-Éhes vagyok. - a gyomrom egyetértően megmordult.
-Mikor ettél utoljára? - Jake a kezét a hasamra tette és csiklandozni kezdte.
Este tíz óra lehetett már és én nem voltam álmos, mivel délben ébredtem.
-Tegnap este. A fagyit. - nevettem fel mikor a gyomrom még egyszer még hangosabban megmordult.
-Nos, akkor ideje, hogy valami értelmes étel is kerüljön a szervezetedbe, baby! - felkapott az ölébe és lerohant velem a lépcsőn. A nappaliban Ash és Andy beszélgettek. Én Jake nyakát karoltam és a kacagástól csuklani kezdtem.
-Sziasztok! - amint kimondtam, hatalmasat ugrottam Jake ölében a csuklástól. - Hupsz. - Ash szúrós pillantása kezdett megrémíteni. Andy hirtelen oldalba bökte mire mosolygásra kényszerítette magát.
-Sziasztok. Ti együtt vagytok?
-Igen. Végre. - Jake érzéki csókot lehelt az ajkaimra, majd újra Ashre nézett.
-Látom jól sikerülta tegnap este. - Ash felállt a kanapéról és elénk állt.
-Mi csinálunk valami kaját Andyvel. - Jake letett az öléből, Andyre pillantott aki egyből megértette, hogy Jake beszélni akar vele és elindult a konyha irányába.
-Örülök nektek. - mondta Ashley közönbösen miután kimentek a többiek.
-Hallom a hangodból. - örömömet leplezve néztem vele farkas szemet. Még nem láttam ilyennek.
Szemével végig nézett rajtam majd tekintete a bekötözött karomon ragadt.
-Már gyógyul. Ha ez érdekel. - vágtam oda. - elnevette magát, mivel nem igazán lepleztem jól a zaklatottságomat a cselekedetei iránt.
-Az a dolga. - mind a két kezemet megfogta és magához húzott. Hosszasan a szemeimet fürkészte. - Miért? - súgta a fülembe.
A vér megfagyott az ereimben, megdermedve álltam előtte. A szavai, a hangja a fülemben égtek.
-Jake bármikor visszajöhet. - elhúzódtam tőle de ezzel nem sokat értem el, mivel fél lépést tettem meg és a falnak szegeztem magamat.
- Nem hinném, hogy 5perc alatt végeznek a beszélgetéssel. - az utolsó szavát jelentőségteljesen kihangsúlyozta.
- Ash jóban vagyunk igaz?
- Igaz. Miért?
- És számíthatok is rád igaz?
- Ne számíts a segítségemre a szerelmi életeddel kapcsolatban! - két kezével a fejem mellett a falnak támasztotta magát. - Ne számíts, ha nem lehetek benne.
Ennél a mondatnál a lábam remegni kezdett és egészen a földig csúsztam. Sűrűn kapkodtam a levegőt és könnyek szöktek a szemembe. Mellém guggolt és megszorította a kezemet.
-Tia ne csináld ezt! Én most elmegyek és inkább távol maradok tőled. - homlokon csókolt éa elindult az ajtó felé.
-Ne merj most elmenni! - nehezen felálltam a földről és szorosan magamhoz öleltem. Eleinte kitárt karokkal állta az ölelésemet majd gyengéden a derekam köré fonta a kezeit. - Most nem tudnék hazudni Andynek arról, hogy miért léptél le.
- Maradok. De amit mondtam megmondtam. - eltolt magától és besétált a konyhába. Egy pár percig még dermedten álltam ott majd berohantam a fürdőszobába és bezártam az ajtót.
- Basszameg! - a csapra ütöttem, balszerencsémre a sérült kezemmel amibe őrjítően erős fájdalom szökött. - Te jóságos ég. Csezdmeg! - kezemet a mellkasomhoz szorítottam és mély levegőt vettem. A kezemre pillantottam és láttam, hogy szép lassan pirossá színeződik a fehér kötésem. A sebeimet felsértettem és vérezni kezdtek. Kinyitottam a kötszeres szekrényt, de rájöttem, hogy egyedül nem fog sikerülni. - Andy! - kiáltottam a konyhába menet.
- Mond! - a arcát törölgetve, csámcsogva pillantott rám.
- Baj van. - a jobb karomat elé tartottam, aminek láttán tágra nyíltak a szemei.
- Gyere segítek. Mit csináltál? - gyengéden megfogta a kezemet, megszabadított a kötéstől és tisztítani kezdte a hegeket.
- Megütöttem. Elég csúnya.
- Mire számítottál hugi?
- Igaz. Nem fog egyből meggyógyulni.
- Most megleptél. - oldalra nyúlt és bezárta a fürdőszoba ajtót. - Jake? Azt hittem Asht szereted.
- Túl kell rajta lépnem. És Jake szeret. De ez mostmár elég zavaros. - megráztam a fejemet.
- Miért? Tia igaz nem csak játszol Jakel?
- Olyannak ismersz?
- Nem. De mi zavaros?
- Ez az egész. Ash azt mondta, hogy zavarja, hogy nem lehet benne a szerelmi életemben.
- Szeret? - Andy arca ködössé vállt. Bekötözte a kezemet, majd magával szembe állított. - Nyugi. Jake szeret és te most az ő párja vagy.
- Tudom és én is szeretem őt.
- Na akkor? - mosolyra húzta a száját és átölelt.
A srácok palacsintát sütöttek vacsorára ami nagyon finom lett. Megpróbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna nehogy Jake észre vegye rajtam.
- Nagyon fáj? - Jake megcsókolta a kezemet és a nyakamhoz hajtotta a fejét.
- Eléggé. Szeretlek.
- Én jobban. - magához ölelt és könnyedén az ölébe vont. - Mit szólnál hozzá ha most felmennénk a szobádba? - súgta mosolyogva a fülembe.
- Hm, ez egy szuper ötlet. - morogtam nevetve.
- Na jó én leléptem! - Ash az asztalra csapott, felállt és megindult az ajtó irányába.
- Várj! - kiáltott utánna Andy.
- Majd én. - leugrottam Jake öléből, odasúgtam neki, hogy maradjon és Ashley után rohantam. Már beszállt a kocsijába én pedig az ajtóhoz rohantam.
- Szállj ki! - ütöttem oda Még küldöm!!
-Mikor ettél utoljára? - Jake a kezét a hasamra tette és csiklandozni kezdte.
Este tíz óra lehetett már és én nem voltam álmos, mivel délben ébredtem.
-Tegnap este. A fagyit. - nevettem fel mikor a gyomrom még egyszer még hangosabban megmordult.
-Nos, akkor ideje, hogy valami értelmes étel is kerüljön a szervezetedbe, baby! - felkapott az ölébe és lerohant velem a lépcsőn. A nappaliban Ash és Andy beszélgettek. Én Jake nyakát karoltam és a kacagástól csuklani kezdtem.
-Sziasztok! - amint kimondtam, hatalmasat ugrottam Jake ölében a csuklástól. - Hupsz. - Ash szúrós pillantása kezdett megrémíteni. Andy hirtelen oldalba bökte mire mosolygásra kényszerítette magát.
-Sziasztok. Ti együtt vagytok?
-Igen. Végre. - Jake érzéki csókot lehelt az ajkaimra, majd újra Ashre nézett.
-Látom jól sikerülta tegnap este. - Ash felállt a kanapéról és elénk állt.
-Mi csinálunk valami kaját Andyvel. - Jake letett az öléből, Andyre pillantott aki egyből megértette, hogy Jake beszélni akar vele és elindult a konyha irányába.
-Örülök nektek. - mondta Ashley közönbösen miután kimentek a többiek.
-Hallom a hangodból. - örömömet leplezve néztem vele farkas szemet. Még nem láttam ilyennek.
Szemével végig nézett rajtam majd tekintete a bekötözött karomon ragadt.
-Már gyógyul. Ha ez érdekel. - vágtam oda. - elnevette magát, mivel nem igazán lepleztem jól a zaklatottságomat a cselekedetei iránt.
-Az a dolga. - mind a két kezemet megfogta és magához húzott. Hosszasan a szemeimet fürkészte. - Miért? - súgta a fülembe.
A vér megfagyott az ereimben, megdermedve álltam előtte. A szavai, a hangja a fülemben égtek.
-Jake bármikor visszajöhet. - elhúzódtam tőle de ezzel nem sokat értem el, mivel fél lépést tettem meg és a falnak szegeztem magamat.
- Nem hinném, hogy 5perc alatt végeznek a beszélgetéssel. - az utolsó szavát jelentőségteljesen kihangsúlyozta.
- Ash jóban vagyunk igaz?
- Igaz. Miért?
- És számíthatok is rád igaz?
- Ne számíts a segítségemre a szerelmi életeddel kapcsolatban! - két kezével a fejem mellett a falnak támasztotta magát. - Ne számíts, ha nem lehetek benne.
Ennél a mondatnál a lábam remegni kezdett és egészen a földig csúsztam. Sűrűn kapkodtam a levegőt és könnyek szöktek a szemembe. Mellém guggolt és megszorította a kezemet.
-Tia ne csináld ezt! Én most elmegyek és inkább távol maradok tőled. - homlokon csókolt éa elindult az ajtó felé.
-Ne merj most elmenni! - nehezen felálltam a földről és szorosan magamhoz öleltem. Eleinte kitárt karokkal állta az ölelésemet majd gyengéden a derekam köré fonta a kezeit. - Most nem tudnék hazudni Andynek arról, hogy miért léptél le.
- Maradok. De amit mondtam megmondtam. - eltolt magától és besétált a konyhába. Egy pár percig még dermedten álltam ott majd berohantam a fürdőszobába és bezártam az ajtót.
- Basszameg! - a csapra ütöttem, balszerencsémre a sérült kezemmel amibe őrjítően erős fájdalom szökött. - Te jóságos ég. Csezdmeg! - kezemet a mellkasomhoz szorítottam és mély levegőt vettem. A kezemre pillantottam és láttam, hogy szép lassan pirossá színeződik a fehér kötésem. A sebeimet felsértettem és vérezni kezdtek. Kinyitottam a kötszeres szekrényt, de rájöttem, hogy egyedül nem fog sikerülni. - Andy! - kiáltottam a konyhába menet.
- Mond! - a arcát törölgetve, csámcsogva pillantott rám.
- Baj van. - a jobb karomat elé tartottam, aminek láttán tágra nyíltak a szemei.
- Gyere segítek. Mit csináltál? - gyengéden megfogta a kezemet, megszabadított a kötéstől és tisztítani kezdte a hegeket.
- Megütöttem. Elég csúnya.
- Mire számítottál hugi?
- Igaz. Nem fog egyből meggyógyulni.
- Most megleptél. - oldalra nyúlt és bezárta a fürdőszoba ajtót. - Jake? Azt hittem Asht szereted.
- Túl kell rajta lépnem. És Jake szeret. De ez mostmár elég zavaros. - megráztam a fejemet.
- Miért? Tia igaz nem csak játszol Jakel?
- Olyannak ismersz?
- Nem. De mi zavaros?
- Ez az egész. Ash azt mondta, hogy zavarja, hogy nem lehet benne a szerelmi életemben.
- Szeret? - Andy arca ködössé vállt. Bekötözte a kezemet, majd magával szembe állított. - Nyugi. Jake szeret és te most az ő párja vagy.
- Tudom és én is szeretem őt.
- Na akkor? - mosolyra húzta a száját és átölelt.
A srácok palacsintát sütöttek vacsorára ami nagyon finom lett. Megpróbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna nehogy Jake észre vegye rajtam.
- Nagyon fáj? - Jake megcsókolta a kezemet és a nyakamhoz hajtotta a fejét.
- Eléggé. Szeretlek.
- Én jobban. - magához ölelt és könnyedén az ölébe vont. - Mit szólnál hozzá ha most felmennénk a szobádba? - súgta mosolyogva a fülembe.
- Hm, ez egy szuper ötlet. - morogtam nevetve.
- Na jó én leléptem! - Ash az asztalra csapott, felállt és megindult az ajtó irányába.
- Várj! - kiáltott utánna Andy.
- Majd én. - leugrottam Jake öléből, odasúgtam neki, hogy maradjon és Ashley után rohantam. Már beszállt a kocsijába én pedig az ajtóhoz rohantam.
- Szállj ki! - ütöttem oda Még küldöm!!
- Csak óvatosan a kezeddel! És nem! - beindította az autót és már készült elhajtani de kinyitottam az ajtót.
- Kérlek. Ne csináld ezt velem. Miért kellett ezt most elmondanod? Boldog vagyok Jakel. Tegnap még nem voltam az, sőt átsírtam miattad az éjszakát! De tudod Jake volt az aki odafigyelt rám és nem te. Nem lehetsz jogosan felháborodva! - kezdtem bele a mondandómba.
- Hogy miért? Tia ezt te komolyan kérdezed? - kiszállt a kocsiból és becsapta az ajtót. Gunyoros mosollyal nekidőlt az autónak. - Azért mert te utáltál! Azért mert eddig tartott, hogy megkedveltessem magamat veled és amint sikerült rögtön elveszítettelek.
- Sajnálom. Talán ha az elején nem mutatod be az igazi Ashley Purdyt akkor nem tartom magamat távol tőled!
- Igazi Ashley Purdyt? Szóval te nem szoktál berúgni?
- De. De nem szedek fel rögtön minden idegent! Így mégis hogyan bíznék meg benned?
- Te nem vagy idegen! Nem voltál idegen! Ott akkor beléd szerettem és tudod részeg voltam de tudtam, hogy biztos vagyok az érzéseimben!
- Én Jaket szeretem. Az egyik legjobb barátodat!
- Csak mond azt, hogy nem érzel irántam semmit és bizonyítsd is.
- Nem érzek irántad semmit! - suttogtam lassan. Magabiztosnak tűntem abban amit mondtam, bár legbelül égetett a vágy, hogy elmondjal neki mindent.
- Akkor miért sírtál miattam? - minden mondatomat kikerülte, újabb kérdésekkel.
- Mert akkor még azt hittem, hogy fontos vagy számomra. De tévedtem.
- Bizonyítsd! - elkapta a toppomat és magához húzott. Gondolkozás nélkül megcsókoltam majd elhúzódtam és felvontam a szemöldökömet.
- Látod? Semmi! De azért amint mondtam, gondolkodj el azon, hogy Jake a barátod!
- Ügyes, de nem hiszem, hogy ott bent mélyen nem mozdult meg benned semmi. - bökött mellbe. - Nem tartom jó ötletnek, hogy mi jóban legyünk. Mert ha te és én egy helyen tartózkodunk, kettesben ott vége lenne minden barátságnak és szerintem tudod, hogy miért. Ha a közeledben vagyok nehezen uralom az érzéseimet. - a fenekembe markolt és magához húzott. - Többet nem szólok hozzád, csak annyit, hogy ne legyek feltűnő a többieknek mert CC egyből rájönne. Túl jól ismer. Nem foglak keresni és te se keress ha nem égetően fontos. Nekik pedig - intett a ház felé - mond azt, hogy rosszul éreztem magamat! Szia. - arcáról nem igazán tudtam semmit sem leolvasni és a hangjából sem igazán jöttem rá a belső gondolataira. Beszállt a kocsiba és elhajtott.
- Kérlek. Ne csináld ezt velem. Miért kellett ezt most elmondanod? Boldog vagyok Jakel. Tegnap még nem voltam az, sőt átsírtam miattad az éjszakát! De tudod Jake volt az aki odafigyelt rám és nem te. Nem lehetsz jogosan felháborodva! - kezdtem bele a mondandómba.
- Hogy miért? Tia ezt te komolyan kérdezed? - kiszállt a kocsiból és becsapta az ajtót. Gunyoros mosollyal nekidőlt az autónak. - Azért mert te utáltál! Azért mert eddig tartott, hogy megkedveltessem magamat veled és amint sikerült rögtön elveszítettelek.
- Sajnálom. Talán ha az elején nem mutatod be az igazi Ashley Purdyt akkor nem tartom magamat távol tőled!
- Igazi Ashley Purdyt? Szóval te nem szoktál berúgni?
- De. De nem szedek fel rögtön minden idegent! Így mégis hogyan bíznék meg benned?
- Te nem vagy idegen! Nem voltál idegen! Ott akkor beléd szerettem és tudod részeg voltam de tudtam, hogy biztos vagyok az érzéseimben!
- Én Jaket szeretem. Az egyik legjobb barátodat!
- Csak mond azt, hogy nem érzel irántam semmit és bizonyítsd is.
- Nem érzek irántad semmit! - suttogtam lassan. Magabiztosnak tűntem abban amit mondtam, bár legbelül égetett a vágy, hogy elmondjal neki mindent.
- Akkor miért sírtál miattam? - minden mondatomat kikerülte, újabb kérdésekkel.
- Mert akkor még azt hittem, hogy fontos vagy számomra. De tévedtem.
- Bizonyítsd! - elkapta a toppomat és magához húzott. Gondolkozás nélkül megcsókoltam majd elhúzódtam és felvontam a szemöldökömet.
- Látod? Semmi! De azért amint mondtam, gondolkodj el azon, hogy Jake a barátod!
- Ügyes, de nem hiszem, hogy ott bent mélyen nem mozdult meg benned semmi. - bökött mellbe. - Nem tartom jó ötletnek, hogy mi jóban legyünk. Mert ha te és én egy helyen tartózkodunk, kettesben ott vége lenne minden barátságnak és szerintem tudod, hogy miért. Ha a közeledben vagyok nehezen uralom az érzéseimet. - a fenekembe markolt és magához húzott. - Többet nem szólok hozzád, csak annyit, hogy ne legyek feltűnő a többieknek mert CC egyből rájönne. Túl jól ismer. Nem foglak keresni és te se keress ha nem égetően fontos. Nekik pedig - intett a ház felé - mond azt, hogy rosszul éreztem magamat! Szia. - arcáról nem igazán tudtam semmit sem leolvasni és a hangjából sem igazán jöttem rá a belső gondolataira. Beszállt a kocsiba és elhajtott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése