14. FEJEZET

Beforfultunk a kórházba, Andy leparkolt és kiszáltunk az autóból. Jake az ölébe vett és beszaladtunk a épületbe. Kis várakozás után behívtak, odabent pedig leültem az ágyra. Jake mellettem állt a többiek pedig kint megvártak.
- Mi a panasz? - kérdezte a fiatal doki kedvesen.
- Leestem a lépcsőn és most nem bírom mozdítani a lábamat. - a doki végig a szemembe nézett.
- Akkor menjetek el egy röntgenre. Előre veszlek téged mert elég súlyosan néz ki már így is.
- Köszönöm. - Jake az ölébe kapott és kivitt a folyosóra.
- Mit mondtak? - kérdezte Andy aggódva.
- Röntgenre kell menni. - Jake alig mondta ki már el is indultunk.
Hamar végeztünk, az eredményeket sem kellett ott megvárni mert egyből továbbították a doki gépére. Aggódtam az eredmények miatt. Amikor a doki behívott olyan gyomorgörcsöm volt, hogy azt hittem menten elájulok.
- Nyugi. - súgta Jake a fülembe és megcsókolt. - Itt vagyok.
- Tudom. - kedvetlenül válaszoltam.
- Van egy szalag szakadás és a csontok elég csúnyán törtek el, ezért megkellene műteni. - mondta a doki lehangolóan. Amikor ezt kimondta egyből felkaptam a fejemet.
- Mennyi kockázata van ennek?
- Semennyi. Még ma délután elvégezzük a műtétet, holnap pedig haza is mehetsz.
- Rendben. Most hova kell mennem?
- A második emeleten a 210-es szobát már elő is készítették. Nyugodj meg nem lesz semmi baj. Én magam foglak megműteni.
- Köszönöm. - Jakere támaszkodva kitotyogtam a kórteremből.
- Megműtenek. - súgtam Andynek. Szorosan magához ölelt.
- Nem lesz semmi baj. Tehetek érted valamit? - kérdezte.
- Behozhatnál egy pár cuccomat. Fogkrém, fogkefe, smink és ruha holnapra.
- Rendben.
Felkísértek a szobámba majd mondtam, hogy legszívesebben aludnék egyet és Jake is menjen haza átöltözni. Nem szívesen hagyott ott de végül beadta a derekát. Hamar elszundítottam és megpróbáltam kizárni az agyamból azt, hogy megsérültem.
Amikor felébredtem a szoba csöndes volt. Mindig is utáltam a kórházat, leginkább azért mert elég sokat jártam ide. A legtöbb helyen már ismertek a doktorok és amikor megláttak csak annyit kérdeztek, hogy : törés, zúzódás, vagy rándulás?! Körülnéztem a szobában és a jobb oldalamon lévő fotelban ülő srácon megállt a tekintetem.
- Hahó. - Andy lehunyt szemmel gubbasztott a fotelban.
- Szerintem elaludt. - szólt CC a másik oldalról. - Sokáig aludtál. Ash azt mondta, hogy bejön este a műtét után, ha már nem lesz itt senki.
- Nem kell bejönnie. Nem kell, hogy itt legyen. - válaszoltam flegmán. - Amúgy is ki mondta meg neki, hogy mi történt velem?
- Felhívta Andyt és ő mondta el, hogy miért nem ér rá. Mi a bajod Ashleyval? - kérdezte furcsán.
- Semmi.
- Tudod, hogy nekem elmondhatod. - CC közelebb gurult a fotellal és az ágyra támaszkodott.
- Tudom. De ez nem olyan dolog amiről szívesen beszélek.
- Bántott? - hangja egyre zavarodotabb lett.
- Dehogy! Nem lenne rá képes. CC nem mondhatom el, amíg ő nem mond neked semmit.
- Ugye nem csaltad meg Jaket? - a mondat hallatán teljesen ledöbbentem. Most ezt kinézné belőlem, vagy csak már nem tud másra gondolni?!
- Arra meg én nem lennél képes. Kérlek ne kérdezz rá Ashnél se, hogy mi van velem. Hidd el, te leszel az első akinek elmondja. - megfogtam a kezét és megszorítottam. Ekkor kinyílt az ajtó és belépett a doktor.
- Itt az idő. Most áttolunk a műtőbe, elaltatunk és másfél óra múlva készen is leszünk. Estére itt maradsz megfigyelésre, holnap pedig hazamehetsz, ha minden rendben. - két másik asszisztensel mefogták az ágyat és kitoltak. Pár nővér segítségével átöltöztem kórházi pizsamába majd a műtőben egy kedves kis csaj beadta az altatót. Pár villanásra emlékszek még majd teljesen eltűnt a kép és a hang is.