Már délben ébren voltam és hamar rendbe is
szedtem magamat. Egy óra körül csengettek. Őrülten lerohantam a szobámból,
mintha egy kisgyerekhez jöttek volna a barátai játszani. Éppen csak megelőztem
Andyt és a harmadik csengetésre kinyitottam az ajtót. Jake állt velem szemben
hatalmas vigyorral az arcán. Boldogan ugrottam a nyakába és szorosan magamhoz
öleltem.
- Szia,
szépség. - az ölébe emelt és besétált velem a házba, majd Andy előtt letett.
- Szia.
- vigyorogtam rá. - Andyhez jöttél? Menjek fel? - pillantottam Andyre.
Nem igazán zavartam volna, ha a bandáról
van szó és akkor, sem ha valami személyes dolog. - Az igazság az, hogy hozzád.
- ölelt át újra Jake.
Andy arcát fürkészte, hogy mit fog tenni.
Gondolom az ő agya is azon járt, hogy Andy a bátyám lévén kitessékeli-e a
házból.
- Ja, hogy akkor én zavarok. Értem én. -
Andy feltartotta a kezét, lehuppant a kanapéra és bekapcsolta a TV-t.
- Gyere, menjünk fel. - suttogtam, kézen
fogtam és elindultam fel a lépcsőn.
- Milyen volt az este? - kérdezte miután
leült az ágyamra.
- Pocsék. - gondosan bezártam az ajtót és
leültem mellé.
- Miért? - mosolya hamar eltűnt az arcáról.
- Igaz nem az a baj, hogy nem én hoztalak haza, mert Ash kért meg, hogy... -
magyarázkodott.
- Ja,
én azt hittem, - szakítottam félbe - hogy azután kérdezed miután hazaértem.
Mivel semmit nem aludtam az éjszaka. Mire kért meg Ash? - megráztam a fejemet.
- Semmi semmi!
- Jake,
ha már elkezdted fejezd is be. - karomat magam előtt durcásan összefontam. -A
tegnap estét fejezzem be? - közelebb hajolt hozzám. Alig 5cm. volt közöttünk. -
Mert az így végződött volna. - lehunyta a szemét és megcsókolt. Nem húzódtam el
bár nem tudtam, hogy viszonozzam-e a csókot. "-Tia! - kiáltottam magamra
gondolatban- most kizárhatod Asht. Itt az egyetlen esély arra, hogy elfelejtsd.
És akár hogyan is nézed Jake piszok helyes!" Visszacsókoltam. Derekamra
tette a kezét és magához vont. Már térdeltem vele szemben az ágyon, ő pedig az
ölébe emelt.
- Szeretlek. - suttogta majd újra
megcsókolt. - Mindig is szerettelek.
- Mindig? - elhúzódtam, mert nem igazán
tudtam hova tenni ezt a mondatot. „Mindig?”
- Igen,
tudod én már akkor is szerettelek mikor elmentél Angliába. Nehéz időszak volt
számomra.
- Sosem mondtad. - megfogtam a kezét és az
arcomhoz emeltem. Ő végig simított a derékig érő hajamon és piszkálni kezdte a
végét. - Miért nem mondtad el?
- Változtatott volna az akármin is? -
láttam a szemében a szeretetet, hogy ezt komolyan gondolja. Itt jöttem rá
igazán, hogy felesleges lenne ha Ashley miatt zárkóznék el mindenkitől. Mikor
mélyen belenéztem azokba az elképesztő szemeibe rájöttem, hogy ő számomra nem
csak egy "vele elfelejtem Asht" figura.
- Igazad van. Így vagy úgy, de el kellett
volna mennem Angliába.
- De most már itt vagy.
- Várj, te négy éven keresztül,...
- Igen, négy évig vártalak - szakított
félbe.
- Szeretlek! - már szinte kiáltottam és
letepertem az ágyon.
