15. Fejezet

A 210-es szobában ébredtem. Jake és Andy a két oldalamon ült. Jake szólt a nővérnek, hogy felébredtem, ő bejött megnézte a reakcióimat, hogy minden rendben van-e az altatást követően. Mikor végzett a vizsgálatokkal kisétált, Jake pedig segített felülni az ágyban.

- Nem kell bent maradnotok éjszakára. - motyogtam magam elé. - Nagylány vagyok már. Nem félek az ágy alatt rejtőző szörnyektől. - poénkodtam. Legbelül tudtam, hogy korántsem ez az oka. Reméltem, hogy Ashley bejön és nem igazán akartam, hogy Andy vagy Jake itt legyenek.

- A látogatási idő fél óra múlva lejár. - mondta Jake szomorúan. - De holnap korán itt leszek. Ígérem.

- Szeretlek. - közelebb hajolt és megcsókolt. - Minden rendben lesz velem.

Még 20 percig beszélgettünk, ők pedig nagyobbnál nagyobb hülyeségeket mondtak, hogy jó kedvem legyen. Hosszú búcsúzkodás után leléptek. Bekapcsoltam a tv-t hátha megy valami értelmes valamelyik csatornán.
Ashley 5 perc múlva belépett a szobába és lekuporodott a fotel mögé. Ujjával intett, hogy maradjak csendben. Nem igazán értettem de egy nővér kis időn belül belépett az ajtón.

- Minden látogatója elment?

- Igen.

- Minden megfelel a szobában?

- Persze. Köszönöm. - bólintottam, majd ő is és kisétált.
Ash felállt odasétált az ajtóhoz és kulcsra zárta.

- Jó ötlet volt, hogy nem szóltam, hogy itt vagy? - kérdeztem hanyagul.

- Te, hogy gondolod?

- Egy óriási hülye vagyok. - bólogattam. - Minek jöttél be? Azt mondtad, hogy nem keresel.

- Megakartam nézni, hogy jól vagy-e?!

- Nos amint látod, viszonylag minden rendben van. Nyugodtan elmehetsz.

- Te is örülsz neki, hogy itt vagyok.

- Ez nem igaz! - robbantam.

- Hazudsz. Látom rajtad.

- Jajj már! Mert te aztán olyan jól ismersz? Hát elkell szomorítsalak de nem tudsz te rólam semmit. - határozott voltam.

- De többet mint gondolnád.

- Haggyuk már ezt a kis gyermek játékot! Elegem van! Jó ezt csinálnod? Jó teljesen összezavarnod?

- Te kezded folyton a vitát.

- Te meg folytatod! Látod, most is ezt csinálod! Vagy hagyd abba vagy szállj ki az életemből egyszer és mindenkorra! - a szavaim nekem jobban fájtak mint neki. Fogalmam sem volt, hogy miért mondtam ezt neki de kikellett momdanom. - Az nem megy, hogy még akkor is te jársz a fejemben ha Jakeel vagyok! Nem érted meg, hogy én szeretem őt. Ash ezt te cseszted el nem én.

Ash arcáról eltűnt a mosoly ami a veszekedésünk elején még ott virított rajta. Innen tudtam, hogy végre ő is elgondolkodik azon amit mondok neki.

- Ha tényleg szeretnél - folytattam immár nyugodtabban. - már pedig te ezt állítod, hagynád, hogy boldog legyek Jakeel.

- De én annak örülnék ha velem lennél boldog. Tia ha megtehetném rengeteg dolgot máshogy alakítanek veled. Ott akkor az erdőben megcsókoltalak volna de nem használhattam ki, hogy halálra vagy rémülve. Nem vagyok akkora tapló. És ha tudom, hogy te aznap este már ott vagy Andynél nem iszok! Legalább is nem annyit. - javította ki magát. Ekkor halkan elnevettem magam.

- Akkor még azt sem tudtad, hogy, hogy nézek ki.

- Ez nem teljesen igaz. Láttam már rólad fotókat.

- Akkor miért hitted azt, hogy a saját bátyjám csaja vagyok? Ash én mindenre pontosan emlékszek.

- Mert kurva sokat ittam, mivel előtte szakítottam egy csajjal. Tia ha akkor nem iszok most minden máshogy lenne.

- Ne arra gondolj, hogy mi lett volna ha.... Az sosem vezet jó irányba. Ez így alakult. Ezt így alakítottuk. Majd a sors elrendezi, hogy hogyan tovább. Addig is, megmaradhat az amit mondtál! Ne szólj hozzám, ne keress. Talán úgy neked is könnyebb lesz.
A sötétben megpillantottam a szeme sarkában egy könnycseppet. Még jobban felültem az ágyban ami eléggé nehezemre esett.

- Ash! Gyere ide kérlek. - kezemet kinyújtottam felé, de ő meghátrált.

- Tia én most elmegyek. Nem kereslek te se keress. Épp elégszer fenyegetőztünk ezzel ahhoz, hogy végre be is tartsuk. - sarkon fordult és az ajtó felé indult.

- Ash! - kiáltottam, de ő kilépett az ajtón és nem nézett vissza.