19. Fejezet

-Szia. Tia már nagyon hiányoztál. Basszus de jól nézel ki! - mosolygott Amy. - Idegen? Annyira azért nem. Nézd meg jobban!

- Na én mentem készülök. - indult el Andy.
Én, mint valami idióta méregettem a srácot és gyűjtögettem fejben a rajta lévő ismerős jegyeket. A mérete, a haja, az alakja, és a feje. Pontosabban az arca.

- Da..Dave? - kezemet a szám elé kaptam meglepettségemben.

- Kössz, hogy végre felismered azt, akivel 4 évig egy suliba jártál. - nevetett.

- Hey az 9 éve volt. De ti együtt vagytok? - igenleges válaszban reménykedtem.

Amy elém tartotta a bal kezét, rajta egy gyönyörű jegygyűrűvel.

- Igen. Már négy éve. - Dave megcsókolta Amyt én pedig nem tudtam mást, csak vigyorogni.

- Ez csodaszép! Esküvő mikor lesz? - vágtam egyből a dolgok közepébe. Leültünk a kanapéra, Dave, Amy, Én, ebben a sorrendben.

- Jövő nyáron. Mi lenne, ha te lennél az egyik koszorúslányom?

- Persze. Úristen nagyon örülök nektek. - szorosan átöleltem mindkettejüket, majd Amyre néztem. - Ki a másik?

- Másik mi?

- Koszorúslány?!

- Ciara. A húgom. - mondta mosolyogva. Nem csodálom, hogy ennyire boldog. Én is az lennék a helyében. Cortez neki tényleg a tipikus álmai pasija.

- Szu.. - szavamat csengetés szakította félbe - ..per. Ez biztosan Ellie lesz. Kinyitom és mindent tudni akarok, hogy hogyan találkoztatok ujra meg minden!
Felálltam, kinyitottam az ajtót és már majdnem az ajtóban álló személy nyakába ugrottam, amikor észrevettem, hogy nem éppen az áll ott akit vártam.

- Szia. - Ash mosoly nélkül köszönt és már elindult volna mellettem be a házba. A bal kezemet felemeltem és a mellkasához csapódott. Nem éppen erősen, csak pont annyira, hogy visszatartsam.

- Mit keresel itt?

- Andyt. Beengednél?

- Hát ha már választhatok, akkor nem! - válaszoltam cinikusan. - Miért, csodálkozol?

- Nem én küldtelek el a francba. Azért ezt eszedbe juttatom. - arca már alig volt pár centire tőlem.

- Ha nagyon szeretnéd most is elküldelek oda!

- Csinos vagy.

- Én nem erről beszélek.

- Én viszont igen. - lassan, vadul mosolyogva végignézett rajtam.

- Na húzzál befelé, vagy tűnj el. Eszedbe juttatnám, hogy nem beszélünk! - levettem róla a kezemet, majd becsaptam az ajtót és leültem a fotelba. Ash ott állt az ajtóban és elégedett mosollyal bámult. Ha a szememmel ölni lehetne, ő már régen halott lenne. Lemertem fogadni, hogy ez volt a szándéka. Megjelenik és teljesen felborítja a napomat.

- Mit csináltál a kezeddel? És a lábaddal? - kérdezte végül Amy - Élsz a régi hobbidnak és megsérülsz?

- Szóval régen is ilyen volt? - nevetett Ash. - Szeretnék hallani pár sztorit. Persze ha meséltek.

- Nem, nem mesélnek. - vágtam közbe mikor észrevettem Amyn, hogy teljesen felkészült a sztorizgatásra.

- Egyébként Ashley Purdy vagyok. - mosolygott kedvesen és kezett rázott Daveel.

- Dave Holden.

- Amy Durt de nem sokára Holden. - Amy még mindig mosolygott.

- Szóval egy pár vagytok? Gratulálok nektek. Nehéz manapság olyan emberbe beleszeretni aki viszont szeret. - fél szemmel rám nézett. Már éppen felálltam és ő is amikor újra megszólalt a csengő.

- Maradj! Szia Ash. - rohant át a helyiségen Andy, az ajtóhoz. Ashley éppen hogy csak intett neki Andrew már hátat is fordított. Megfogta a kilincset, mély levegőt vett és kinyitotta az ajtót. - Szia. - nézett mélyen Ellie rémült szemeibe.

- Hello. - válaszolt Ellie zavartan. Andy közelebb lépett hozzá és már átölelte volna, de Ellie felemelte a kezét, meghátrált és undorodva nézett a bátyamra. - Ne merj hozzám érni!

- Ellie ne csináld ezt. Kérlek. - Andy hátra lépett és beinvitálta Elliet a házba.

- Mégis mit ne csináljak? Én ne csináljam? Azt hiszed, hogy nekem olyan egyszerű volt az elmúlt három hónap? Azt hiszed én ennyire könnyen felejtek?

- Nem. Sajnálom. De te esélyt sem hagytál arra, hogy megmagyarázzam.

- Van ezen mit magyarázni?

Ash megismerte Elliet mivel egyből a kezem után nyúlt és megszorította azt, hogy figyeljek rá. Dühös pillantást vetettem rá.

- Eressz el! Azonnal! - hangsúlyoztam.
- Ellie? - kérdezte suttogva.

- Igen. Csönd! - újra hallottam Andy és Ellie beszélgetését és újra arra koncentráltam bár Ashtől még mindig nem tudtam elhúzni a kezemet.

- Andy! Nem érdekelnek a kifogásaid! Nem érdekel, hogy részeg voltál. Szerettél egyáltalán? - Ellie már majnem sírt. Gondolom miután megtudta nem szívesen beszélt Andyvel.

- Hogy kérdezhetsz ilyet? - Andy megsimogatta Ellie arcát és az állánál fogva felemelte a fejét úgy, hogy egymás szemébe nézzenek. - Beszélhetnénk tovább odakint?

- Nem akarok veled beszélni! - Ellie elsétált Andy mellett és ekkor megpillantott engem.

- Szia! - mosolyt erőltetett az arcára és átölelt. Ezt a talákát nem így terveztem. Andy felrohant az emeletre és a kocsikulcsával rohant vissza. Kicsapta a bejárati ajtót és szó nélkül kirohant. Ash értetlenül pillantott rám.

- Várj már! - Andy után siettem. Elképzelésem sem volt, hogy Amy és Dave mit gondolhat most, mivel semmit sem tudtak.

- Menj vissza! - fordult vissza idegesen.

- Tudtad, hogy nem lesz egyszerű.

- Igen tudtam. De most mennem kell szia.

- Valakiről nem felejtkeztél el? - csípőre tett kézzel, meglepődve néztem rá.

- Mi van? - értetlenül pillantott rám.

- Rólam. - szólt a hátam mögül Ashley. Kezét a vállamra tette és a fülembe súgott.

- Nyugi én vezetek, vigyázok rá. Nem hagyom, hogy bármilyen hülyeséget is csináljon. - úgy tett mint aki csak az arcomat puszilja meg, nehogy Andy rájöjjön a szövetkezésünkre. Mind a ketten tudjuk, hogy ilyenkor milyen makacs.

- Köszi. - megfordultam és visszasétáltam a házba.

- Én vezetek! - hallottam még Asht majd a kocsit, hogy elmennek.

- Ellie én iszonyatosan sajnálom! Ezt én nem így akartam.

- Nem baj. Tia ez nem a te hibád. - Ellie mosolyogva nézett rám. - Mesélj már te is egy kicsit! Róluk már egy csomó mindent megtudtam, - mutatott Amyre és Davere - ti is levághattátok, hogy velem mi van. Most te jössz.

Tipikus Ellie. Akár mekkora gond is nyomja a szívét, mindig megpróbálja lenyomni az érzést.

- Hol kezdjem?

- Mondjuk ott, hogy mi volt ez a dolog közted és Ashley között! - vetette fel a témát Amy.

- Hmm. Mikor? - Ellie mosolyogva, mégis értetlenül nézett végig a nappalin.

- Még nem voltál itt. Kár. Igazi brazil szappanopera volt.

- Huh, hát ez hosszú. - kezdtem bele. - Kezdjük onnan, hogy hazajöttem és megismertem...
Ezután órákat töltöttünk azzal, hogy elmagyarázzam nekik a Jake és én dolgomat valamint az Ashre vonatkozó dolgokat, de mindenek előtt a lelkükre kötöttem, hogy erről/ezekről Jakenek egy árva szót sem.
Ezt követően kerestünk egy horrort a neten, jó ütős, sikoltozósat és elkezdtük letölteni. Ellie és Amy kimentek a konyhába popcornt és chipset keresni, én pedig Daveel a TV-t rendeztem. Mikor leültünk filmezni, végszóra betoppant Andy és Jake.

- Cica! - éppen leültem volna a kanapéra de Jake odarohant hozzám és megcsókolt. Olyan más volt most a csókja. Sokkal akaratosabb. Mintha valaki mást csókolnék. A hideg végigfutott a gerincemen. Elhúzódtam Jaketől.

- Baj van? Most valahogy annyira más vagy. Történt valami tegnap? - nem válaszolt, csak az ölébe vont és leült velem a fotelba.

- Andy gyere filmezni! - Amy felállt Dave öléből, akivel a velünk szemközti fotelban ültek és Andyt szó szerint ledobta a kanapéra. Nem tűrt ellenvetést. Visszaült Dave ölébe és megcsókolta.

- Ellie! - kiáltottam. - Gyere már!

- Jó csak idő mire elkészül a.. - mondatát még útközben kezdte majd amikor a nappaliba érve megpillantotta, hogy Jake és Andy hazaértek majd' kiejtette kezéből a tányért. - popcorn. Sziasztok srácok. Nem is hallotam, hogy megjöttetek. - körül nézett, hogy hova ülhetne és remegve jött rá, hogy már csak Andy mellett van hely.
Leült, lábát felhúzta a kanapéra és egy kispárnát az ölébe szorított.

- Amúgy mit nézünk? - Andy elnevette magát.

- Amúgy a démonok közöttet. - válaszoltam. A film már az elején jónak bizonyult. Egy-egy hirtelen résznél Ellie megugrott, és Amyt is csak Dave szorította magához. Andy alig nézte a filmet, inkább Elliet bámulta. Jake a kezét átfonta a derekamon én pedig a nyakába fúrtam a fejemet. A film közepén lecsúsztunk a földre és egymáson feküdve néztük tovább. Gyakran nem igazán tudtam koncentrálni a filmre mert kintről egyfolytában kopogást hallottam. Felpattantam és kinyitottam az ajtót.

- Basszus. - kezemet a szám elé kaptam. Az eső szakadt odakint és már szinte az egész utca úszott a vízben.
Jake mögém rohant, majd a többiekhez fordult, akik megállították a filmet.

- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne, ha hazamennétek. - amint ezt Jake kimondta, Ellie az ablak fele fordult, hogy megnézze, tényleg annyira súlyos-e a helyzet.

- Hogy nem vettük észre, hogy esik? - értetlenkedett.

- Hangos a film. - Andy nyugodtan, kimérten válaszolt neki. - Nem baj. Ma mind itt alusztok rendben?!

- Én tuti nem! - Ellie már a kabátjáért nyúlt amikor Jake megragadta a karját.

- Ellie ilyen időben egyikőnk sem fog téged hazaengedni! Nézzük tovább a filmet.

- Szerintem is. - megfogtam Jake kezét és visszaültem a fotel elé. Ellie pár percig még állt ott majd ő is visszaült Andy mellé. A filmnek ezek után hamar vége lett. Amyéknek megmutattam az egyik vendégszobát, Ellie pedig már tudta, hogy hova kell menni. Lementem a konyhába, hogy elrendezzem a mosatlant de észrevettem, hogy résnyire nyitva van a kertbe vezető üvegajtó. Kinéztem, és megláttam Andyt a fedett részen, a hintaágyban. Cigizett.

- Nyomd el a cigit. - suttogtam.

- Na ezt nem találtad el. - beleszívott még egyszer.

- Akkor adj egyet. - Andy felhúzta a szemét majd a dobozért nyúlt és a zsebébe rakta. Az én törödő bátyám.

- Komolyan?

- Nem. - leültem mellé. - Régen szívtam és már el is felejtettem, hogy hogyan kell.

- Ezt el lehet felejteni? - a cigijére nézett, majd rám.

- El hát! Na bejössz?

- Még nem. - elnyomta a cigijét és lehunyta a szemét.

- De meglehet fagyni. - a karomat dörzsöltem, hogy felmelegítsem egy kicsit.

- Akkor menj be.

- Nélükled nem.

- Akkor menjünk be. - felállt de ekkor eszembe jutott valami és a karjánál fogva visszarántottam.

- Tudod, hogy tegnap kivel találkozott Jake?

- Te vagy a barátnője. - felvonta a szemöldökét - De miért? Nem mondta el?

- De, csak annyit mondott, hogy az egyik haverja hívta.

- Hát figyelj, én nem tudom. De szerintem Jakeben megbízhatsz. - felhúzott a székből és bementünk. Jake ekkor rohant le a lépcsőn.