20. Fejezet

- Csak, hogy végre megvagy! - pillantott rám.

- Én vagy Tia? - nevetett Andy.

- Andy, csak is téged keresett! - megöleltem Jaket, ő pedig megcsókolt. Andy felsurrant mellettünk az emeletre. Jake az ölébe emelt, én pedig körbefontam a lábamat a derekán. Elsétált velem a kanapéig és lefektetett rajta. Fölém mászott és még vadabbul csókolni kezdett. Kezével a csípőmön körzött én pedig belemosolyogtam a csókjába.

- Hey, mi lenne ha bemennénk a lenti vendégszobába és ezt ott folytatnánk? - a hajába túrtam, ő pedig abban a pillanatban felemelt a kanapéról és elindult velem a szobába. Lábamat újra átfontam a derekán, ő pedig a falhoz szorított és csókolni kezdtett. Ez a pillanat olyan volt mint egy álom, amíg nem hallottunk egy hangos sikítást az emeletről.

- Andy húzzál kifelé! - hallottuk fentről. Eltoltam magamtól Jaket, ő pedig egyből felrohant velem az emeletre.

- Mi folyik itt? - Jake letett az öléből, én pedig Andyre, és az előtte, egy szál törölközőben álló Elliere néztem.

- A drága nem tud kopogni! - mutogatott Ellie.

- Én kopogtam! Te nem válaszoltál, így hát benyitottam!

- Nem vagyok süket! Hallottam volna ha kopogsz.

- Ezek szerint mégsem. - kiabáltak egymással.

- Fogjátok már be! - vágtam közbe. - Nem igaz, hogy felnőtt emberek léttére azt csináljátok mint a gyerekek! Andy nem direkt nyitott be, te meg törölközőben vagy!

- És szerinted zuhanyzás alatt is ebben voltam? - bökött Ellie a törölközőjére.

- Hát látott már mesztelenül Andy. Vagy tévedek? - szólalt meg mögöttem Jake.

- Jó ebből elég. Intézzétek el ezt ti ketten, de légyszíves használjatok hangtompítót! - ott hagytam őket és berohantam a szobámba. Jake természetesen utánnam jött és kulcsra zárta az ajtómat.

- Emiatt ne te idegesítsd fel magadat! - ledöntött az ágyon és újra csókolni kezdett. Nagyjából megszabadítottuk egymást a ruháinktól és fehérneműben terültem el Jake alatt amikor egy hangos pukkanással lekapcsolódott a szobámban a villany és feltehetően az egész házban is. Mind a hatan egszerre mentünk ki a szobákból a telefonjainkkal világítva. Ellien és Amyn az én egy-egy pizsamafelsőm, Daven, Andyn, és Jaken boxer volt.

- Mint egy elcseszett horrorfilm. - nevettem.

- Szerintem a vihar lecsapta az áramot. - Andy elindult lefelé a lépcsőn, Jake pedig utánna mondván, hogy majd segít.

- Látom éppen benne vagytok valamiben. - nevetett Dave.

- Mondhatjuk úgy is. Ellie bocs az előző kirohanásomért.

- Semmi.

- Mi lenne, ha ma nem aludnánk? Egy olyan fennmaradós dumcsizós este? - vetettem fel az ötletet.

- Ja, jól hangzik. - mondták szinte egyszerre.

- Mi hangzik jól? - kérdezte Jake elkapva engem hátulról, aminek következtében hatalmasat sikítottam.

- Egész este dumálni fogunk.

- Én is?

- Legfőképpen te! Mi van az árammal? 

- Holnap reggel kihívom a szerelőt. - magyarázta Andy miközben miután kettessével kaptunk egybelemlámpát mert csak hármat talált.

- Akkor lemegyünk addig a nappaliba? - vetette fel Ellie az ötletet.

- Persze. - mosolygott Andy. Lementünk a nappaliba és leültünk egy körbe a kanapé elé. A telefonokat felfordítva középre tettük.

- Bújócskázzunk! - szólalt meg Jake. Belőlünk előtört a röhöghetnénk de amikor láttuk, hogy ő komolyan gondolja abba hagytuk.

- Hogy mi? - pislogott Amy.

- Kettessével. Amy-Dave. Ellie-Andy és Tia-Én. Na de most komolyan. Teljesen sötét van, és a ház meg nagy.

- Nekem tetszik az ötlet. - pattant fel Andy. - Kik fogják először megkeresni a többieket?

- Majd mi. - jelentette ki Jake. - Csak párossával lehet elbújni egy helyre. Átbújhattok közben máshova de csak ketten!

- Okés! - intettek a többiek. Mi behunytuk a szemünket és hallottuk ahogyan a többiek elrohannak...

- 50! Megyünk! - kiáltottuk később. Jake megragadta a kezemet és felmentünk a lépcsőn. Beosontunk Andy szobájába és bevilágítottam az ágy alá.

- Senki.

- Itt sem. - zárta vissza Jake a szekrényajtót. - Nézzük meg a te szobádban. - mellém rohant és megcsókolt. Az ölébe emelt és lassan végigfektetett az ágyon. Lassan mozgatta felettem a csípőjét ami még inkább felcsigázott engem.

- Jake ne! - toltam el magamtól. - Nem tudhatjuk, hogy nincsenek-e mégis itt a szobában.

- Igaz. De akkor legalább előjönnének. - még egyszer megcsókolt majd felhúzott az ágyról és átmentünk a szobámba. Az ablakom nyitva volt és a szél hevesen süvített be. Ekkor eszembe jutott, hogy kiskoromban is tetőtéri szobám volt és mindig a tetőre másztunk ki Andyvel. Kihajoltam az ablakon de senkit sem láttam sehol.

- Andy átvert! - bosszankodtam. - Na most már még jobban fogom keresni! - kimentem a szobából de Jake elkapta a kezemet és csendre intett. Lassan odasétált az ágyamhoz. Felemelte az ágynemű tartót ahonnan Ellie és Andy ingegettek nekünk.

- Tia, hogy is volt az előző mondatod? - szivatott Andrew.

- A helyedben nem játszanék az életemmel! - böktem felé az ujjammal.

- Na gyere játszuk le!

- Gyere ki a hóra bátyus!

- Maximum a pocsolya tóba! - megragadta a derekamat és egy apró mozdulattal átlendített a vállán.

- Mi a...? - akkorát fordult velem a világ, hogy nem igazán tudtam, hogy hol vagyok. Elliere pillantottam. Ő is nevetett. Oldalba bökte Andyt, aki egyből felé, fordult.

- Meg kellene keresnünk Davet és Amyt.

- Igaz. - bementünk a fürdőszobába de én még mindig Andy vállán lógtam. Igazából valami kölyök majomnak éreztem magamat aki lóg anyja hátán. Amy és Dave sikoltva ugrottak ki a zuhanykabinból aminek köszönhetően hatalmasat löktem magamon. Leugrottam Andy öléből de ugyanabban a pillanatban megingott az egyensúlyom. Ellie és Andy egyszerre kaptak el. Hosszan egymás szemébe néztek de Ellie felemelt engem a földről megszakítva ezzel a pillanatot.

- Mi lenne ha a véletlen választaná ki, hogy ki kinek lesz a párja? - kérdezte. - Úgy értem, hogy felírjuk hat lapra az 1 2 és 3 számokat és akik azonosat húznak azok együtt vannak.

- Hozok papírt. - vágtam rá egyből. Gondoltam, hogy nem igazán szeretne Andy párja lenni, ezért jogosnak tartottam a kérdést. Szereztem hat lapot és felírtam a számokat. Kiborítottam a ceruzatartómat és beleraktam őket. Sorban húztak belőle. Ellie, Amy, Andy, Dave, Jake és végül Én. Egyszerre néztük meg a papírokat. Reménykedtem, hogy Jake lesz a párom de ezt bebuktam, mivel ő is és Andy is a kettes számot húzták. Ellie és Amy az egyest, Én és Dave, pedig a hármast. Dave magához ölelt és nevetett.

- Régen voltunk egy csapatban!

- Ami igaz az igaz. - biccentettem.

- Most mi kezdünk. - jelentette be Amy és már számolni is kezdtek.
Bambán pislogtam Davere mert lövésem se volt, hogy hova bújjunk. Andy és Jake hamar elrohantak és mi is inkább elmentünk a másik lépcsőhöz. Onnan Dave kitalálta, hogy menjünk le, viszont én nem igazán tudtam most lépcsőzni. Dave nem gondolkodott, felkapott az ölébe és lerohant velem a lépcsőn.

- Merre? - már nem volt az a kis helyes mégis nyomi srác mint a suliban. Helyesnek helyes maradt, viszont egy kis bátorság is rárgadt.

- Az asztal alá! - muttattam és mind a ketten bemásztunk az asztal és a székek alá. - Tartod a kapcsolatot a régiekkel?

- Annyit tudok, hogy Emilie most terhes és, hogy Matthew a férje.

- Komolyan? Azt tudtam, hogy odáig volt érte de ennyire?!

- Ezek szerint. Alice Németországban van.

- Na az jó. Ennyi?

- Lényegében ig...- nem fejezte be a mondatát mert meghallottam Ellie és Amy lépteit és befogtam a száját.

20. Fejezet

- Csak, hogy végre megvagy! - pillantott rám.

- Én vagy Tia? - nevetett Andy.

- Andy, csak is téged keresett! - megöleltem Jaket, ő pedig megcsókolt. Andy felsurrant mellettünk az emeletre. Jake az ölébe emelt, én pedig körbefontam a lábamat a derekán. Elsétált velem a kanapéig és lefektetett rajta. Fölém mászott és még vadabbul csókolni kezdett. Kezével a csípőmön körzött én pedig belemosolyogtam a csókjába.

- Hey, mi lenne ha bemennénk a lenti vendégszobába és ezt ott folytatnánk? - a hajába túrtam, ő pedig abban a pillanatban felemelt a kanapéról és elindult velem a szobába. Lábamat újra átfontam a derekán, ő pedig a falhoz szorított és csókolni kezdtett. Ez a pillanat olyan volt mint egy álom, amíg nem hallottunk egy hangos sikítást az emeletről.

- Andy húzzál kifelé! - hallottuk fentről. Eltoltam magamtól Jaket, ő pedig egyből felrohant velem az emeletre.

- Mi folyik itt? - Jake letett az öléből, én pedig Andyre, és az előtte, egy szál törölközőben álló Elliere néztem.

- A drága nem tud kopogni! - mutogatott Ellie.

- Én kopogtam! Te nem válaszoltál, így hát benyitottam!

- Nem vagyok süket! Hallottam volna ha kopogsz.

- Ezek szerint mégsem. - kiabáltak egymással.

- Fogjátok már be! - vágtam közbe. - Nem igaz, hogy felnőtt emberek léttére azt csináljátok mint a gyerekek! Andy nem direkt nyitott be, te meg törölközőben vagy!

- És szerinted zuhanyzás alatt is ebben voltam? - bökött Ellie a törölközőjére.

- Hát látott már mesztelenül Andy. Vagy tévedek? - szólalt meg mögöttem Jake.

- Jó ebből elég. Intézzétek el ezt ti ketten, de légyszíves használjatok hangtompítót! - ott hagytam őket és berohantam a szobámba. Jake természetesen utánnam jött és kulcsra zárta az ajtómat.

- Emiatt ne te idegesítsd fel magadat! - ledöntött az ágyon és újra csókolni kezdett. Nagyjából megszabadítottuk egymást a ruháinktól és fehérneműben terültem el Jake alatt amikor egy hangos pukkanással lekapcsolódott a szobámban a villany és feltehetően az egész házban is. Mind a hatan egszerre mentünk ki a szobákból a telefonjainkkal világítva. Ellien és Amyn az én egy-egy pizsamafelsőm, Daven, Andyn, és Jaken boxer volt.

- Mint egy elcseszett horrorfilm. - nevettem.

- Szerintem a vihar lecsapta az áramot. - Andy elindult lefelé a lépcsőn, Jake pedig utánna mondván, hogy majd segít.

- Látom éppen benne vagytok valamiben. - nevetett Dave.

- Mondhatjuk úgy is. Ellie bocs az előző kirohanásomért.

- Semmi.

- Mi lenne, ha ma nem aludnánk? Egy olyan fennmaradós dumcsizós este? - vetettem fel az ötletet.

- Ja, jól hangzik. - mondták szinte egyszerre.

- Mi hangzik jól? - kérdezte Jake elkapva engem hátulról, aminek következtében hatalmasat sikítottam.

- Egész este dumálni fogunk.

- Én is?

- Legfőképpen te! Mi van az árammal? 

- Holnap reggel kihívom a szerelőt. - magyarázta Andy miközben miután kettessével kaptunk egybelemlámpát mert csak hármat talált.

- Akkor lemegyünk addig a nappaliba? - vetette fel Ellie az ötletet.

- Persze. - mosolygott Andy. Lementünk a nappaliba és leültünk egy körbe a kanapé elé. A telefonokat felfordítva középre tettük.

- Bújócskázzunk! - szólalt meg Jake. Belőlünk előtört a röhöghetnénk de amikor láttuk, hogy ő komolyan gondolja abba hagytuk.

- Hogy mi? - pislogott Amy.

- Kettessével. Amy-Dave. Ellie-Andy és Tia-Én. Na de most komolyan. Teljesen sötét van, és a ház meg nagy.

- Nekem tetszik az ötlet. - pattant fel Andy. - Kik fogják először megkeresni a többieket?

- Majd mi. - jelentette ki Jake. - Csak párossával lehet elbújni egy helyre. Átbújhattok közben máshova de csak ketten!

- Okés! - intettek a többiek. Mi behunytuk a szemünket és hallottuk ahogyan a többiek elrohannak...

- 50! Megyünk! - kiáltottuk később. Jake megragadta a kezemet és felmentünk a lépcsőn. Beosontunk Andy szobájába és bevilágítottam az ágy alá.

- Senki.

- Itt sem. - zárta vissza Jake a szekrényajtót. - Nézzük meg a te szobádban. - mellém rohant és megcsókolt. Az ölébe emelt és lassan végigfektetett az ágyon. Lassan mozgatta felettem a csípőjét ami még inkább felcsigázott engem.

- Jake ne! - toltam el magamtól. - Nem tudhatjuk, hogy nincsenek-e mégis itt a szobában.

- Igaz. De akkor legalább előjönnének. - még egyszer megcsókolt majd felhúzott az ágyról és átmentünk a szobámba. Az ablakom nyitva volt és a szél hevesen süvített be. Ekkor eszembe jutott, hogy kiskoromban is tetőtéri szobám volt és mindig a tetőre másztunk ki Andyvel. Kihajoltam az ablakon de senkit sem láttam sehol.

- Andy átvert! - bosszankodtam. - Na most már még jobban fogom keresni! - kimentem a szobából de Jake elkapta a kezemet és csendre intett. Lassan odasétált az ágyamhoz. Felemelte az ágynemű tartót ahonnan Ellie és Andy ingegettek nekünk.

- Tia, hogy is volt az előző mondatod? - szivatott Andrew.

- A helyedben nem játszanék az életemmel! - böktem felé az ujjammal.

- Na gyere játszuk le!

- Gyere ki a hóra bátyus!

- Maximum a pocsolya tóba! - megragadta a derekamat és egy apró mozdulattal átlendített a vállán.

- Mi a...? - akkorát fordult velem a világ, hogy nem igazán tudtam, hogy hol vagyok. Elliere pillantottam. Ő is nevetett. Oldalba bökte Andyt, aki egyből felé, fordult.

- Meg kellene keresnünk Davet és Amyt.

- Igaz. - bementünk a fürdőszobába de én még mindig Andy vállán lógtam. Igazából valami kölyök majomnak éreztem magamat aki lóg anyja hátán. Amy és Dave sikoltva ugrottak ki a zuhanykabinból aminek köszönhetően hatalmasat löktem magamon. Leugrottam Andy öléből de ugyanabban a pillanatban megingott az egyensúlyom. Ellie és Andy egyszerre kaptak el. Hosszan egymás szemébe néztek de Ellie felemelt engem a földről megszakítva ezzel a pillanatot.

- Mi lenne ha a véletlen választaná ki, hogy ki kinek lesz a párja? - kérdezte. - Úgy értem, hogy felírjuk hat lapra az 1 2 és 3 számokat és akik azonosat húznak azok együtt vannak.

- Hozok papírt. - vágtam rá egyből. Gondoltam, hogy nem igazán szeretne Andy párja lenni, ezért jogosnak tartottam a kérdést. Szereztem hat lapot és felírtam a számokat. Kiborítottam a ceruzatartómat és beleraktam őket. Sorban húztak belőle. Ellie, Amy, Andy, Dave, Jake és végül Én. Egyszerre néztük meg a papírokat. Reménykedtem, hogy Jake lesz a párom de ezt bebuktam, mivel ő is és Andy is a kettes számot húzták. Ellie és Amy az egyest, Én és Dave, pedig a hármast. Dave magához ölelt és nevetett.

- Régen voltunk egy csapatban!

- Ami igaz az igaz. - biccentettem.

- Most mi kezdünk. - jelentette be Amy és már számolni is kezdtek.
Bambán pislogtam Davere mert lövésem se volt, hogy hova bújjunk. Andy és Jake hamar elrohantak és mi is inkább elmentünk a másik lépcsőhöz. Onnan Dave kitalálta, hogy menjünk le, viszont én nem igazán tudtam most lépcsőzni. Dave nem gondolkodott, felkapott az ölébe és lerohant velem a lépcsőn.

- Merre? - már nem volt az a kis helyes mégis nyomi srác mint a suliban. Helyesnek helyes maradt, viszont egy kis bátorság is rárgadt.

- Az asztal alá! - muttattam és mind a ketten bemásztunk az asztal és a székek alá. - Tartod a kapcsolatot a régiekkel?

- Annyit tudok, hogy Emilie most terhes és, hogy Matthew a férje.

- Komolyan? Azt tudtam, hogy odáig volt érte de ennyire?!

- Ezek szerint. Alice Németországban van.

- Na az jó. Ennyi?

- Lényegében ig...- nem fejezte be a mondatát mert meghallottam Ellie és Amy lépteit és befogtam a száját.

19. Fejezet

-Szia. Tia már nagyon hiányoztál. Basszus de jól nézel ki! - mosolygott Amy. - Idegen? Annyira azért nem. Nézd meg jobban!

- Na én mentem készülök. - indult el Andy.
Én, mint valami idióta méregettem a srácot és gyűjtögettem fejben a rajta lévő ismerős jegyeket. A mérete, a haja, az alakja, és a feje. Pontosabban az arca.

- Da..Dave? - kezemet a szám elé kaptam meglepettségemben.

- Kössz, hogy végre felismered azt, akivel 4 évig egy suliba jártál. - nevetett.

- Hey az 9 éve volt. De ti együtt vagytok? - igenleges válaszban reménykedtem.

Amy elém tartotta a bal kezét, rajta egy gyönyörű jegygyűrűvel.

- Igen. Már négy éve. - Dave megcsókolta Amyt én pedig nem tudtam mást, csak vigyorogni.

- Ez csodaszép! Esküvő mikor lesz? - vágtam egyből a dolgok közepébe. Leültünk a kanapéra, Dave, Amy, Én, ebben a sorrendben.

- Jövő nyáron. Mi lenne, ha te lennél az egyik koszorúslányom?

- Persze. Úristen nagyon örülök nektek. - szorosan átöleltem mindkettejüket, majd Amyre néztem. - Ki a másik?

- Másik mi?

- Koszorúslány?!

- Ciara. A húgom. - mondta mosolyogva. Nem csodálom, hogy ennyire boldog. Én is az lennék a helyében. Cortez neki tényleg a tipikus álmai pasija.

- Szu.. - szavamat csengetés szakította félbe - ..per. Ez biztosan Ellie lesz. Kinyitom és mindent tudni akarok, hogy hogyan találkoztatok ujra meg minden!
Felálltam, kinyitottam az ajtót és már majdnem az ajtóban álló személy nyakába ugrottam, amikor észrevettem, hogy nem éppen az áll ott akit vártam.

- Szia. - Ash mosoly nélkül köszönt és már elindult volna mellettem be a házba. A bal kezemet felemeltem és a mellkasához csapódott. Nem éppen erősen, csak pont annyira, hogy visszatartsam.

- Mit keresel itt?

- Andyt. Beengednél?

- Hát ha már választhatok, akkor nem! - válaszoltam cinikusan. - Miért, csodálkozol?

- Nem én küldtelek el a francba. Azért ezt eszedbe juttatom. - arca már alig volt pár centire tőlem.

- Ha nagyon szeretnéd most is elküldelek oda!

- Csinos vagy.

- Én nem erről beszélek.

- Én viszont igen. - lassan, vadul mosolyogva végignézett rajtam.

- Na húzzál befelé, vagy tűnj el. Eszedbe juttatnám, hogy nem beszélünk! - levettem róla a kezemet, majd becsaptam az ajtót és leültem a fotelba. Ash ott állt az ajtóban és elégedett mosollyal bámult. Ha a szememmel ölni lehetne, ő már régen halott lenne. Lemertem fogadni, hogy ez volt a szándéka. Megjelenik és teljesen felborítja a napomat.

- Mit csináltál a kezeddel? És a lábaddal? - kérdezte végül Amy - Élsz a régi hobbidnak és megsérülsz?

- Szóval régen is ilyen volt? - nevetett Ash. - Szeretnék hallani pár sztorit. Persze ha meséltek.

- Nem, nem mesélnek. - vágtam közbe mikor észrevettem Amyn, hogy teljesen felkészült a sztorizgatásra.

- Egyébként Ashley Purdy vagyok. - mosolygott kedvesen és kezett rázott Daveel.

- Dave Holden.

- Amy Durt de nem sokára Holden. - Amy még mindig mosolygott.

- Szóval egy pár vagytok? Gratulálok nektek. Nehéz manapság olyan emberbe beleszeretni aki viszont szeret. - fél szemmel rám nézett. Már éppen felálltam és ő is amikor újra megszólalt a csengő.

- Maradj! Szia Ash. - rohant át a helyiségen Andy, az ajtóhoz. Ashley éppen hogy csak intett neki Andrew már hátat is fordított. Megfogta a kilincset, mély levegőt vett és kinyitotta az ajtót. - Szia. - nézett mélyen Ellie rémült szemeibe.

- Hello. - válaszolt Ellie zavartan. Andy közelebb lépett hozzá és már átölelte volna, de Ellie felemelte a kezét, meghátrált és undorodva nézett a bátyamra. - Ne merj hozzám érni!

- Ellie ne csináld ezt. Kérlek. - Andy hátra lépett és beinvitálta Elliet a házba.

- Mégis mit ne csináljak? Én ne csináljam? Azt hiszed, hogy nekem olyan egyszerű volt az elmúlt három hónap? Azt hiszed én ennyire könnyen felejtek?

- Nem. Sajnálom. De te esélyt sem hagytál arra, hogy megmagyarázzam.

- Van ezen mit magyarázni?

Ash megismerte Elliet mivel egyből a kezem után nyúlt és megszorította azt, hogy figyeljek rá. Dühös pillantást vetettem rá.

- Eressz el! Azonnal! - hangsúlyoztam.
- Ellie? - kérdezte suttogva.

- Igen. Csönd! - újra hallottam Andy és Ellie beszélgetését és újra arra koncentráltam bár Ashtől még mindig nem tudtam elhúzni a kezemet.

- Andy! Nem érdekelnek a kifogásaid! Nem érdekel, hogy részeg voltál. Szerettél egyáltalán? - Ellie már majnem sírt. Gondolom miután megtudta nem szívesen beszélt Andyvel.

- Hogy kérdezhetsz ilyet? - Andy megsimogatta Ellie arcát és az állánál fogva felemelte a fejét úgy, hogy egymás szemébe nézzenek. - Beszélhetnénk tovább odakint?

- Nem akarok veled beszélni! - Ellie elsétált Andy mellett és ekkor megpillantott engem.

- Szia! - mosolyt erőltetett az arcára és átölelt. Ezt a talákát nem így terveztem. Andy felrohant az emeletre és a kocsikulcsával rohant vissza. Kicsapta a bejárati ajtót és szó nélkül kirohant. Ash értetlenül pillantott rám.

- Várj már! - Andy után siettem. Elképzelésem sem volt, hogy Amy és Dave mit gondolhat most, mivel semmit sem tudtak.

- Menj vissza! - fordult vissza idegesen.

- Tudtad, hogy nem lesz egyszerű.

- Igen tudtam. De most mennem kell szia.

- Valakiről nem felejtkeztél el? - csípőre tett kézzel, meglepődve néztem rá.

- Mi van? - értetlenül pillantott rám.

- Rólam. - szólt a hátam mögül Ashley. Kezét a vállamra tette és a fülembe súgott.

- Nyugi én vezetek, vigyázok rá. Nem hagyom, hogy bármilyen hülyeséget is csináljon. - úgy tett mint aki csak az arcomat puszilja meg, nehogy Andy rájöjjön a szövetkezésünkre. Mind a ketten tudjuk, hogy ilyenkor milyen makacs.

- Köszi. - megfordultam és visszasétáltam a házba.

- Én vezetek! - hallottam még Asht majd a kocsit, hogy elmennek.

- Ellie én iszonyatosan sajnálom! Ezt én nem így akartam.

- Nem baj. Tia ez nem a te hibád. - Ellie mosolyogva nézett rám. - Mesélj már te is egy kicsit! Róluk már egy csomó mindent megtudtam, - mutatott Amyre és Davere - ti is levághattátok, hogy velem mi van. Most te jössz.

Tipikus Ellie. Akár mekkora gond is nyomja a szívét, mindig megpróbálja lenyomni az érzést.

- Hol kezdjem?

- Mondjuk ott, hogy mi volt ez a dolog közted és Ashley között! - vetette fel a témát Amy.

- Hmm. Mikor? - Ellie mosolyogva, mégis értetlenül nézett végig a nappalin.

- Még nem voltál itt. Kár. Igazi brazil szappanopera volt.

- Huh, hát ez hosszú. - kezdtem bele. - Kezdjük onnan, hogy hazajöttem és megismertem...
Ezután órákat töltöttünk azzal, hogy elmagyarázzam nekik a Jake és én dolgomat valamint az Ashre vonatkozó dolgokat, de mindenek előtt a lelkükre kötöttem, hogy erről/ezekről Jakenek egy árva szót sem.
Ezt követően kerestünk egy horrort a neten, jó ütős, sikoltozósat és elkezdtük letölteni. Ellie és Amy kimentek a konyhába popcornt és chipset keresni, én pedig Daveel a TV-t rendeztem. Mikor leültünk filmezni, végszóra betoppant Andy és Jake.

- Cica! - éppen leültem volna a kanapéra de Jake odarohant hozzám és megcsókolt. Olyan más volt most a csókja. Sokkal akaratosabb. Mintha valaki mást csókolnék. A hideg végigfutott a gerincemen. Elhúzódtam Jaketől.

- Baj van? Most valahogy annyira más vagy. Történt valami tegnap? - nem válaszolt, csak az ölébe vont és leült velem a fotelba.

- Andy gyere filmezni! - Amy felállt Dave öléből, akivel a velünk szemközti fotelban ültek és Andyt szó szerint ledobta a kanapéra. Nem tűrt ellenvetést. Visszaült Dave ölébe és megcsókolta.

- Ellie! - kiáltottam. - Gyere már!

- Jó csak idő mire elkészül a.. - mondatát még útközben kezdte majd amikor a nappaliba érve megpillantotta, hogy Jake és Andy hazaértek majd' kiejtette kezéből a tányért. - popcorn. Sziasztok srácok. Nem is hallotam, hogy megjöttetek. - körül nézett, hogy hova ülhetne és remegve jött rá, hogy már csak Andy mellett van hely.
Leült, lábát felhúzta a kanapéra és egy kispárnát az ölébe szorított.

- Amúgy mit nézünk? - Andy elnevette magát.

- Amúgy a démonok közöttet. - válaszoltam. A film már az elején jónak bizonyult. Egy-egy hirtelen résznél Ellie megugrott, és Amyt is csak Dave szorította magához. Andy alig nézte a filmet, inkább Elliet bámulta. Jake a kezét átfonta a derekamon én pedig a nyakába fúrtam a fejemet. A film közepén lecsúsztunk a földre és egymáson feküdve néztük tovább. Gyakran nem igazán tudtam koncentrálni a filmre mert kintről egyfolytában kopogást hallottam. Felpattantam és kinyitottam az ajtót.

- Basszus. - kezemet a szám elé kaptam. Az eső szakadt odakint és már szinte az egész utca úszott a vízben.
Jake mögém rohant, majd a többiekhez fordult, akik megállították a filmet.

- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne, ha hazamennétek. - amint ezt Jake kimondta, Ellie az ablak fele fordult, hogy megnézze, tényleg annyira súlyos-e a helyzet.

- Hogy nem vettük észre, hogy esik? - értetlenkedett.

- Hangos a film. - Andy nyugodtan, kimérten válaszolt neki. - Nem baj. Ma mind itt alusztok rendben?!

- Én tuti nem! - Ellie már a kabátjáért nyúlt amikor Jake megragadta a karját.

- Ellie ilyen időben egyikőnk sem fog téged hazaengedni! Nézzük tovább a filmet.

- Szerintem is. - megfogtam Jake kezét és visszaültem a fotel elé. Ellie pár percig még állt ott majd ő is visszaült Andy mellé. A filmnek ezek után hamar vége lett. Amyéknek megmutattam az egyik vendégszobát, Ellie pedig már tudta, hogy hova kell menni. Lementem a konyhába, hogy elrendezzem a mosatlant de észrevettem, hogy résnyire nyitva van a kertbe vezető üvegajtó. Kinéztem, és megláttam Andyt a fedett részen, a hintaágyban. Cigizett.

- Nyomd el a cigit. - suttogtam.

- Na ezt nem találtad el. - beleszívott még egyszer.

- Akkor adj egyet. - Andy felhúzta a szemét majd a dobozért nyúlt és a zsebébe rakta. Az én törödő bátyám.

- Komolyan?

- Nem. - leültem mellé. - Régen szívtam és már el is felejtettem, hogy hogyan kell.

- Ezt el lehet felejteni? - a cigijére nézett, majd rám.

- El hát! Na bejössz?

- Még nem. - elnyomta a cigijét és lehunyta a szemét.

- De meglehet fagyni. - a karomat dörzsöltem, hogy felmelegítsem egy kicsit.

- Akkor menj be.

- Nélükled nem.

- Akkor menjünk be. - felállt de ekkor eszembe jutott valami és a karjánál fogva visszarántottam.

- Tudod, hogy tegnap kivel találkozott Jake?

- Te vagy a barátnője. - felvonta a szemöldökét - De miért? Nem mondta el?

- De, csak annyit mondott, hogy az egyik haverja hívta.

- Hát figyelj, én nem tudom. De szerintem Jakeben megbízhatsz. - felhúzott a székből és bementünk. Jake ekkor rohant le a lépcsőn.

18. Fejezet

Felvettem a köntösömet és elindultam a lefelé de a lépcső tetején megálltam.

- Jake! - kiálltottam.
Egyből felrohant, az ölébe kapott és levitt.

- Én arra gondoltam, hogy te jössz fel, de nekem így is megfelel. - nevettem. - Utálom, hogy képtelen vagyok normálisan lépni.

- És ez még egy darabig így is fog maradni. - javított ki Andy.

- Várj! Akkor hogy fogok boldogulni, ha elutaztok? Veletek nem mehetek és egyedül nem tudok megcsinálni mindent. - az agyamon számtalan lehetőség futott át. Áthívhatnám Elliet vagy Amyt ha jól megy a holnapi találka de nem mintha ők lebírnának vinni az emeletről.

- Majd szólunk Ashnek. Szerintem szívesen segít. Végül is jóban vagytok és nem esik nehezére felemelni téged. - ez éppen jó ötlet is lenne Jaketől ha nem utálnám jelenleg Ashleyt.
Andyvel egymásra néztünk, Ő pedig alig bírta ki röhögés nélkül. Feltehetően arra gondolt, hogy hogyan mászok ki ebből. Nem mondhatom Jakenek, hogy őt inkább ne mert éppen kiszeretek belőle és ezentúl inkább utálom.

- CC? - motyogtam reménykedve. - Ha ő jönne át?

- Ha Ash nem jön megkérdezem őt is. - marékszámra tudtam volna kitepni a hajam e mondat hallatán. "DE ÉN NEM AKAROM, HOGY ASHLEY ÁTJÖJJÖN!" - üvöltöztem a fejemben.

- Jó legyen. - válaszoltam beleegyezően. Ha szerencsém van Ash nem jön át arra a pár napra sem mivel mi éppen nem beszélünk. - De ezt most leszögezem, én végig CC-t akartam. - böktem felé az ujjammal.
A nap további részét beszélgetéssel töltöttük majd este kilenc felé megcsörrent a telefonom. Ellie hívott.

- Szia! - szóltam bele a telefonba szinte vigyorgó hanggal.

- Szia. Bocsi, hogy nem vettem fel de egész nap ki volt kapcsolva a telóm.

- Semmi. Na ráérsz holnap?

- Persze. Már te is hiányzol nagyon. De hol találkoznánk? - mivel Jake elmesélte tudtam róla és Andyről és így megértettem hangjában a remegést.

- Tudod hol lakik most Andy? - mint mindig, most is jobb úgy tenni, mintha nem is tudnék semmiről.

- Hát nagyon régen beszéltünk de azt hiszem igen, tudom. - a mondata végére már talán egy kissé túl magabiztos is lett.

- A srácok kettőtől mennek a stúdióba ami azt jelenti, hogy Andy sem lesz túl sokáig itthon. Mit szólnál hozzá ha te itt lennél fél kettőre?!

- Nekem jó úgy. De én is? Miért ki még?

- Amy, emlékszel rá igaz? - annyira örültem, hogy végre láthatom őket. Lehet, hogy nem lesz a legjobb ötlete de akkor is ki fogom szedni Ellieből, hogy mi volt közte és a bátyjám között.

- Ja persze. De most teszem, holnap talizunk puszi.

- Puszi.
Letettem a telefont és Andyre pillantottam.

- Ki volt az? Aki tudhatja, hogy hol lakok? - kacsingatott. Habozás nélkül megadtam neki a választ.

- Ellie.

- A barátnőd Ellie? - kérdezett újra, szemével hunyorítva.

- Igen. És a te volt barátnőd Ellie. Nem mellesleg kössz, hogy elmondod. - Jake megszorította a kezemet.

- Ugyan miért kellett volna?

- Mert Ellie a barátnőm. Te meg összetörted a szívét! Vagy tévedek?

- Nem. Igen, hülyeséget csináltam mikor őt otthagytam de ezen már nem tudok változtatni. Ennyi. - felállt és felment a szobájába.

- Tipikus Andy! - kiáltottam utánna.

- Hey cica nyugi! - Jake magával szembe fordított.

- Én nyugodt vagyok. Csak nem értem, hogy miért kellett. Olyan jó barátok voltak.

- Neked nem volt olyan barátod akivel volt egy kicsivel több is mint barátság? - nevetett.

- De. - hosszas gondolkozás után kinyögtem a választ. - Igen volt de az nem számít.

- Miért nem?

- Mert mi nem szakítottunk. Lényegében sosem voltunk igazából egy pár.

- Értem. De azért beszélj Andyvel. - az ölébe kapott és felvitt az emeletre. - Én addig átöltözök. - bólintottam.
Bekopogtam Andy szobájába, majd benyitottam.

- Ha veszekedni akarsz inkább menj ki. - nem fordult felém, nem nézett rám.

- Nézd, én sajnálom. Nem úgy akartam.

- Lehet ezt még máshogy akarni?

- Andy kérlek ne haragudj rám. Egyszerűen csak zavart, hogy nem mondtad el. Én mindent elmondok neked.

- Mindent? - fél szemmel rám pillantott.

- Mindent! De ezt tudhatnád!

- Jogos. Figyelj, én szerettem Elliet. - belekezdett a mondandójába de előtte megköszörűlte a torkát és pislogott egy nagyot. - És nem is igazán tudom, hogy miért hagytam, hogy elveszítsem őt de akkor ez valahogy jó bulinak tűnt. - kezével maga előtt mutogatot és egy pillanatra abbahagyta a beszédet. - Ne kérdezd miért, mert én sem tudom. - folytatta, amikor látta, hogy szóra nyitom a számat. - Egyszerűen hülye voltam. Lehet arra gondoltam, hogy mivel feszegethetném leginkább a határt a kapcsolatunkban. Bár ezzel a tettemmel nem csak feszegettem a határt de messze át is léptem azt.

- Megcsaltad őt Juliettel? - végül kinyögtem a fejemben zavarosan megfogalmazott kérdést.
Andy nem válaszolt csak vörösre színeződött szemekkel rám pillantott. Az ágy vegeben ültünk, ő a kezét a lábára támasztotta de szinte teljesen leengedte azt. Hosszan nézett rám, bennem pedig ezer pici hang súgta a szörnyű választ: Igen.

- Andy... - az ágy szélére húzódtam. - Miért? - mégis csak ez a kérdés bukott ki belőlem.

- Részeg voltam. Tettem egy hatalmas hibát és amikor elmondtam neki teljesen összetört.

- Meddig tartott ez köztetek?

- 4 évre mentél ki. - bólintottam, bár az előbbi nem kérdés volt. - Egy évig még mint a legjobb haverok találkozgattunk, buliztunk. Nem sokkal később összejöttünk és mielőtt hazajöttél, azelőtt három hónappal szét is mentünk.

- Basszus. - suttogtam, inkább magamnak mint Andynek. - Három év. - néztem immár Andyre.

- Most pedig újra szembe kell vele néznem. Nekem ő nagyon hiányzik viszont az ő helyében szembe köpném magamat. - szemében megcsillantak a könnycseppek. Utáltam őt sírni látni. Egy ilyen erős, magabiztos srácról senki nem gondolná de igen is sokat sírt már. De csak azok miatt akiket igazán szeretett.

- Hey, nyugi. Minden rendben lesz hidd el.

Jake kopogott be a szobába. Benyitott és mellém sétált. Andy kirtörölte a szeméből a könnycseppet és leszaladt a lépcsőn.

- Bocsi, hogy zavarok de kikísérsz? - csókolt meg végül Jake.

- Mész? - kérdeztem hitetlenkedve. Az szívem egy felét teljesen lesokkolta Andy a másik fele pedig most megszakad mert Jake elmegy.

- Sajna mennem kell. Fontos.

- Mi olyan fontos? - na nekem biztos, hogy semmit sem mondott erről. Ennyire hülye nem vagyok.

- Egy haver. Muszáj találkoznom vele. - sietve felhúzott az ágyról es magához ölelt. Karját körül fűzte rajtam és a nyakamon nyugtatta a fejét. Éreztem lassú, mély levegővételeit. Szívverése felgyorsult, mint az enyém akárhányszor átölel.

- Ilyenkor milyen haverral kell találkozni?

- Nyugi cica nem keverdtem semmilyen zűrbe. - ezt örömmel hallottam. Megfogta a kezemet és a lépcsőhöz sétáltunk. Már épp felkapott volna az ölébe, amikor eltoltam magamtól.

- Nem akarok olyan lenni mint egy kisgyerek. Szerintem letudok menni. - lassú lépéseket tettem a korlátot szorítva. Mivel a lábamat mindig egyre lentebb helyeztem és ennek köszönhetően folyton rá is kellett nehézkedni, minden második lépésemnél felszisszentem. "Még öt lépcsőfok." súgtam magamban. A lábam megcsúszott de szerencsére sikerült megtartamom az egyensúlyomat, bár Jake a karomért nyúlt. Nagyon fajt a labam.

- Jól vagyok. Tudok járni. - elrántottam a kezemet. Valamilyen szinten kételkedni kezdtem benne. Mégis melyik haver akar 11 órakor találkozót szervezni?! Szerettem volna hinni Jakenek de nem mertem. Ez túl átlátszó volt.

- Szeretlek. - húzott magához az ajtóban. Nem ellenkeztem, hagytam neki, hogy szorosan magához öleljen. Mélyen magamba szívtam az illatát. Behunytam a szememet és hagytam, hogy jobbra-balra ringjon velem.

- Én is. - a szemébe néztem és én csókoltam meg. Több sem kellett neki, viszonozta. - Jake...

- Igen cica? - kissé elhúzódott, hogy a szemembe nézhessen.

- Semmi. - újra meg akartam kérdezni, hogy biztosan a haverjához megy-e de felesleges. - Csak vigyázz magadra.

- Vigyázok. Mondtam már, hogy nem kerültem bajba, emiatt ne aggódj. - újra megcsókolt, majd lassan elengedett és kiment. Előtte még hátra köszönt Andynek de nem kapott választ.
Besétáltam a konyhában és Andyt az asztalnál ücsörögve találtam. Leültem mellé és úgy fél óráig bámultam ki én is a fejemből. Gondolkoztam. Gondoltam magamra, Jakere, Elliere, Andyre, még Ashleyre is. Nem sokáig bírtam ezért megtörtem a csendet.

- Andy baj van? - hülye kérdés.

- Nem, nincs. Csak fáradt vagyok. - rosszul hazudott de ezt most nem hánytam a szemére. Felálltam, felhúztam őt is a kanapéról és magam után rángatva sétáltam.

- Gyere aludni. Reggel te is korán kelsz. - félig átkaroltam és rá támaszkodva, egy lábbal felugráltam a lépcsőn.

- Tia én holnap fogom látni Elliet? - kérdezte végül gyötörten.

- Akarod? - nem válaszolt szavakkal, csak egy aprót bólintott. - Akkor igen. Nézd én elrendezem neked de kérlek te is rendezd el vele a dolgokat.

- Rendben. Joéjt baba. - homlokon puszilt és elmentünk aludni. Este sokáig nem aludtam és Jake hiányában a kispárnámat öletem.- Nem volt ugyanaz a nyugtató érzés.- Egyre csak azon járt az agyam, hogy hol lehet. Azzal próbáltam lenyugtatni magamat, hogy megint csak túlpörögtem a dolgokat és hülyeség az egész. Miután végre sikerült elaludnom egész este aludtam. Nem keltem fel, nem voltak rémálmaim.
Reggel korán keltem mivel el kellett készülnöm. Előkotortam a szekrényből egy rövid farmernadrágot, ami hasközépig ért, alá egy szaggatott, szürke mégis átlátszó, hajszálvékony harisnyát és egy hasközépig érő pánt nélküli fekete, köves felsőt választottam hozzá. A fürdőben bekapcsoltam a hajsütővasamat és amíg felmelegedett felfogtam a hajamat és elkezdtem sminkelni. Felkentem a folyékony alapozót majd egyenletessé tettem egy világosabb kőpúderrel. Kinyitottam a szekrényt és már mindent kidobáltam a rekeszemből de nem találtam a kedvenc szempillaspirálomat. Hangosan káromkodtam és csapkodtam minden felé. Használhattam volna még a számtalan másikat de nem, nekem az kellett. Végül Andy benyitottam és leült mellém a fürdőben. A föld úgy nézett ki, mint ahol tornádó tombolt. Szemhéjsminkek, rúzsok, szemceruzák, púderek, kisebb-nagyobb ecsetek, és a számtalan másik spirál is a földön hevert szétdobálva, én pedig a közepén ültem idegesen.

- Meg sem merem kérdezni. - mért végig. - Mit nem találsz már?

- A szempillaspirálomat. Tudod a rózsaszínt.

- Nem, nem tudom. De az nem az? - felnyúlt és leemelte a keresett tárgyat a csapról.

- Hogy az a... - mérgelődtem. - Varázsló vagy.

- Andy varázslómester a szolgálatodra. Siess, már fél egy. - figyelmeztetett és kiment.
Felkentem a szempillaspirált majd szemceruzával kihúztam a szemem és nekiálltam a hajamnak. Nagy küszködve kifésűltem és göndöríreni kezdtem a derékig érő hajamat addig, amíg felbírtam csavarni a hajsütővasra, szóval a hátsó tincseket már csak a feléig. Közel egy óra alatt készen lettem, és mivel tetszett amit alkottam, telibe fújtam a fejemet hajlakkal és elkezdtem összepakolni. Végül mindent csak beledobáltam a rekeszbe, mert hallottam, hogy csengetnek és Andy már ajtót is nyitott. Behajítottam a rekeszt a szekrénybe, nem érdekelve, hogy mi törik el. Fújtam magamba az imádott parfümömből és leindultam. A lépcsőn mint a csiga, úgy vánszorogtam le, mégis hangtalan voltam. Amikor leértem odaakartam rohanni a barátnőmhöz, de ezt nem igazán tudtam megvalósítani.

- Amy! - kiáltottam nevetve. Odasiettem-már amennyire tudtam-és a nyakába ugrottam. Két puszi az arcra, egy hatalmas ölelés és már is eszembe jutott minden régi emlék. - És szia kedves idegen. - néztem az Amy mögött álló, csaknem két méteres pasira.

Vikimnek es Annamnak♥ imadlak titeket csajok!♥

17. Fejezet

- Hány óra? - kérdeztem rekedten Jaketől.

- Minek az neked? Úgysem engedlek el. - magához húzott és szorosan átölelt.

- Tudni akarom nincs-e késő felhívni Amyt vagy Elliet. Rájöttem, hogy megvan az Ellie telefonszáma is. - mosolyogtam.

- Ellie. Honnan ismerős nekem a neve?!

- Talán valamelyik emlékezetes volt csajodat hívták így. - szembe fordultam vele és durcásan a szemébe néztem.

- Vicces. Roppant vicces. - hosszan, szenvedélyesen megcsókolt. - Várj, nem ő volt az a nagyon jó barátnőd még régről?

- Mondhatnánk úgy is, hogy a legjobb - javítottam ki - miért? És te honnan emlékszel rá?

- Ooh, hát Andy vele még sokáig tartotta a kapcsolatot sőt sokáig egy pár voltak de aztán jött Juliett és a csajszi hamarom be is rágott Andyre. Bár megjegyzem én is otthagytam volna a helyében Andyt. Nem vette fel neki a telefont, nem engedte be a házba, teljesen elzárkózott Andytől. Ezután Andy totál maga alá került és nemsokára a Juliettel való kapcsolata is tönkre ment.

- Komolyan? Én mi a francért nem tudok erről? Kinyírom Andyt! - ugrottam ki az ágyból.

- Nem szívesen állok az utadba de hey baby, biztosan így akarsz lemenni? - végig néztem magamon és hangos nevetésben törtem ki. Nem volt rajtam más, csak egy bugyi és Jake atlétája, amibe enyhén szólva kétszer is belefértem volna.

- Kijelentem : Kivégzés elhalasztva! Az időpont előre kiláthatatlan. - újra Jakehez bújtam és kérdőn pillantottam rá.

- Min töröd azt a gyönyörű kis buksidat? - egy puszit nyomott az homlokomra majd arcomat a keze közé fogta.

- Azon, hogy jó ötlet-e itt találkozni Ellievel. Ebben a házban. Andyvel.

- Holnap megint mennünk kell majd a stúdióba. Akkor lerendezheted úgy a találkozást, hogy az egyikőjüknek se legyen kellemetlen.

- Imádom, hogy ilyen okos vagy! - megcsókoltam és felkaptam a telefonomat az asztalomról. - Baby... - szóltam kedveskedve.

- Hm?

- Telefonálhatok? Nem zavarnál csak egyszerűen fogalmam sincs, hogy meddig fog tartani.

- Értem én. - felállt az ágyról és mellém sétált. A fenekembe markolt én pedig beleborzongtam a bőrömön égetőn, mégis lágyan átfutó érzésbe. Lágyan, vágyakkal teli csókot kezdeményezett amit én egyéb gondolkozás nélkül viszonoztam. Ajkunk összeért majd elvált, végül újra összeért. Elkapta a rajtam lévő atlétája nyakát, szorosan ujjai közé szorította, úgy húzott majd lágyan tolt el magától újra és újra. Végül én szakítottam meg a csókot levegő után kapva. Szemében égett a szenvedélyes tűz. - Ezt még folytatjuk. - kacsintott és kiment.

Tárcsáztam Amy számát, ő pedig a második csörgésre fel is vette.

- Igen? - szólt bele az ismerősen csengő hang.

- Amy? Tia vagyok, emlékszel még rám?

- Tia Biersack? Téged elfelejteni? - nevetett. - Örülök, hogy hívsz. Miújság veled?

- Áh minden a legnagyobb rendben. Veled?

- Velem is, sőt még annál is jobban.

- Na mit szólnál hozzá ha holnap találkoznánk? - próbálkoztam.

-  Ez szuperül hangzik. De lesz egy meglepetés vendégem is. - hangjában halk kacajt fedeztem fel, aminek hatására oldalamat még inkább a kíváncsiság kezdte fúrni.

- Ki az?

- Azzal leleplezném a meglepetést.

- Mindig is utáltam a meglepétesek. - füllentettem egy csöppet, hátha kiszedem belőle a választ.

- Ez nem igaz. Te imádtad a meglepetést, csak azt utáltad, ha nem tudtad, hogy mivel lepnek meg.

- Ez igaz. - nevettem. - Reméltem, hogy az idő megkoptatta az emlékezetedet. De ezek szerint nem.

- Dehogy nem, csak nehéz elfelejteni egy olyan dilinyóst mint te vagy, akár mennyire is akarlak. - gúnyolódott. Alig fél másodperc alatt az agyam kitalálta a legjobb visszaszólást.

- Hát nem tudom, de nekem sikerült elfelejteni téged. - nevettem.

- Na kapd be akkor. - a beszólogatásainkat mindig ezzel zárta, mivel egy nagyot odavágó mondatom után a legkedvesebb gondolata szerint is még a föld legmélyebb bugyrában is túl jó dolgom lenne. Nagyon sokáig beszélgettünk, majd közöltem vele, hogy ha minden úgy alakul -és általában úgy alakul- ahogyan én akarom, nekem is lesz egy meglepetés vendégem.
Miután letettük a telefon, kikerestem Ellie számát és felhívtam őt is.

- Szia. Tia vagyok. - mivel a hangpostája jelentkezett ezért úgy döntöttem, hagyok neki egy üzenetet. - Tia Biersack. Remélem emlékszel még rám, holnap újra találkozhatnánk. Hiányzol. Majd hívj vissza, de egyébként Andynél lakok, az tudod hol van, ha kedved támad nézz be. Szia.

16. Fejezet (18+)

- Ash! - kiáltottam újra. Nem fordult meg. - Menj a francba! - üvöltöttem utánna. Erre a mondatomra lelassított és lassan megfordult.

- Meg lesz! - olvastam le a szájáról. Hirtelen felindulásból felemeltem a jobb kezemet és olyan szépen bemutattam neki mint annak a rendje, egy gunyoros mosollyal az arcomon. Megfordult és végleg elment.

- Nem fog érdekelni! Nem érdekel és kész! - áltattam magamat de könnyek szöktek a szemembe. Keservesen elsírtam magamat.

Egész éjszaka sírtam, a könnyektől alig láttam. Ültem a sötét szobában és Ashre gondoltam. Igaza volt. Túl sokszor fenyegetőztünk egymásnak azzal, hogy nem keressük a másikat és tudom, hogy ő ezt most simán befogja tartani. Amikor odakint elkezdett világosodni megfogtam az asztalon lévő tükrömet és elkezdtem rendbe szedni az arcomat. Letöröltem az elfolyt szemfestéket, az előző napi sminket és kezembe vettem a telefonomat. Felnyitottam és hosszasan elmerengtem a háttérképemen. Jake és én voltunk rajta. Ujjammal végigsimítottam Jake arcát és a szívembe mart az érzés, hogy ő semmiről sem tud, már vele jártam és megcsókoltam Asht. Titokban még mindig szeretem Ashleyt pedig Jake feltétel nélkül engem szeret.

- Egy önző dög vagyok. - suttogtam.

Hosszú órákig ültem az ágyon csöndben, sírás nélkül magam elé bámulva. Egyszer csak Jake lépett be az ajtón.

- Cica! Te már is fent vagy? - eléggé megvolt lepődve. Az órára pillantottam. 7 óra volt.

- Alig várom, hogy leléphessek innen. - egy nem túl őszinte mosolyt erőltettem az arcomra.

- Azt elhiszem. Hogy vagy? - arcomra tette a kezét és megcsókolt. Ajkaimon miután elhúzódott még mindig égett a csókja nyoma. Valami kósza gondolat folytán azt hittem, ha kinyitom,  a szememet Ash lesz ott.

- Megvagyok. annyira nem fáj a lábam sem már.

- Annak örülök. Szólok az orvosnak, hogy minnél hamarabb haza menjünk és minnél többet lehessek veled még 3 napig.

- Hogy mi? Még 3 napig? Miért mégis mi lesz utána? - ezen a mondaton túlpörgettem magamat mivel nem tudtam, hogy mire gondolhat. Megrémültem.

- Nyugi cica. Elkell majd utaznunk Andyvel pár napra. Vinnélek szívesen sőt még annál is jobban de nem lehet. - homlokon csókolt és kiment az orvoshoz.

A kórházban hamar végeztünk, végül egy jókora kötést kaptam a lábamra és haza mentünk. Otthon szemrehányóan mégis nevetve kérdeztem Andytől:

- Szóval itt hagytok egyedül pár napra?

- Szóval Jake már szólt. - mosolygott.

- Muszáj. De CC, Ash és Jinxx nem jönnek. Ha valami van majd szólj nekik.

- Rendben. - a lábamba a fájdalom égetően lüktetett. - Leszeretnék pihenni.

- Mi akadálya? - kérdezte Andy.

- Hát nem nagyon tudok felmenni az emeletre. - erre a mondatomra Jake az ölébe kapott és felvitt a lépcsőn. A szobámban letett az öléből kulcsra zárta az ajtót és derekamnál fogva magához húzott. Két kezem közé fogtam az arcát, és megcsókoltam eltökélt vonalba húzódott ajkát. Lassan viszonozta a csókot; élveztem a bőrömön végigszáguldó finom bizsergést, ahogy a szánk elvált, majd újra összeért.

- Szeretlek. - mormolta. A szó elnémult, ahogy az ajkunk újra összeforrt. Jake elhúzódott, és úgy nézett rám, mintha fel akarná mérni, hogy mit akarok tőle. Tarkójára tapasztottam a tenyeremet, úgy húztam magamhoz. A csókja mostmár határozottabb volt, és kezét végigjáratta a testemen, forró borzongást ébresztve a bőröm alatt. Lentebb és lentebb tolta rajtam a melegítőmet, majd az magától lecsúszott a lábszáramról. Ott álltam előtte topban és fehérneműben. Jake felhúzta a toppom szegélyét, közben
végigfutatta hüvelykujját a hasamon majd egy laza mozdulattal megszabadított a felsőtől. Levegőért kaptam. A szemében ragadozómosoly villant fel, és a nyakamat kezdte csókolgatni, harapdálni.
Aztán lassan a párnára fektetett, fölém hajolt, és egyszerre mindenhol őt éreztem; a térde közé fogta a lábamat, az ajka vadul, forrón, érzékien kalandozott a bőrömön. A tenyerét a derekamra szorította, úgy ölelt magához, én pedig belekapaszkodtam, a bőrébe mélyesztettem az ujjaimat, mintha csak a lényem egy része vele szökne, ha elereszteném. Halkan nyögtem, ő pedig lassúról gyorsabbra váltva mozgott felettem. Ajkunk újra és újra szenvedélyesen összeforrt majd eltávolodott. Kezeimet a hátára tettem majd pár halk sikolyt visszafolyta, körmeimet a hátába mélyeszte egészen a derekáig húztam. Halkan sziszeget az érzésre, majd kezét a fejem alá helyezte és beletúrt a hajamba. Ujjaimat gyengéden, csiklandozva végighúztam a hátán a nyakáig, majd én is a hajába fontam az ujjaimat. Nemsokára halk sikoly szakadt fel mind a kettőnk torkából, ő pedig  zihálva feküdt mellém.

- Szeretlek. - szorítottam meg a kezét.

- Nálam nem jobban. - derekamnál fogva magához húzott, megcsókolt, majd hüvelykujjával megsimította az arcomat.

16. Fejezet (18+)

- Ash! - kiáltottam újra. Nem fordult meg. - Menj a francba! - üvöltöttem utánna. Erre a mondatomra lelassított és lassan megfordult.

- Meg lesz! - olvastam le a szájáról. Hirtelen felindulásból felemeltem a jobb kezemet és olyan szépen bemutattam neki mint annak a rendje, egy gunyoros mosollyal az arcomon. Megfordult és végleg elment.

- Nem fog érdekelni! Nem érdekel és kész! - áltattam magamat de könnyek szöktek a szemembe. Keservesen elsírtam magamat.

Egész éjszaka sírtam, a könnyektől alig láttam. Ültem a sötét szobában és Ashre gondoltam. Igaza volt. Túl sokszor fenyegetőztünk egymásnak azzal, hogy nem keressük a másikat és tudom, hogy ő ezt most simán befogja tartani. Amikor odakint elkezdett világosodni megfogtam az asztalon lévő tükrömet és elkezdtem rendbe szedni az arcomat. Letöröltem az elfolyt szemfestéket, az előző napi sminket és kezembe vettem a telefonomat. Felnyitottam és hosszasan elmerengtem a háttérképemen. Jake és én voltunk rajta. Ujjammal végigsimítottam Jake arcát és a szívembe mart az érzés, hogy ő semmiről sem tud, már vele jártam és megcsókoltam Asht. Titokban még mindig szeretem Ashleyt pedig Jake feltétel nélkül engem szeret.

- Egy önző dög vagyok. - suttogtam.

Hosszú órákig ültem az ágyon csöndben, sírás nélkül magam elé bámulva. Egyszer csak Jake lépett be az ajtón.

- Cica! Te már is fent vagy? - eléggé megvolt lepődve. Az órára pillantottam. 7 óra volt.

- Alig várom, hogy leléphessek innen. - egy nem túl őszinte mosolyt erőltettem az arcomra.

- Azt elhiszem. Hogy vagy? - arcomra tette a kezét és megcsókolt. Ajkaimon miután elhúzódott még mindig égett a csókja nyoma. Valami kósza gondolat folytán azt hittem, ha kinyitom,  a szememet Ash lesz ott.

- Megvagyok. annyira nem fáj a lábam sem már.

- Annak örülök. Szólok az orvosnak, hogy minnél hamarabb haza menjünk és minnél többet lehessek veled még 3 napig.

- Hogy mi? Még 3 napig? Miért mégis mi lesz utána? - ezen a mondaton túlpörgettem magamat mivel nem tudtam, hogy mire gondolhat. Megrémültem.

- Nyugi cica. Elkell majd utaznunk Andyvel pár napra. Vinnélek szívesen sőt még annál is jobban de nem lehet. - homlokon csókolt és kiment az orvoshoz.

A kórházban hamar végeztünk, végül egy jókora kötést kaptam a lábamra és haza mentünk. Otthon szemrehányóan mégis nevetve kérdeztem Andytől:

- Szóval itt hagytok egyedül pár napra?

- Szóval Jake már szólt. - mosolygott.

- Muszáj. De CC, Ash és Jinxx nem jönnek. Ha valami van majd szólj nekik.

- Rendben. - a lábamba a fájdalom égetően lüktetett. - Leszeretnék pihenni.

- Mi akadálya? - kérdezte Andy.

- Hát nem nagyon tudok felmenni az emeletre. - erre a mondatomra Jake az ölébe kapott és felvitt a lépcsőn. A szobámban letett az öléből kulcsra zárta az ajtót és derekamnál fogva magához húzott. Két kezem közé fogtam az arcát, és megcsókoltam eltökélt vonalba húzódott ajkát. Lassan viszonozta a csókot; élveztem a bőrömön végigszáguldó finom bizsergést, ahogy a szánk elvált, majd újra összeért.

- Szeretlek. - mormolta. A szó elnémult, ahogy az ajkunk újra összeforrt. Jake elhúzódott, és úgy nézett rám, mintha fel akarná mérni, hogy mit akarok tőle. Tarkójára tapasztottam a tenyeremet, úgy húztam magamhoz. A csókja mostmár határozottabb volt, és kezét végigjáratta a testemen, forró borzongást ébresztve a bőröm alatt. Lentebb és lentebb tolta rajtam a melegítőmet, majd az magától lecsúszott a lábszáramról. Ott álltam előtte topban és fehérneműben. Jake felhúzta a toppom szegélyét, közben
végigfutatta hüvelykujját a hasamon majd egy laza mozdulattal megszabadított a felsőtől. Levegőért kaptam. A szemében ragadozómosoly villant fel, és a nyakamat kezdte csókolgatni, harapdálni.
Aztán lassan a párnára fektetett, fölém hajolt, és egyszerre mindenhol őt éreztem; a térde közé fogta a lábamat, az ajka vadul, forrón, érzékien kalandozott a bőrömön. A tenyerét a derekamra szorította, úgy ölelt magához, én pedig belekapaszkodtam, a bőrébe mélyesztettem az ujjaimat, mintha csak a lényem egy része vele szökne, ha elereszteném. Halkan nyögtem, ő pedig lassúról gyorsabbra váltva mozgott felettem. Ajkunk újra és újra szenvedélyesen összeforrt majd eltávolodott. Kezeimet a hátára tettem majd pár halk sikolyt visszafolyta, körmeimet a hátába mélyeszte egészen a derekáig húztam. Halkan sziszeget az érzésre, majd kezét a fejem alá helyezte és beletúrt a hajamba. Ujjaimat gyengéden, csiklandozva végighúztam a hátán a nyakáig, majd én is a hajába fontam az ujjaimat. Nemsokára halk sikoly szakadt fel mind a kettőnk torkából, ő pedig  zihálva feküdt mellém.

- Szeretlek. - szorítottam meg a kezét.

- Nálam nem jobban. - derekamnál fogva magához húzott, megcsókolt, majd hüvelykujjával megsimította az arcomat.

sziasztok!

Tudom nagyon regen irtam de remelem meg mindig orommel fogjatok olvasni a story folytatasat!:) ezsntul probalok rendszeresen reszeket irni!:)

15. Fejezet

A 210-es szobában ébredtem. Jake és Andy a két oldalamon ült. Jake szólt a nővérnek, hogy felébredtem, ő bejött megnézte a reakcióimat, hogy minden rendben van-e az altatást követően. Mikor végzett a vizsgálatokkal kisétált, Jake pedig segített felülni az ágyban.

- Nem kell bent maradnotok éjszakára. - motyogtam magam elé. - Nagylány vagyok már. Nem félek az ágy alatt rejtőző szörnyektől. - poénkodtam. Legbelül tudtam, hogy korántsem ez az oka. Reméltem, hogy Ashley bejön és nem igazán akartam, hogy Andy vagy Jake itt legyenek.

- A látogatási idő fél óra múlva lejár. - mondta Jake szomorúan. - De holnap korán itt leszek. Ígérem.

- Szeretlek. - közelebb hajolt és megcsókolt. - Minden rendben lesz velem.

Még 20 percig beszélgettünk, ők pedig nagyobbnál nagyobb hülyeségeket mondtak, hogy jó kedvem legyen. Hosszú búcsúzkodás után leléptek. Bekapcsoltam a tv-t hátha megy valami értelmes valamelyik csatornán.
Ashley 5 perc múlva belépett a szobába és lekuporodott a fotel mögé. Ujjával intett, hogy maradjak csendben. Nem igazán értettem de egy nővér kis időn belül belépett az ajtón.

- Minden látogatója elment?

- Igen.

- Minden megfelel a szobában?

- Persze. Köszönöm. - bólintottam, majd ő is és kisétált.
Ash felállt odasétált az ajtóhoz és kulcsra zárta.

- Jó ötlet volt, hogy nem szóltam, hogy itt vagy? - kérdeztem hanyagul.

- Te, hogy gondolod?

- Egy óriási hülye vagyok. - bólogattam. - Minek jöttél be? Azt mondtad, hogy nem keresel.

- Megakartam nézni, hogy jól vagy-e?!

- Nos amint látod, viszonylag minden rendben van. Nyugodtan elmehetsz.

- Te is örülsz neki, hogy itt vagyok.

- Ez nem igaz! - robbantam.

- Hazudsz. Látom rajtad.

- Jajj már! Mert te aztán olyan jól ismersz? Hát elkell szomorítsalak de nem tudsz te rólam semmit. - határozott voltam.

- De többet mint gondolnád.

- Haggyuk már ezt a kis gyermek játékot! Elegem van! Jó ezt csinálnod? Jó teljesen összezavarnod?

- Te kezded folyton a vitát.

- Te meg folytatod! Látod, most is ezt csinálod! Vagy hagyd abba vagy szállj ki az életemből egyszer és mindenkorra! - a szavaim nekem jobban fájtak mint neki. Fogalmam sem volt, hogy miért mondtam ezt neki de kikellett momdanom. - Az nem megy, hogy még akkor is te jársz a fejemben ha Jakeel vagyok! Nem érted meg, hogy én szeretem őt. Ash ezt te cseszted el nem én.

Ash arcáról eltűnt a mosoly ami a veszekedésünk elején még ott virított rajta. Innen tudtam, hogy végre ő is elgondolkodik azon amit mondok neki.

- Ha tényleg szeretnél - folytattam immár nyugodtabban. - már pedig te ezt állítod, hagynád, hogy boldog legyek Jakeel.

- De én annak örülnék ha velem lennél boldog. Tia ha megtehetném rengeteg dolgot máshogy alakítanek veled. Ott akkor az erdőben megcsókoltalak volna de nem használhattam ki, hogy halálra vagy rémülve. Nem vagyok akkora tapló. És ha tudom, hogy te aznap este már ott vagy Andynél nem iszok! Legalább is nem annyit. - javította ki magát. Ekkor halkan elnevettem magam.

- Akkor még azt sem tudtad, hogy, hogy nézek ki.

- Ez nem teljesen igaz. Láttam már rólad fotókat.

- Akkor miért hitted azt, hogy a saját bátyjám csaja vagyok? Ash én mindenre pontosan emlékszek.

- Mert kurva sokat ittam, mivel előtte szakítottam egy csajjal. Tia ha akkor nem iszok most minden máshogy lenne.

- Ne arra gondolj, hogy mi lett volna ha.... Az sosem vezet jó irányba. Ez így alakult. Ezt így alakítottuk. Majd a sors elrendezi, hogy hogyan tovább. Addig is, megmaradhat az amit mondtál! Ne szólj hozzám, ne keress. Talán úgy neked is könnyebb lesz.
A sötétben megpillantottam a szeme sarkában egy könnycseppet. Még jobban felültem az ágyban ami eléggé nehezemre esett.

- Ash! Gyere ide kérlek. - kezemet kinyújtottam felé, de ő meghátrált.

- Tia én most elmegyek. Nem kereslek te se keress. Épp elégszer fenyegetőztünk ezzel ahhoz, hogy végre be is tartsuk. - sarkon fordult és az ajtó felé indult.

- Ash! - kiáltottam, de ő kilépett az ajtón és nem nézett vissza.