22. Fejezet

Nemsokára visszajött és a telefont az asztalra tette.

- Ki volt az? - kíváncsiskodtam.

- Nem érdekes. Folytathatjuk? - fölém mászott és csókolni kezdett. Csengettek. - Hogy az a... - felpattant és kiment.

Felültem de miután 5 perc múlva sem jött be, kimentem. Nem igazán emlékeztem, hogy mikor kell jobbra vagy balra fordulni ezért volt, hogy a mosdóban vagy egy másik szobában kötöttem ki. Befordultam az egyik folyosón, majd benyitottam az egyik ajtón és a nappaliban találtam magamat. Jake és Ashley a kanapén ücsörögtek.

- Figyelj fogalmam sincs, hogy ezt hogyan csináltam mert abban biztos vagyok, hogy nem erre mentünk be a szobába, de ez a ház nekem egy labirintus.

- Majd pici kis világító nyilakat fogok felrakni a falakra. - nevetett rajtam.

- Mikor jössz vissza?

- Még beszélnem kell Ashleyval de aztán megyek. Maradj itt addig!

- Ha zavarok elmegyek. - Ash már majdnem elhitette velem, hogy zavarban van, amikor észre vettem, hogy a szeme sarkából engem figyel és vigyorog.

- Ugyan dehogy! - hangsúlyoztam. - Addig bemegyek és kipakolom a ruháimat. Amennyiben betalálok. - pillantottam végig a helyiség végén nyíló folyosón. Jakehez sétáltam és megcsókoltam. - Siess!
Elsétáltam a folyosóig és hálás voltam, hogy Jake háza ugyan nagy, de nem lépcsős. Érdekes mód a nappaliból könnyebben betaláltam a szobába. A bőröndömet lefektettem a földre és kicipzároztam. Jake bejött a szobába és kinyitotta a szekrényt.

- Kicsit összébb pakoltam, hogy beférjenek a ruháid. - mosolygott.

- Köszi. Végeztetek?

- Még nem. Ez viszont tényleg muszáj megbeszélni.

- Rendben.

Kiment a szobából én pedig elkezdtem kipakolni. Megnéztem a telefonomat, hogy mennyi az idő. Délután 6. Kipakoltam az összes cuccomat és leültem az ágyra. Semmi kedvem nem volt kimenni úgy, hogy Ash van itt. Elléggé kellemetlenül érezném magamat a társaságában. Ha nem látom nem lesz semmi baj. Motoszkálni kezdett a fejemben, hogy vajon ki hívhatta az előbb Jaket. Na nem mintha nem bíznék meg benne de eléggé zavart, hogy nem mondta el. A telefonjáért nyúltam de inkább csak tartottam a kezemben egy darabig azon gondolkozva, hogy van-e okom az aggodalomra. Feloldottam és beléptem a hívás listára. Az utolsó fogadott hívás ismeretlen számról jött. Visszaraktam a telefont az asztalra és azzal nyugtattam magamat, hogy valaki biztosan a banda ügyében hívta.
Végül mégis kisétáltam a nappaliba és láttam, hogy Jake éppen akkor zárja be a bejárati ajtót.

- Végre. - odasétáltam mellé és átöleltem. - Nézzünk meg valami filmet.

- Melyiket?

- Nekem aztán mindegy. Amelyiket elsőként megtaláljuk. - leültünk a kanapéra és bekapcsoltuk a TV-t. Végig kapcsoltunk az összes csatornán de nem kötött le egyik film sem. Jake berakott egy DVD-t ami viszont már az elején megtetszett. Jake magához húzott és nem engedett a szoritásból. Az ölébe ültem, vele szemben és megcsókoltam. Ő nem várt, visszacsókolt és a csípőmre tette a kezét.

- Szeretlek. - hajoltam el tőle. - Csinálunk palacsintát?

- Jól hangzik. - bementünk a konyhába előkészítettük a palacsintához való hozzávalókat. Hamar megcsináltam a masszát a tésztához és elkezdtem kisütni. Jake dolga volt, hogy megtöltse a palacsintát. Vacsi után egy kisebb kötést tettünk a lábamra és Jakeel összepakoltunk a konyhában. Jake telefonja a nappaliban volt, én pedig meghallottam, hogy üzenete jött. Feloldottam a telefont és mindenféle rossz előérzet nélkül beléptem az üzenetekbe.

FÁJ, HOGY PONT VELEM, AKIVEL A LEGIZGALMASABB ÉJSZAKÁKAT TÖLTÖD BESZÉLTÉL ÚGY A TELEFONBAN. - Marcie

A szívembe sajgó fájdalom ütött. Muszáj volt megnéznem a régebbi üzeneteket is.

MA ESTE RÁÉRSZ? - Jake (hétfő)

NEKED BÁRMIKOR. HOL ÉS MIKOR? - Marcie (hétfő)

JÓ VOLT A TEGNAP ESTE MIKOR LESZ FOLYTATÁS? - Marcie (szerda)

HOLNAP! NÁLAD. - Jake (szerda)

MOST NEM LESZ ALKALMAS AMÍG EL NEM UTAZOK. GYERE TE IS A SAJÁT AUTÓDDAL ÉS MAJD VALAMI KIFOGÁSSAL MINDIG LELÉPEK ANDYTŐL! - Jake (vasárnap)

- Ezt tegnap írta! - kezemet a szám elé kaptam és zokogni kezdtem. Berohantam a konyhába, Jake pedig átakart ölelni de én e helyett felpofoztam.

- Tia ez mi volt? - kapta kezét idegesen az arcához.

- Majd Marcie megmondja! Elfelejtetted kitörölni az üzeneteidet!

- Ez nem az amire gondolsz! - kiáltott. Felém közeledett de én hátrálni kezdtem.

- Mi lehet még? Ne közeledj hozzám! - ellöktem magamtól és az ajtó felé rohantam.

- Tia állj meg! - elkapta a kezemet és nem akarta elengedni.

- Eressz el vagy sikítok!

- Az én házamban vagyunk. Nem fog egy mentőosztag iderohanni. Tia én szeretlek és sajnálom!

- Hányszor csaltál meg vele?

- Mit számít az?

- Igen is számít! - teljes erőmből elrántottam a kezemet és elvettem a földről a cipőmet. - Hányszor? - kiáltottam immár.

- 3szor. - mondta bűnbánóan.

- És még azt mered mondani, hogy ez nem számít? - újra felpofoztam és kirohantam. Könnyektől küszködve rohantam végig a sötét utcán. Jake még egy darabig rohant utánnam és a nevemet kiabálta de én újabb és újabb utcasarkon fordultam be. Miután megbizonyosodtam arról, hogy Jake nem követ leültem az út szélére és felhúztam az eddig a kezemben szorongatott cipőmet. Kitöröltem a szememből az újra és újra feltörő könnyeket és befordultam egy másik utcára. Már nem egészen tudtam, hogy hol járok de nem is érdekelt, csak minnél meszebb kerüljek Jaketől. Nehezen hittem el, hogy végig megcsalt.

- Csajszi gyere bulizni! - kiáltott utánnam egy férfi. A vállam mögött hátra pillantottam és három 25 év körüli srácot láttam. Lábaimat egyre gyorsabban raktam a másik után.

- Nem hallottad mit mondott a haverom? - az egyik elkapott és a szórakozóhely falának szorított. - Ezek könnyek? Vétek egy ilyen gyönyörű és csábító csajnak sírni. Remélem nem miattam.

- Abban ne is reménykedj! - vágtam vissza. A srác a nyakamat kezdte harapdálni majd hátraszólt a többieknek, hogy menjenek, ő majd utól éri őket. - Szállj le rólam te rohadék! - próbáltam meg ellökni magamtól, részben sikeresen mert pár lépést elhátrált.

- Ejnye hát, hogy beszélhetsz így velem? - megnyalta az arcomat amire egyszerre hányingerem támadt. Megpróbáltam lerúgni magamról de mostmár túl erősen szorított.

- Eressz már el! - sikoltottam. Valaki lerántotta rólam és bemosott neki egyet.

- Így kell viselkedni egy nővel? - kérdezte tőle egy feletébb ismerős hang. Egy másik srác elkapta a karomat és egy másik utcáig rohant velem.

- Eressz el te seggfej! - kiáltottam.

- Ne már Tia, én mentettelek meg! - nézett rám a srác. Nagyon ismerős volt az arca.

- Joe? - mikor felismertem hatalmas nyugalom töltötte el az egész testemet. Remegve a nyakába ugrottam.

- Köszi, hogy megismersz! Mit keresel te itt? - szorított magához.

- Leléptem Jaketől. - újra könnyek szöktek a szemembe.

- Miért? Gyere menjünk innen és közben elmondod.

- És a másik srác? Aki lerántotta rólam azt a férget? - pillantottam vissza.

- Chris? Nyugi meglesz! Biztosnásog helyre viszlek és visszajövök érte.

- Chris volt az? Hatalmas mázlim van, hogy itt voltatok.

- Na mond csak el, miért jöttél el ilyen későn Jaketől?

- Mert megcsalt. - amint ezt kimondtam egy autó állt meg előttünk. Én Joe mögé álltam, mert az előző után mindentől rossz érzésem lett.
Ash szállt ki a kocsiból és mellénk sietett.