engedte be a házba, teljesen elzárkózott Andytől. Ezután Andy totál maga alá került és nemsokára a Juliettel való kapcsolata is tönkre ment.

- Komolyan? Én mi a francért nem tudok erről? Kinyírom Andyt! - ugrottam ki az ágyból.

- Nem szívesen állok az utadba de hey baby, biztosan így akarsz lemenni? - végig néztem magamon és hangos nevetésben törtem ki. Nem volt rajtam más, csak egy bugyi és Jake atlétája, amibe enyhén szólva kétszer is belefértem volna.

- Kijelentem : Kivégzés elhalasztva! Az időpont előre kiláthatatlan. - újra Jakehez bújtam és kérdőn pillantottam rá.

- Min töröd azt a gyönyörű kis buksidat? - egy puszit nyomott az homlokomra majd arcomat a keze közé fogta.

- Azon, hogy jó ötlet-e itt találkozni Ellievel. Ebben a házban. Andyvel.

- Holnap megint mennünk kell majd a stúdióba. Akkor lerendezheted úgy a találkozást, hogy az egyikőjüknek se legyen kellemetlen.

- Imádom, hogy ilyen okos vagy! - megcsókoltam és felkaptam a telefonomat az asztalomról. - Baby... - szóltam kedveskedve.

- Hm?

- Telefonálhatok? Nem zavarnál csak egyszerűen fogalmam sincs, hogy meddig fog tartani.

- Értem én. - felállt az ágyról és mellém sétált. A fenekembe markolt én pedig beleborzongtam a bőrömön égetőn, mégis lágyan átfutó érzésbe. Lágyan, vágyakkal teli csókot kezdeményezett amit én egyéb gondolkozás nélkül viszonoztam. Ajkunk összeért majd elvált, végül újra összeért. Elkapta a rajtam lévő atlétája nyakát, szorosan ujjai közé szorította, úgy húzott majd lágyan tolt el magától újra és újra. Végül én szakítottam meg a csókot levegő után kapva. Szemében égett a szenvedélyes tűz. - Ezt még folytatjuk. - kacsintott és kiment.

Tárcsáztam Amy számát, ő pedig a második csörgésre fel is vette.

- Igen? - szólt bele az ismerősen csengő hang.

- Amy? Tia vagyok, emlékszel még rám?

- Tia Biersack? Téged elfelejteni? - nevetett. - Örülök, hogy hívsz. Miújság veled?

- Áh minden a legnagyobb rendben. Veled?

- Velem is, sőt még annál is jobban.

- Na mit szólnál hozzá ha holnap találkoznánk? - próbálkoztam.

-  Ez szuperül hangzik. De lesz egy meglepetés vendégem is. - hangjában halk kacajt fedeztem fel, aminek hatására oldalamat még inkább a kíváncsiság kezdte fúrni.

- Ki az?

- Azzal leleplezném a meglepetést.

- Mindig is utáltam a meglepétesek. - füllentettem egy csöppet, hátha kiszedem belőle a választ.

- Ez nem igaz. Te imádtad a meglepetést, csak azt utáltad, ha nem tudtad, hogy mivel lepnek meg.

- Ez igaz. - nevettem. - Reméltem, hogy az idő megkoptatta az emlékezetedet. De ezek szerint nem.

- Dehogy nem, csak nehéz elfelejteni egy olyan dilinyóst mint te vagy, akár mennyire is akarlak. - gúnyolódott. Alig fél másodperc alatt az agyam kitalálta a legjobb visszaszólást.

- Hát nem tudom, de nekem sikerült elfelejteni téged. - nevettem.

- Na kapd be akkor. - a beszólogatásainkat mindig ezzel zárta, mivel egy nagyot odavágó mondatom után a legkedvesebb gondolata szerint is még a föld legmélyebb bugyrában is túl jó dolgom lenne. Nagyon sokáig beszélgettünk, majd közöltem vele, hogy ha minden úgy alakul -és általában úgy alakul- ahogyan én akarom, nekem is lesz egy meglepetés vendégem.
Miután letettük a telefon, kikerestem Ellie számát és felhívtam őt is.

- Szia. Tia vagyok. - mivel a hangpostája jelentkezett ezért úgy döntöttem, hagyok neki egy üzenetet. - Tia Biersack. Remélem emlékszel még rám, holnap újra találkozhatnánk. Hiányzol. Majd hívj vissza, de egyébként Andynél lakok, az tudod hol van, ha kedved támad nézz be. Szia.