7. FEJEZET

*Ashley np.*

Reggel hatalmas mosollyal az arcomon ébredtem. Nem kerestem az okát, csak boldog voltam. Lementem a konyhába, hogy kávét készíthessek magamnak. Nagy és üres volt a lakásom. Csak én voltam benne. Eddig különösebben sosem zavart. Gyakran volt társaságom, kis ideig, de most… most, hogy Tia nekem sokkal többet jelent, mint eddig bárki. Egyedül éreztem magam.

Megittam a kávét és leültem tv-zni. Valami átalakító műsor ment rajta, így ott hagytam. Fogalmam sem volt róla, hogy hány óra van. Rápillantottam a telefonomra. 11:50.

-Ne már! – pattantam fel .- Fél 2re ott kell lennem!

 Felrohantam és öltözni kezdtem. Hamar elkészültem, belőttem a hajamat és elindultam. Rekordidő alatt odaszáguldottam és nem is késtem. Amikor beléptem már mindenki ott volt. Megpillantottam Tiát. Gyönyörű volt. Majd leesett az állam. Gyorsan becsuktam a számat. Egyszer csak észrevettem egy kötést a kezén.

 - Sziasztok. - ráztam meg a fejemet.- Mi történt veled? - léptem Tia mellé és gyengéden megfogtam mind a két kezét.

- Szia. Elestem. - hangja érdektelen volt. Nemértettem.

-  Ennyire? Hogyan?- a kérdések záporoztak belőlem.

- Neki estem a tükörnek.

- Nagyon fáj?

- Hát eléggé. De inkább nem figyelek oda rá. – elmosolyodott. (végre).- És te, hogy vagy? Mi történt veled egy éjszaka alatt?

 -Hm. Hol is kezdjem? Kialudtam magamat.- itt már mind a ketten nevetünk, mert elég idétlen hangsúllyal beszéltünk. Végre jóban vagyunk. Végre együtt nevetünk. Végre nem kerül.

- Ash, Kezdjünk. Nem akarok estig itt lenni. - Andy bökte meg a vállamat.

 Átöleltem Tiát, felkaptam a gitáromat és elkezdtünk próbálni. 

* Tia np.*

Leültem Sammi mellé. Amikor ideértünk már nagyon jóban lettünk.

- Mi van köztetek Ashleyvel? - mosolygott.

- Semmi.- elkomolyodtam. El akartam felejteni. Tudtam, hogy nem lesz könnyű.- miért minek tűnik?

- Hát egyfolytában téged néz! Nézd csak! - fordult feléjük.- Szép pár lennétek.

- Nem hiszem. Vagyis kitudja. - dadogtam. - Most kimegyek. Sétálok. - felálltam és kisiettem. Kint fel s alá sétálgattam. Nézegettem a fotókat melyek a bandát ábrázolták. Voltak köztük elég régi és újabb képek is.

- Mit csinálsz egyedül?- Ash fogta meg hátulról a derekamat. Rémülten fordultam meg és húzódtam el. -csak én vagyok az.

- Mint tegnap?

-I gen. De legalább bot nincs nálad. - nevetett.

- Azért bocsi még egyszer. Ez nagyon jó kép rólatok - mutattam egyre amin Andy és Ő voltak.

- Nem baj. Köszi de már elég régi kép. Andynek még hosszú haja van rajta.

- Nekem tetszik és kész! - oldalba böktem és elindultam a másik irányba. A folyosón összefutottam Jakkel. Mivel a falat bámultam Ő meg a telefonját így összeütköztünk.

 - Jólvagy csajszi? – ragadta meg a vállam.

- Persze. Csak nem vettelek észre.

-Gyere menjünk vissza. - átkarolt és visszasétáltunk.- mi lenne, ha délután elmennénk fagyizni?  - vetette fel a kérdést.

 - Jól hangzik. Csak ketten gondoltad?

- Igen. Beszélgethetnénk. Ha már úgyis régebbről ismerjük egymást.

- Rendben. Akár most is indulhatnánk. Végeztetek ugye?

- Igen. Mára ennyi. Menjünk, köszönjünk el aztán induljunk.