6. FEJEZET

• -Nagyon elfáradtam .- öleltem át - megyek aludni jóéjt.
  -Megyek én is. - tápászkodott föl - Nagyon féltem, hogy elveszítelek. Mindenhová megyek ezután veled!
  Bementem a szobámba, és egyből elnyomott az álom. Ám aznap éjjel, nem a megszokott álmaimat hozta el nekem az éj.
  
   "Futottam. Fogtam Ashley kezét és futottam. A farkasok üldöztek minket, de valahogy nem féltem. Csak futottunk, amerre vitt az út. Aztán elértük az autónkat.
  -Gyorsan szállj be! - kiáltott. Bepattantunk és Ash tövig nyomta a gázt. Iszonyatos sebességgel száguldott ki az erdőből.
  - Szeretlek Tia. - fogta meg gyengéden a combom.
  -Én is. - válaszoltam, egy kaján vigyorral.
  Hamarosan kiértünk a főútra, de sehol nem láttunk egy kocsit sem. Elhagyatottnak tűnt az egész út. Kísérteties volt. A felhúzott ablakon át, behallatszott a baglyok veszélyt jósló huhogása. A hideg mélyen átjárta a testemet, bele is rázkódtam.
  -Jól vagy? - nézett rám ijedten.
  -Persze csak érjünk végre haza. - válaszoltam.
  Amikor behajtottunk az utcára egyetlen egy ablakból sem szűrődött ki fény.
  -Ash mi történt? Sehol egy ember. - a hideg fel-le futkosott a hátamon.
  -De édes vagy. Hajnal 3kor már nem sokan vannak fent. - nevetett, kissé gúnyosan.
  -Hogy hány óra van? - erre a kérdésemre nem jött válasz.
  Beléptünk a házba, és Ashley természetesem célba vette a konyhát.
  -Én szerintem elmegyek, és lezuhanyzok.
  -Rendben. Várj csak!-mosolygott- ezt vedd fel estére-kapott ki egy fekete csillagos felsőt a szekrényből.
  -Nem lesz ez nagy? - átöleltem, mire egy puszit nyomott a homlokomra.
  Felmentem és magamra engedtem a langyos vizet. A fürdéssel nem vacakoltam sokat. Felöltöztem és kimentem. Nemsokára Ash is elment zuhanyozni. Addig leültem az ágyra és csak bámultam mereven magam elé. Amikor kinyílt az ajtó, bementem Ashhez aki félmeztelenül volt.
  - Wow.-öleltem át hátulról.
• - Imádlak Tia. - súgta a fülembe, aztán felkapott az ölébe, és szenvedélyesen megcsókolt. Gondolkozás nélkül vissza csókoltam, mire besétált velem a szobába, lerakott az ágyra, és levette rólam a pólót, majd újra csókolni kezdett. A derekamnál fogva fentebb emelt az ágyon. Kezét a fenekem alá csúsztatta és belemarkolt, mire felsóhajtottam és a hajába túrtam. Ekkor felemelte a fejét egy mosoly idejére, majd beleharapott a nyakamba de csak egy halk nyögés hagyta el a torkom amikor valaki megrázott."
  
  

  
  -Ash ne..- mondtam halkan.
  -Tia ébresztő-szólt rám Andy.
  -Basszus.
  -Te tényleg az Ash nevét suttogtad?
  - Ööö nem!- felpattantam és berohantam a fürdőbe. Bezártam az ajtót és a tükörben mélyen a saját szemembe néztem.
  - Na ne...most először álmodtam Ashleyről, főleg ilyet. De hogyan, és miért? Én nem...az életben nem tennék ilyet, mert nem szeretem legalábbis azt hiszem.
  - Tia engedj be! - dübörgött be Andy az ajtón - megtudhatnám, hogy mi volt ez?
  Nem akartam, hogy bejöjjön. Féltem attól, hogy mit kérdez, de attól még jobban, hogy mit fogok neki válaszolni.
  -Nem! - ordítottam.
  -Akkor bemegyek. - ugyanilyen hangnemben jött a válasz.
  - Nem! - nekidőltem az ajtónak, és teljes testemmel toltam, hogy ne tudjon bejönni.
  Annyira jó volt ez az álom de ha Andy nem kelt fel ... a folytatás... - jött egy kósza gondolat. Belenéztem a tükörbe újra, és az arcképem helyett Ashleyt láttam a tükörben.
  -Ne!!- a lábam remegni kezdett. Már nem bírtam megállni rajta így a földre rogytam. A szememből ömleni kezdett a könny. Odanyúltam a kezemmel, hogy megtöröljem ám ekkor a fekete szemfestékem végigfolyt a karomon.
  A kiáltásom még jobban megrémítette, az amúgy is ideges Andy-t. De valamiért az ajtó mozdulni sem akart. Mintha csak valami meggátolná benne, hogy kinyíljon.
• Felálltam, hogy a csapnál letöröljem fekete arcomat, de mikor véletlenül fél szemmel újra a tükörbe néztem, magam helyett újra Asht láttam. Minden erőmet összegyűjtöttem, és egy hatalmasat beleütöttem a "torz tükörbe", ami azon nyomban darabokra robbant. Ez persze iszonyatos csörömpöléssel járt. Így az ajtóval küszködő bátyám a falnak csapódott. 
  A könnyektől alig-alig, de mégis láttam ahogyan a kezemből ömleni kezd a vér, és végig csorog a karomon le egészen a földig.
  

  
  

  -Tia! Tia ez mi volt? Menj hátrébb mert bemegyek.- tápászkodott fel, és egy rúgással betörte az ajtót, ám amikor meglátott teljesen lefagyott.
  -Veled mi történt? - felkapott az ölébe, és lerohant velem a nappaliba.
  Azonnal hívta a mentőket, és közben ő szorította a szanaszét vágott kezemet. A mentők hamar, kb. 10 perc múlva kint is voltak. Egyből tudták, mit tegyenek, és kissé meg is nyugodtam, mert tudtam, hogy jó kezekben vagyok.
  -Legközelebb vigyázz magadra! Szerencséd van, hogy nem találta el egy szilánk a főeret. Nagyon közel volt! - mondta az egyik mentős, mikor végzett a kötözéssel.
  - Nagyon köszönjünk! - válaszolt Andy, és kikísérte az orvosokat. Amikor elmentek, visszajött, és  leült mellém.- elmondod, hogy mi történt? - érdeklődött.
  -Nem akarom. - hebegtem, majd kissé összeszedtem magam. - De te indulj, mert ma menned kell a stúdióba!
  - Nem hagylak magadra! Ha teszel még valamit magaddal, én abba beleőrülök!
  -Nem fogok. - szégyelltem a történteket, és legfőképp magam.
  -Nem hiszek neked! - csóválta a fejét. -  Itthon maradok veled.
  -És a banda? Akkor inkább veled megyek. - nem tetszett, hogy előtérbe akart engem helyezni.
  -Ahogy jónak látod. - vonta meg a vállát.
  -De Andy...-mondtam halkan.
  -Igen?
  -Én azt hiszem, hogy szeretem Asht. - remegtek az ajkaim, mint a nyárfalevél.
  -Hogy mi? - szemeit tágra nyitotta.
  -Eddig utáltam, rettenetesen, de tegnap ez valahogy megváltozott. Nagyon örültem, hogy ő talált rám, jobban mintha te lettél volna ott. Viszont most már félek. Ashel álmodtam. Egyszerűen nem tudok ezek után találkozni vele.
  -De ő is szeret téged! - biztatott.
• -De én félek őt szeretni! Ash nem az a hosszú távú típus.
  

  -Várj! Szóval ezért volt ez az egész? - kezdett összeállni neki a kép.
  -Igen .- motyogtam lehajtott fejjel, inkább magamnak mint Andynek .- Ashley-t láttam magam helyett a tükörben. Megrémültem, nem tudtam hová tenni a dolgot. Ez nem lehet! Ez nem történhet meg velem!
  -Ó Tia! - szorosan magához ölelt és nem engedett el. Én sem engedtem őt. A könnyeim, akaratom ellenére végig záporoztak Andy vállán, le, végig a háta vonalán.