18. Fejezet

Felvettem a köntösömet és elindultam a lefelé de a lépcső tetején megálltam.

- Jake! - kiálltottam.
Egyből felrohant, az ölébe kapott és levitt.

- Én arra gondoltam, hogy te jössz fel, de nekem így is megfelel. - nevettem. - Utálom, hogy képtelen vagyok normálisan lépni.

- És ez még egy darabig így is fog maradni. - javított ki Andy.

- Várj! Akkor hogy fogok boldogulni, ha elutaztok? Veletek nem mehetek és egyedül nem tudok megcsinálni mindent. - az agyamon számtalan lehetőség futott át. Áthívhatnám Elliet vagy Amyt ha jól megy a holnapi találka de nem mintha ők lebírnának vinni az emeletről.

- Majd szólunk Ashnek. Szerintem szívesen segít. Végül is jóban vagytok és nem esik nehezére felemelni téged. - ez éppen jó ötlet is lenne Jaketől ha nem utálnám jelenleg Ashleyt.
Andyvel egymásra néztünk, Ő pedig alig bírta ki röhögés nélkül. Feltehetően arra gondolt, hogy hogyan mászok ki ebből. Nem mondhatom Jakenek, hogy őt inkább ne mert éppen kiszeretek belőle és ezentúl inkább utálom.

- CC? - motyogtam reménykedve. - Ha ő jönne át?

- Ha Ash nem jön megkérdezem őt is. - marékszámra tudtam volna kitepni a hajam e mondat hallatán. "DE ÉN NEM AKAROM, HOGY ASHLEY ÁTJÖJJÖN!" - üvöltöztem a fejemben.

- Jó legyen. - válaszoltam beleegyezően. Ha szerencsém van Ash nem jön át arra a pár napra sem mivel mi éppen nem beszélünk. - De ezt most leszögezem, én végig CC-t akartam. - böktem felé az ujjammal.
A nap további részét beszélgetéssel töltöttük majd este kilenc felé megcsörrent a telefonom. Ellie hívott.

- Szia! - szóltam bele a telefonba szinte vigyorgó hanggal.

- Szia. Bocsi, hogy nem vettem fel de egész nap ki volt kapcsolva a telóm.

- Semmi. Na ráérsz holnap?

- Persze. Már te is hiányzol nagyon. De hol találkoznánk? - mivel Jake elmesélte tudtam róla és Andyről és így megértettem hangjában a remegést.

- Tudod hol lakik most Andy? - mint mindig, most is jobb úgy tenni, mintha nem is tudnék semmiről.

- Hát nagyon régen beszéltünk de azt hiszem igen, tudom. - a mondata végére már talán egy kissé túl magabiztos is lett.

- A srácok kettőtől mennek a stúdióba ami azt jelenti, hogy Andy sem lesz túl sokáig itthon. Mit szólnál hozzá ha te itt lennél fél kettőre?!

- Nekem jó úgy. De én is? Miért ki még?

- Amy, emlékszel rá igaz? - annyira örültem, hogy végre láthatom őket. Lehet, hogy nem lesz a legjobb ötlete de akkor is ki fogom szedni Ellieből, hogy mi volt közte és a bátyjám között.

- Ja persze. De most teszem, holnap talizunk puszi.

- Puszi.
Letettem a telefont és Andyre pillantottam.

- Ki volt az? Aki tudhatja, hogy hol lakok? - kacsingatott. Habozás nélkül megadtam neki a választ.

- Ellie.

- A barátnőd Ellie? - kérdezett újra, szemével hunyorítva.

- Igen. És a te volt barátnőd Ellie. Nem mellesleg kössz, hogy elmondod. - Jake megszorította a kezemet.

- Ugyan miért kellett volna?

- Mert Ellie a barátnőm. Te meg összetörted a szívét! Vagy tévedek?

- Nem. Igen, hülyeséget csináltam mikor őt otthagytam de ezen már nem tudok változtatni. Ennyi. - felállt és felment a szobájába.

- Tipikus Andy! - kiáltottam utánna.

- Hey cica nyugi! - Jake magával szembe fordított.

- Én nyugodt vagyok. Csak nem értem, hogy miért kellett. Olyan jó barátok voltak.

- Neked nem volt olyan barátod akivel volt egy kicsivel több is mint barátság? - nevetett.

- De. - hosszas gondolkozás után kinyögtem a választ. - Igen volt de az nem számít.

- Miért nem?

- Mert mi nem szakítottunk. Lényegében sosem voltunk igazából egy pár.

- Értem. De azért beszélj Andyvel. - az ölébe kapott és felvitt az emeletre. - Én addig átöltözök. - bólintottam.
Bekopogtam Andy szobájába, majd benyitottam.

- Ha veszekedni akarsz inkább menj ki. - nem fordult felém, nem nézett rám.

- Nézd, én sajnálom. Nem úgy akartam.

- Lehet ezt még máshogy akarni?

- Andy kérlek ne haragudj rám. Egyszerűen csak zavart, hogy nem mondtad el. Én mindent elmondok neked.

- Mindent? - fél szemmel rám pillantott.

- Mindent! De ezt tudhatnád!

- Jogos. Figyelj, én szerettem Elliet. - belekezdett a mondandójába de előtte megköszörűlte a torkát és pislogott egy nagyot. - És nem is igazán tudom, hogy miért hagytam, hogy elveszítsem őt de akkor ez valahogy jó bulinak tűnt. - kezével maga előtt mutogatot és egy pillanatra abbahagyta a beszédet. - Ne kérdezd miért, mert én sem tudom. - folytatta, amikor látta, hogy szóra nyitom a számat. - Egyszerűen hülye voltam. Lehet arra gondoltam, hogy mivel feszegethetném leginkább a határt a kapcsolatunkban. Bár ezzel a tettemmel nem csak feszegettem a határt de messze át is léptem azt.

- Megcsaltad őt Juliettel? - végül kinyögtem a fejemben zavarosan megfogalmazott kérdést.
Andy nem válaszolt csak vörösre színeződött szemekkel rám pillantott. Az ágy vegeben ültünk, ő a kezét a lábára támasztotta de szinte teljesen leengedte azt. Hosszan nézett rám, bennem pedig ezer pici hang súgta a szörnyű választ: Igen.

- Andy... - az ágy szélére húzódtam. - Miért? - mégis csak ez a kérdés bukott ki belőlem.

- Részeg voltam. Tettem egy hatalmas hibát és amikor elmondtam neki teljesen összetört.

- Meddig tartott ez köztetek?

- 4 évre mentél ki. - bólintottam, bár az előbbi nem kérdés volt. - Egy évig még mint a legjobb haverok találkozgattunk, buliztunk. Nem sokkal később összejöttünk és mielőtt hazajöttél, azelőtt három hónappal szét is mentünk.

- Basszus. - suttogtam, inkább magamnak mint Andynek. - Három év. - néztem immár Andyre.

- Most pedig újra szembe kell vele néznem. Nekem ő nagyon hiányzik viszont az ő helyében szembe köpném magamat. - szemében megcsillantak a könnycseppek. Utáltam őt sírni látni. Egy ilyen erős, magabiztos srácról senki nem gondolná de igen is sokat sírt már. De csak azok miatt akiket igazán szeretett.

- Hey, nyugi. Minden rendben lesz hidd el.

Jake kopogott be a szobába. Benyitott és mellém sétált. Andy kirtörölte a szeméből a könnycseppet és leszaladt a lépcsőn.

- Bocsi, hogy zavarok de kikísérsz? - csókolt meg végül Jake.

- Mész? - kérdeztem hitetlenkedve. Az szívem egy felét teljesen lesokkolta Andy a másik fele pedig most megszakad mert Jake elmegy.

- Sajna mennem kell. Fontos.

- Mi olyan fontos? - na nekem biztos, hogy semmit sem mondott erről. Ennyire hülye nem vagyok.

- Egy haver. Muszáj találkoznom vele. - sietve felhúzott az ágyról es magához ölelt. Karját körül fűzte rajtam és a nyakamon nyugtatta a fejét. Éreztem lassú, mély levegővételeit. Szívverése felgyorsult, mint az enyém akárhányszor átölel.

- Ilyenkor milyen haverral kell találkozni?

- Nyugi cica nem keverdtem semmilyen zűrbe. - ezt örömmel hallottam. Megfogta a kezemet és a lépcsőhöz sétáltunk. Már épp felkapott volna az ölébe, amikor eltoltam magamtól.

- Nem akarok olyan lenni mint egy kisgyerek. Szerintem letudok menni. - lassú lépéseket tettem a korlátot szorítva. Mivel a lábamat mindig egyre lentebb helyeztem és ennek köszönhetően folyton rá is kellett nehézkedni, minden második lépésemnél felszisszentem. "Még öt lépcsőfok." súgtam magamban. A lábam megcsúszott de szerencsére sikerült megtartamom az egyensúlyomat, bár Jake a karomért nyúlt. Nagyon fajt a labam.

- Jól vagyok. Tudok járni. - elrántottam a kezemet. Valamilyen szinten kételkedni kezdtem benne. Mégis melyik haver akar 11 órakor találkozót szervezni?! Szerettem volna hinni Jakenek de nem mertem. Ez túl átlátszó volt.

- Szeretlek. - húzott magához az ajtóban. Nem ellenkeztem, hagytam neki, hogy szorosan magához öleljen. Mélyen magamba szívtam az illatát. Behunytam a szememet és hagytam, hogy jobbra-balra ringjon velem.

- Én is. - a szemébe néztem és én csókoltam meg. Több sem kellett neki, viszonozta. - Jake...

- Igen cica? - kissé elhúzódott, hogy a szemembe nézhessen.

- Semmi. - újra meg akartam kérdezni, hogy biztosan a haverjához megy-e de felesleges. - Csak vigyázz magadra.

- Vigyázok. Mondtam már, hogy nem kerültem bajba, emiatt ne aggódj. - újra megcsókolt, majd lassan elengedett és kiment. Előtte még hátra köszönt Andynek de nem kapott választ.
Besétáltam a konyhában és Andyt az asztalnál ücsörögve találtam. Leültem mellé és úgy fél óráig bámultam ki én is a fejemből. Gondolkoztam. Gondoltam magamra, Jakere, Elliere, Andyre, még Ashleyre is. Nem sokáig bírtam ezért megtörtem a csendet.

- Andy baj van? - hülye kérdés.

- Nem, nincs. Csak fáradt vagyok. - rosszul hazudott de ezt most nem hánytam a szemére. Felálltam, felhúztam őt is a kanapéról és magam után rángatva sétáltam.

- Gyere aludni. Reggel te is korán kelsz. - félig átkaroltam és rá támaszkodva, egy lábbal felugráltam a lépcsőn.

- Tia én holnap fogom látni Elliet? - kérdezte végül gyötörten.

- Akarod? - nem válaszolt szavakkal, csak egy aprót bólintott. - Akkor igen. Nézd én elrendezem neked de kérlek te is rendezd el vele a dolgokat.

- Rendben. Joéjt baba. - homlokon puszilt és elmentünk aludni. Este sokáig nem aludtam és Jake hiányában a kispárnámat öletem.- Nem volt ugyanaz a nyugtató érzés.- Egyre csak azon járt az agyam, hogy hol lehet. Azzal próbáltam lenyugtatni magamat, hogy megint csak túlpörögtem a dolgokat és hülyeség az egész. Miután végre sikerült elaludnom egész este aludtam. Nem keltem fel, nem voltak rémálmaim.
Reggel korán keltem mivel el kellett készülnöm. Előkotortam a szekrényből egy rövid farmernadrágot, ami hasközépig ért, alá egy szaggatott, szürke mégis átlátszó, hajszálvékony harisnyát és egy hasközépig érő pánt nélküli fekete, köves felsőt választottam hozzá. A fürdőben bekapcsoltam a hajsütővasamat és amíg felmelegedett felfogtam a hajamat és elkezdtem sminkelni. Felkentem a folyékony alapozót majd egyenletessé tettem egy világosabb kőpúderrel. Kinyitottam a szekrényt és már mindent kidobáltam a rekeszemből de nem találtam a kedvenc szempillaspirálomat. Hangosan káromkodtam és csapkodtam minden felé. Használhattam volna még a számtalan másikat de nem, nekem az kellett. Végül Andy benyitottam és leült mellém a fürdőben. A föld úgy nézett ki, mint ahol tornádó tombolt. Szemhéjsminkek, rúzsok, szemceruzák, púderek, kisebb-nagyobb ecsetek, és a számtalan másik spirál is a földön hevert szétdobálva, én pedig a közepén ültem idegesen.

- Meg sem merem kérdezni. - mért végig. - Mit nem találsz már?

- A szempillaspirálomat. Tudod a rózsaszínt.

- Nem, nem tudom. De az nem az? - felnyúlt és leemelte a keresett tárgyat a csapról.

- Hogy az a... - mérgelődtem. - Varázsló vagy.

- Andy varázslómester a szolgálatodra. Siess, már fél egy. - figyelmeztetett és kiment.
Felkentem a szempillaspirált majd szemceruzával kihúztam a szemem és nekiálltam a hajamnak. Nagy küszködve kifésűltem és göndöríreni kezdtem a derékig érő hajamat addig, amíg felbírtam csavarni a hajsütővasra, szóval a hátsó tincseket már csak a feléig. Közel egy óra alatt készen lettem, és mivel tetszett amit alkottam, telibe fújtam a fejemet hajlakkal és elkezdtem összepakolni. Végül mindent csak beledobáltam a rekeszbe, mert hallottam, hogy csengetnek és Andy már ajtót is nyitott. Behajítottam a rekeszt a szekrénybe, nem érdekelve, hogy mi törik el. Fújtam magamba az imádott parfümömből és leindultam. A lépcsőn mint a csiga, úgy vánszorogtam le, mégis hangtalan voltam. Amikor leértem odaakartam rohanni a barátnőmhöz, de ezt nem igazán tudtam megvalósítani.

- Amy! - kiáltottam nevetve. Odasiettem-már amennyire tudtam-és a nyakába ugrottam. Két puszi az arcra, egy hatalmas ölelés és már is eszembe jutott minden régi emlék. - És szia kedves idegen. - néztem az Amy mögött álló, csaknem két méteres pasira.

Vikimnek es Annamnak♥ imadlak titeket csajok!♥