A kezeim egy fél óra elteltével már úgy fájtak, hogy kénytelen voltam lemászni a fáról. Nem láttam semmit magam körül. Csak csönd, és feketeség. Próbáltam kitalálni, hogy vajon merről jöttem, vagy, hogy éppen merre menjek el, de nem tudtam kitalálni. A testem szinte darabokra volt esve. Minden létező porcikám sajgott, és a támadás emlékei cikáztak a fejemben. Kissé megráztam magam, hogy fogjam fel a dolgot, és induljak. Közben arra gondoltam, mi van, ha Andy-ék itt hagytak. Ha magam vagyok ember, ebben a hatalmas, és félelmetes erdőben. Nem tudtam, hogy merre, mégis mentem, legalább egy olyan helyet akartam találni, ahol elaludhatok. A fáradtságtól a szemeim újra, és újra lecsukódtak.
- Nem alhatok el! - figyelmeztettem magamat.
Ekkor újra farkas nyüszítést hallottam, ráadásul nem is olyan messziről. Ezek szerint még nincs vége a játszmának. Már hallottam a lépteket. (bizonyára a vadállatét).
Fordultam vissza, hogy felkapaszkodjak a fára, de már nem volt időm. A léptek zaja egyre hangosabb, és hangosabb lett. Fordultam 2-őt a tengelyem körül, és megláttam egy bokrot, ami mögött elrejtőzhetek. Nem késlekedtem. Bemásztam mögé, és vártam. Már egészen közel járt az állat, én pedig azt hittem, hogy most mindennek vége.
Aztán megláttam egy földön heverő ágat. Jó vastag volt, és úgy gondoltam, azzal majd meg tudom ütni. Nagyon szeretem az állatokat, és én is tagja vagyok az állat gyilkolások elleni csoportnak, de most muszáj voltam kockáztatni. Vagy én, vagy ő...
Erősen kezeim közé szorítottam az ágat, és ütéshez kész pozícióba helyezkedtem el.
Szemeimet összeszorítottam, és a kellő pillanatban meglendítettem az ágat.
- Hey, ne! - kiáltott valaki.
Remegő kezeim közül kiesett a fa darab, és kinyitottam szemeimet.
- Ash! - mondtam, és lehúztam magamhoz a fűbe.
- Jól vagy? - kérdezte, miközben engem fürkészett. - Nagyon aggódtunk! Andy még most is téged ke...
De akkor gyorsan befogtam a száját. Legalább 3 farkas üvöltött bele az éjszakába. Mikor abbahagyták, rápillantottam Ashley-ra, és erősen megöleltem. Ő pedig viszonozta az ölelést. Nagyon jó volt, átölelni, és érezni, hogy ott van velem.
- Keressük meg Andy-t! - tápászkodtam lassan fel. - De lassan, nem akarok megint egy farkas prédájává válni!
- Farkas? - lepődött meg. - De ugye nincs bajod? Vigyünk kórházba?
- Psssz! - suttogtam. - Mondom, hogy halkan! Nincs bajom nyugi, de menjünk innen, nagyon gyorsan!
Elindultunk, és közben egymást karoltuk, nehogy elveszítsük egymást. Nem jutott eszünkbe, hogy ez milyen fura. Abban a helyzetben valami megváltozott.
- Andy! - kiáltottam, mikor valamennyire kiértünk az erdőből. - Most mégis, hogy fogjuk megtalálni?
- Tia! - hangzott messzebbről a válasz.
- Erre gyere! Itt vagyunk kint! - kiáltott Ash.
Pár pillanattal később már ott is volt Andy velünk. Szorosan átöleltük egymást, és visszapillantottunk az erdőbe.
- Jól van. - mondta Ashley. - Mikor rátaláltam valami farkas elől menekült, de jól van.
- Farkas? Istenem, nem esett bajod? - aggódott.
- Nem, nincs bajom. - nyugtattam. - Kérlek tűnjünk el innen!
Mindenki egyet értett velem, és gyorsan beültünk a kocsiba. Először Ash-t vittük haza, aki csak szó nélkül kiszállt és elindult be a házba.
- Ash! Kérlek várj! - rohantam utána. - Köszönöm! Megmentetted az életem. Nagyon nagy bátorság, és szív kellett hozzá, hogy kockára tedd értem az életed. Ne haragudj, félre ismertelek. Talán még lehetünk barátok. Ha meg tudsz nekem bocsátani.
- Semmi baj. - mosolygott.- Egyébként, tudom, te is megtetted volna értem. - ezzel bement.
Otthon kiültem a hintaszékbe. Néztem a holdat, és a csillagokat.
- Nem vagy álmos? - ült ki mellém Andy.
- De, egy picit. - lehajtottam a fejem. - Azt hittem sosem látlak többé!
- Én is azt hittem. - mondta. - De itt vagy, és én itt vagyok. Tényleg egy farkas volt?
- Igen. - bólintottam. - Sokáig üldözött, de felmásztam egy fára, aztán meg jött Ash. Kérlek, ne beszéljünk róla. Felkavaró.
- Rendben. - Andy is az égre pillantott. Most megtanulhattuk milyen amikor ki kell állni a másikért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése