14. FEJEZET

Beforfultunk a kórházba, Andy leparkolt és kiszáltunk az autóból. Jake az ölébe vett és beszaladtunk a épületbe. Kis várakozás után behívtak, odabent pedig leültem az ágyra. Jake mellettem állt a többiek pedig kint megvártak.
- Mi a panasz? - kérdezte a fiatal doki kedvesen.
- Leestem a lépcsőn és most nem bírom mozdítani a lábamat. - a doki végig a szemembe nézett.
- Akkor menjetek el egy röntgenre. Előre veszlek téged mert elég súlyosan néz ki már így is.
- Köszönöm. - Jake az ölébe kapott és kivitt a folyosóra.
- Mit mondtak? - kérdezte Andy aggódva.
- Röntgenre kell menni. - Jake alig mondta ki már el is indultunk.
Hamar végeztünk, az eredményeket sem kellett ott megvárni mert egyből továbbították a doki gépére. Aggódtam az eredmények miatt. Amikor a doki behívott olyan gyomorgörcsöm volt, hogy azt hittem menten elájulok.
- Nyugi. - súgta Jake a fülembe és megcsókolt. - Itt vagyok.
- Tudom. - kedvetlenül válaszoltam.
- Van egy szalag szakadás és a csontok elég csúnyán törtek el, ezért megkellene műteni. - mondta a doki lehangolóan. Amikor ezt kimondta egyből felkaptam a fejemet.
- Mennyi kockázata van ennek?
- Semennyi. Még ma délután elvégezzük a műtétet, holnap pedig haza is mehetsz.
- Rendben. Most hova kell mennem?
- A második emeleten a 210-es szobát már elő is készítették. Nyugodj meg nem lesz semmi baj. Én magam foglak megműteni.
- Köszönöm. - Jakere támaszkodva kitotyogtam a kórteremből.
- Megműtenek. - súgtam Andynek. Szorosan magához ölelt.
- Nem lesz semmi baj. Tehetek érted valamit? - kérdezte.
- Behozhatnál egy pár cuccomat. Fogkrém, fogkefe, smink és ruha holnapra.
- Rendben.
Felkísértek a szobámba majd mondtam, hogy legszívesebben aludnék egyet és Jake is menjen haza átöltözni. Nem szívesen hagyott ott de végül beadta a derekát. Hamar elszundítottam és megpróbáltam kizárni az agyamból azt, hogy megsérültem.
Amikor felébredtem a szoba csöndes volt. Mindig is utáltam a kórházat, leginkább azért mert elég sokat jártam ide. A legtöbb helyen már ismertek a doktorok és amikor megláttak csak annyit kérdeztek, hogy : törés, zúzódás, vagy rándulás?! Körülnéztem a szobában és a jobb oldalamon lévő fotelban ülő srácon megállt a tekintetem.
- Hahó. - Andy lehunyt szemmel gubbasztott a fotelban.
- Szerintem elaludt. - szólt CC a másik oldalról. - Sokáig aludtál. Ash azt mondta, hogy bejön este a műtét után, ha már nem lesz itt senki.
- Nem kell bejönnie. Nem kell, hogy itt legyen. - válaszoltam flegmán. - Amúgy is ki mondta meg neki, hogy mi történt velem?
- Felhívta Andyt és ő mondta el, hogy miért nem ér rá. Mi a bajod Ashleyval? - kérdezte furcsán.
- Semmi.
- Tudod, hogy nekem elmondhatod. - CC közelebb gurult a fotellal és az ágyra támaszkodott.
- Tudom. De ez nem olyan dolog amiről szívesen beszélek.
- Bántott? - hangja egyre zavarodotabb lett.
- Dehogy! Nem lenne rá képes. CC nem mondhatom el, amíg ő nem mond neked semmit.
- Ugye nem csaltad meg Jaket? - a mondat hallatán teljesen ledöbbentem. Most ezt kinézné belőlem, vagy csak már nem tud másra gondolni?!
- Arra meg én nem lennél képes. Kérlek ne kérdezz rá Ashnél se, hogy mi van velem. Hidd el, te leszel az első akinek elmondja. - megfogtam a kezét és megszorítottam. Ekkor kinyílt az ajtó és belépett a doktor.
- Itt az idő. Most áttolunk a műtőbe, elaltatunk és másfél óra múlva készen is leszünk. Estére itt maradsz megfigyelésre, holnap pedig hazamehetsz, ha minden rendben. - két másik asszisztensel mefogták az ágyat és kitoltak. Pár nővér segítségével átöltöztem kórházi pizsamába majd a műtőben egy kedves kis csaj beadta az altatót. Pár villanásra emlékszek még majd teljesen eltűnt a kép és a hang is.

13. FEJEZET

- Mi volt ez? - Jake aggodalmas pillantást vetett rám miután beléptem a házba.
- Nem volt éppen túl jól. Azt mondta hazamegy és lepihen. - hazudtam. Jake mahához ölelt és megcsókolta a fülem mögötti részt. Az érzésbe az egész testem beleborzongott. Ashley jelenete után másra sem vágytam, csak, hogy hozzábújhassak Jakehez.
- Mi lenne ha vennénk egy forró fürdőt? - javasolta.
- Erre nem mondhatok nemet. Andy ne aggódj Ash miatt! - láttam bátyjám arcán a nyugtalanságot. - Kipiheni magát és holnapra jobban lesz. - kacsintottam úgy, hogy Andy tudja, hogy nem az igazat mondtam, Jake viszont ne lássa. Hosszú pillantással nyugtázta, hogy érti ugyan de sokat kellesz még magyarázkodnom
Fent Jake megengedte a kádat melegvízzel és meggyújtott pár gyertyát is. Beálltunk a tükör elé és hátulról átölelt.
- A világ legszebb csaja áll a tükör elött. - mosolygott.
- Hol van? - mögé néztem és a szememmel keresgélni kezdtem a fürdőben mintha nem értettem volna a célzást.
- Hm de vicces valaki. - szembe fordított magával és levette rólam a felsőmet. Levette a sajátját is és csókolni kezdett. Hosszan, szenvedélyesen csókolt. - Szeretlek. - súgta. Levettem a nadrágomat és elkezdtem kigombolni az övét is. Könnyen sikerült majd gyorsan lehúzta magáról.
- Én is. - válaszoltam kicsit elkésve. Levetkőztünk és elmerültünk a vízben. A hab a vállamig ért, Jake pedig gyengéden beleharapott a nyakamba és szívni kezdte. Halkan felmordultam, mire karjait meg szorosabban a derekam köré fűzte.
- Mit csináljunk holnap? - kérdeztem.
- Mihez lenne kedved?
- Őszintén? Őszintén semmihez. - nevettem. - Legszívesebben itthon maradnék és egész nap pihenék veled.
- Holnap is cica? - nevetett gúnyosan. - El vagy lustulva.
- Az meglehet. De szerintem mindig ilyen voltam.
- Hát, ha te mondod. - megvonta a vállát. Sokáig ültünk csendben egymást ölelve a forró vízben egészen addig, amíg ki nem hűlt. Ezután felkaptam egy vékony pizsit - ami egy melltartót és egy bugyit jelentett - és bebújtunk az ágyba. Jake szorosan magához ölelt és az ujja az alsóneműmig kalandozott majd elkezdte letolni rólam. Kezemet olyan hírtelen kaptam oda, hogy én is meglepődtem.
- Jake ne! - súgtam halkan. - Fáradt vagyok.
- Rendben. Értem. - kezét visszacsúsztatta a hasamra és maga felé fordított. - Jóéjt cica. - lágyan megcsókolt majd homlokát az enyémhez támasztotta és lehunyta a szemét.
- Jóéjt tigris. - nevettem. Ha én cica, ő tigris.
- Grr. - morgott. Mégegyszer megcsókolt majd hamarosan mind a ketten elaludtunk.
Egész este rémálmaim voltak amiknek köszönhetően fél óránként felébredtem. Ilyenkor természetesen Jake is felébredt mivel egész este magához ölelt én pedig olyan hirtelen és rémülten ültem fel, hogy egyből megérezte. Reggel fordultam párat az ágyban még álmomban, majd balszerencsémre a földre zuhantam és a fejemet is bevertem a szekrényembe.
- Basszus! - kiáltottam hunyorogva, szédülve.
- Jól vagy? - Jake mellém sietett és segített felállni.
- Persze. Csak szerencsétlen vagyok.
- Azt látom. - nevetett. Én a fejemet fogtam és félig Jakere támaszkodtam. - Nagyon szédülsz?
- Nem vészes. - megcsókoltam. Sétálgattunk az emeleten, hogy elmúljon a szédülés és hát pár perc múlva sikerrel is jártunk.
- Nem a legjobb dolog úgy felkelni, hogy mindenből kettőt látsz. - csipkelődött Andy miután lent elmagyaráztuk neki, hogy mi volt az a koppanás.
- Főleg belőled. - húztam fel a szemöldökömet.
- Gonosz - kaptam válaszul.
- Köszi az elismerést. - intettem. - Terveztél mára valamit?
- Csak beleakarlak hajítani a medencébe.
- Hajrá. - kötekedtem vele.
- Na gyere! - mellém szaladt és felkapott az ölébe. Kirohant velem az udvarra de én addigra annyira hozzáöleltem magamat, hogy nem tudott eldobni. - Szállj le rólam. Úgy is vízesen végzed!
- Vagy majd mind a ketten. - csak ennyit hallottam Jaketől aztán egy hatalmas csobbanást éreztem és Andyvel együtt a vízben landoltunk. Mikor a kiemeltem a fejemet a vízből és az összes vizet kitöröltem a szememből láttam, hogy Jake a medence szélén ül és röhög.
- Ezt még visszakapod! - kiáltott Andy a vizet köpködve.
- Aki nem tud úszni ne vegyen medencét.
- Mekkora poén már. - mondta a bátyjám és kiugrott a medencéből. Én úszkáltam még egy kicsit majd rávettem Jaket, hogy ugorjon be mellém. Mellém bombázott, majd a víz alatt elkapott és magához húzott. Mély levegőt vettem és lemerültem. A víz alatt kinyitottam a szememet és megpillantottam Jaket. Mosolyogva integettem neki és arrébb úsztam. Hamar utánnam lökte magát és megcsókolt. A levegőbuborékok a víz teteje felé szöktek majd eltűntek. Hosszan, sokáig csókolt, kezét pedig a derekamon nyugtatta. Elhúzódtam és intettem az ujjammal, hogy felúszok levegőért. Kezével feltolta a derekamat és utánnam úszott.
- Ez klassz volt. - pislogtam.
- Szerintem is. - magához húzott és megcsókolt. Imádtam ezt a szokását. Amikor fél lépésre vagyok tőle elkapja a derekamat, szorosan magához húz és szenvedélyesen, megcsókol. Ebbe az érzésbe mindannyiszor beleborzongok.

Imádom mikor rámnéz, mikor megérint és mindennél jobban amikor megcsókol. Amikor vele vagyok minden gondomat elfelejtem még Asht is.
- Jake bejönnél egy kicsit? - kiáltott ki Andy.
- Mindjárt jövök. - homlokon csókolt és kimászott a medencéből. - Megyek! - kiáltott vissza Andynek. - CC! - hallottam szinte mosolygó hangját.
CC. Ashley azt mondta, hogy azért fog néha hozzám szólni, hogy CC nehogy rájöjjön az érzéseire. Tehát CC jól ismeri. Ez talán még előnyömre is vállhat.
Kimásztam a medencéből, magamra tekertem a hozzám legközelebb lévő törölközőt és berohantam a házba. Odabent CC Andy és Jake beszélgettek valamiről. Nem szívesen zavartam volna meg őket ezért észrevétlenül felsurrantam a lépcsőn. Előkaptam egy rendes fürdőruhát, felvettem, a fehérneműmből pedig kicsavartam a vizet és kiterítettem. Hajamat felfogtam egy gumóban a fejem tetejére, felkaptam a törölközőmet és elindultam lefele a lépcsőn. A lépcső közepén járhattam amikor egy kisebb vízfolton elcsúsztam és a lépcső aljáig zuhantam.

12. FEJEZET

- Mi volt ez? - Jake aggodalmas pillantást vetett rám miután beléptem a házba.
- Nem volt éppen túl jól. Azt mondta hazamegy és lepihen. - hazudtam. Jake mahához ölelt és megcsókolta a fülem mögötti részt. Az érzésbe az egész testem beleborzongott. Ashley jelenete után másra sem vágytam, csak, hogy hozzábújhassak Jakehez.
- Mi lenne ha vennénk egy forró fürdőt? - javasolta.
- Erre nem mondhatok nemet. Andy ne aggódj Ash miatt! - láttam bátyjám arcán a nyugtalanságot. - Kipiheni magát és holnapra jobban lesz. - kacsintottam úgy, hogy Andy tudja, hogy nem az igazat mondtam, Jake viszont ne lássa. Hosszú pillantással nyugtázta, hogy érti ugyan de sokat kellesz még magyarázkodnom
Fent Jake megengedte a kádat melegvízzel és meggyújtott pár gyertyát is. Beálltunk a tükör elé és hátulról átölelt.
- A világ legszebb csaja áll a tükör elött. - mosolygott.
- Hol van? - mögé néztem és a szememmel keresgélni kezdtem a fürdőben mintha nem értettem volna a célzást.
- Hm de vicces valaki. - szembe fordított magával és levette rólam a felsőmet. Levette a sajátját is és csókolni kezdett. Hosszan, szenvedélyesen csókolt. - Szeretlek. - súgta. Levettem a nadrágomat és elkezdtem kigombolni az övét is. Könnyen sikerült majd gyorsan lehúzta magáról.
- Én is. - válaszoltam kicsit elkésve. Levetkőztünk és elmerültünk a vízben. A hab a vállamig ért, Jake pedig gyengéden beleharapott a nyakamba és szívni kezdte. Halkan felmordultam, mire karjait meg szorosabban a derekam köré fűzte.
- Mit csináljunk holnap? - kérdeztem.
- Mihez lenne kedved?
- Őszintén? Őszintén semmihez. - nevettem. - Legszívesebben itthon maradnék és egész nap pihenék veled.
- Holnap is cica? - nevetett gúnyosan. - El vagy lustulva.
- Az meglehet. De szerintem mindig ilyen voltam.
- Hát, ha te mondod. - megvonta a vállát. Sokáig ültünk csendben egymást ölelve a forró vízben egészen addig, amíg ki nem hűlt. Ezután felkaptam egy vékony pizsit - ami egy melltartót és egy bugyit jelentett - és bebújtunk az ágyba. Jake szorosan magához ölelt és az ujja az alsóneműmig kalandozott majd elkezdte letolni rólam. Kezemet olyan hírtelen kaptam oda, hogy én is meglepődtem.
- Jake ne! - súgtam halkan. - Fáradt vagyok.
- Rendben. Értem. - kezét visszacsúsztatta a hasamra és maga felé fordított. - Jóéjt cica. - lágyan megcsókolt majd homlokát az enyémhez támasztotta és lehunyta a szemét.
- Jóéjt tigris. - nevettem. Ha én cica, ő tigris.
- Grr. - morgott. Mégegyszer megcsókolt majd hamarosan mind a ketten elaludtunk.
Egész este rémálmaim voltak amiknek köszönhetően fél óránként felébredtem. Ilyenkor természetesen Jake is felébredt mivel egész este magához ölelt én pedig olyan hirtelen és rémülten ültem fel, hogy egyből megérezte. Reggel fordultam párat az ágyban még álmomban, majd balszerencsémre a földre zuhantam és a fejemet is bevertem a szekrényembe.
- Basszus! - kiáltottam hunyorogva, szédülve.
- Jól vagy? - Jake mellém sietett és segített felállni.
- Persze. Csak szerencsétlen vagyok.
- Azt látom. - nevetett. Én a fejemet fogtam és félig Jakere támaszkodtam. - Nagyon szédülsz?
- Nem vészes. - megcsókoltam. Sétálgattunk az emeleten, hogy elmúljon a szédülés és hát pár perc múlva sikerrel is jártunk.
- Nem a legjobb dolog úgy felkelni, hogy mindenből kettőt látsz. - csipkelődött Andy miután lent elmagyaráztuk neki, hogy mi volt az a koppanás.
- Főleg belőled. - húztam fel a szemöldökömet.
- Gonosz - kaptam válaszul.
- Köszi az elismerést. - intettem. - Terveztél mára valamit?
- Csak beleakarlak hajítani a medencébe.
- Hajrá. - kötekedtem vele.
- Na gyere! - mellém szaladt és felkapott az ölébe. Kirohant velem az udvarra de én addigra annyira hozzáöleltem magamat, hogy nem tudott eldobni. - Szállj le rólam. Úgy is vízesen végzed!
- Vagy majd mind a ketten. - csak ennyit hallottam Jaketől aztán egy hatalmas csobbanást éreztem és Andyvel együtt a vízben landoltunk. Mikor a kiemeltem a fejemet a vízből és az összes vizet kitöröltem a szememből láttam, hogy Jake a medence szélén ül és röhög.
- Ezt még visszakapod! - kiáltott Andy a vizet köpködve.
- Aki nem tud úszni ne vegyen medencét.
- Mekkora poén már. - mondta a bátyjám és kiugrott a medencéből. Én úszkáltam még egy kicsit majd rávettem Jaket, hogy ugorjon be mellém. Mellém bombázott, majd a víz alatt elkapott és magához húzott. Mély levegőt vettem és lemerültem. A víz alatt kinyitottam a szememet és megpillantottam Jaket. Mosolyogva integettem neki és arrébb úsztam. Hamar utánnam lökte magát és megcsókolt. A levegőbuborékok a víz teteje felé szöktek majd eltűntek. Hosszan, sokáig csókolt, kezét pedig a derekamon nyugtatta. Elhúzódtam és intettem az ujjammal, hogy felúszok levegőért. Kezével feltolta a derekamat és utánnam úszott.
- Ez klassz volt. - pislogtam.
- Szerintem is. - magához húzott és megcsókolt. Imádtam ezt a szokását. Amikor fél lépésre vagyok tőle elkapja a derekamat, szorosan magához húz és szenvedélyesen, megcsókol. Ebbe az érzésbe mindannyiszor beleborzongok.
Imádom mikor rámnéz, mikor megérint és mindennél jobban amikor megcsókol. Amikor vele vagyok minden gondomat elfelejtem még Asht is.
- Jake bejönnél egy kicsit? - kiáltott ki Andy.
- Mindjárt jövök. - homlokon csókolt és kimászott a medencéből. - Megyek! - kiáltott vissza Andynek. - CC! - hallottam szinte mosolygó hangját.
CC. Ashley azt mondta, hogy azért fog néha hozzám szólni, hogy CC nehogy rájöjjön az érzéseire. Tehát CC jól ismeri. Ez talán még előnyömre is vállhat.
Kimásztam a medencéből, magamra tekertem a hozzám legközelebb lévő törölközőt és berohantam a házba. Odabent CC Andy és Jake beszélgettek valamiről. Nem szívesen zavartam volna meg őket ezért észrevétlenül felsurrantam a lépcsőn. Előkaptam egy rendes fürdőruhát, felvettem, a fehérneműmből pedig kicsavartam a vizet és kiterítettem. Hajamat felfogtam egy gumóban a fejem tetejére, felkaptam a törölközőmet és elindultam lefele a lépcsőn. A lépcső közepén járhattam amikor egy kisebb vízfolton elcsúsztam és a lépcső aljáig zuhantam.

11. FEJEZET

-Éhes vagyok. - a gyomrom egyetértően megmordult.
-Mikor ettél utoljára? - Jake a kezét a hasamra tette és csiklandozni kezdte.
Este tíz óra lehetett már és én nem voltam álmos, mivel délben ébredtem.
-Tegnap este. A fagyit. - nevettem fel mikor a gyomrom még egyszer még hangosabban megmordult.
-Nos, akkor ideje, hogy valami értelmes étel is kerüljön a szervezetedbe, baby! - felkapott az ölébe és lerohant velem a lépcsőn. A nappaliban Ash és Andy beszélgettek. Én Jake nyakát karoltam és a kacagástól csuklani kezdtem.
-Sziasztok! - amint kimondtam, hatalmasat ugrottam Jake ölében a csuklástól. - Hupsz. - Ash szúrós pillantása kezdett megrémíteni. Andy hirtelen oldalba bökte mire mosolygásra kényszerítette magát.
-Sziasztok. Ti együtt vagytok?
-Igen. Végre. - Jake érzéki csókot lehelt az ajkaimra, majd újra Ashre nézett.
-Látom jól sikerülta tegnap este. - Ash felállt a kanapéról és elénk állt.
-Mi csinálunk valami kaját Andyvel. - Jake letett az öléből, Andyre pillantott aki egyből megértette, hogy Jake beszélni akar vele és elindult a konyha irányába.
-Örülök nektek. - mondta Ashley közönbösen miután kimentek a többiek.
-Hallom a hangodból. - örömömet leplezve néztem vele farkas szemet. Még nem láttam ilyennek.
Szemével végig nézett rajtam majd tekintete a bekötözött karomon ragadt.
-Már gyógyul. Ha ez érdekel. - vágtam oda. - elnevette magát, mivel nem igazán lepleztem jól a zaklatottságomat a cselekedetei iránt.
-Az a dolga. - mind a két kezemet megfogta és magához húzott. Hosszasan a szemeimet fürkészte. - Miért? - súgta a fülembe.
A vér megfagyott az ereimben, megdermedve álltam előtte. A szavai, a hangja a fülemben égtek.
-Jake bármikor visszajöhet. - elhúzódtam tőle de ezzel nem sokat értem el, mivel fél lépést tettem meg és a falnak szegeztem magamat.
- Nem hinném, hogy 5perc alatt végeznek a beszélgetéssel. - az utolsó szavát jelentőségteljesen kihangsúlyozta.
- Ash jóban vagyunk igaz?
- Igaz. Miért?
- És számíthatok is rád igaz?
- Ne számíts a segítségemre a szerelmi életeddel kapcsolatban! - két kezével a fejem mellett a falnak támasztotta magát. - Ne számíts, ha nem lehetek benne.
Ennél a mondatnál a lábam remegni kezdett és egészen a földig csúsztam. Sűrűn kapkodtam a levegőt és könnyek szöktek a szemembe. Mellém guggolt és megszorította a kezemet.
-Tia ne csináld ezt! Én most elmegyek és inkább távol maradok tőled. - homlokon csókolt éa elindult az ajtó felé.
-Ne merj most elmenni! - nehezen felálltam a földről és szorosan magamhoz öleltem. Eleinte kitárt karokkal állta az ölelésemet majd gyengéden a derekam köré fonta a kezeit. - Most nem tudnék hazudni Andynek arról, hogy miért léptél le.
- Maradok. De amit mondtam megmondtam. - eltolt magától és besétált a konyhába. Egy pár percig még dermedten álltam ott majd berohantam a fürdőszobába és bezártam az ajtót.
- Basszameg! - a csapra ütöttem, balszerencsémre a sérült kezemmel amibe őrjítően erős fájdalom szökött. - Te jóságos ég. Csezdmeg! - kezemet a mellkasomhoz szorítottam és mély levegőt vettem. A kezemre pillantottam és láttam, hogy szép lassan pirossá színeződik a fehér kötésem. A sebeimet felsértettem és vérezni kezdtek. Kinyitottam a kötszeres szekrényt, de rájöttem, hogy egyedül nem fog sikerülni. - Andy! - kiáltottam a konyhába menet.
- Mond! - a arcát törölgetve, csámcsogva pillantott rám.
- Baj van. - a jobb karomat elé tartottam, aminek láttán tágra nyíltak a szemei.
- Gyere segítek. Mit csináltál? - gyengéden megfogta a kezemet, megszabadított a kötéstől és tisztítani kezdte a hegeket.
- Megütöttem. Elég csúnya.
- Mire számítottál hugi?
- Igaz. Nem fog egyből meggyógyulni.
- Most megleptél. - oldalra nyúlt és bezárta a fürdőszoba ajtót. - Jake? Azt hittem Asht szereted.
- Túl kell rajta lépnem. És Jake szeret. De ez mostmár elég zavaros. - megráztam a fejemet.
- Miért? Tia igaz nem csak játszol Jakel?
- Olyannak ismersz?
- Nem. De mi zavaros?
- Ez az egész. Ash azt mondta, hogy zavarja, hogy nem lehet benne a szerelmi életemben.
- Szeret? - Andy arca ködössé vállt. Bekötözte a kezemet, majd magával szembe állított. - Nyugi. Jake szeret és te most az ő párja vagy.
- Tudom és én is szeretem őt.
- Na akkor? - mosolyra húzta a száját és átölelt.
A srácok palacsintát sütöttek vacsorára ami nagyon finom lett. Megpróbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna nehogy Jake észre vegye rajtam.
- Nagyon fáj? - Jake megcsókolta a kezemet és a nyakamhoz hajtotta a fejét.
- Eléggé. Szeretlek.
- Én jobban. - magához ölelt és könnyedén az ölébe vont. - Mit szólnál hozzá ha most felmennénk a szobádba? - súgta mosolyogva a fülembe.
- Hm, ez egy szuper ötlet. - morogtam nevetve.
- Na jó én leléptem! - Ash az asztalra csapott, felállt és megindult az ajtó irányába.
- Várj! - kiáltott utánna Andy.
- Majd én. - leugrottam Jake öléből, odasúgtam neki, hogy maradjon és Ashley után rohantam. Már beszállt a kocsijába én pedig az ajtóhoz rohantam.
- Szállj ki! - ütöttem oda Még küldöm!!

- Csak óvatosan a kezeddel! És nem! - beindította az autót és már készült elhajtani de kinyitottam az ajtót.
- Kérlek. Ne csináld ezt velem. Miért kellett ezt most elmondanod? Boldog vagyok Jakel. Tegnap még nem voltam az, sőt átsírtam miattad az éjszakát! De tudod Jake volt az aki odafigyelt rám és nem te. Nem lehetsz jogosan felháborodva! - kezdtem bele a mondandómba.
- Hogy miért? Tia ezt te komolyan kérdezed? - kiszállt a kocsiból és becsapta az ajtót. Gunyoros mosollyal nekidőlt az autónak. - Azért mert te utáltál! Azért mert eddig tartott, hogy megkedveltessem magamat veled és amint sikerült rögtön elveszítettelek.
- Sajnálom. Talán ha az elején nem mutatod be az igazi Ashley Purdyt akkor nem tartom magamat távol tőled!
- Igazi Ashley Purdyt? Szóval te nem szoktál berúgni?
- De. De nem szedek fel rögtön minden idegent! Így mégis hogyan bíznék meg benned?
- Te nem vagy idegen! Nem voltál idegen! Ott akkor beléd szerettem és tudod részeg voltam de tudtam, hogy biztos vagyok az érzéseimben!
- Én Jaket szeretem. Az egyik legjobb barátodat!
- Csak mond azt, hogy nem érzel irántam semmit és bizonyítsd is.
- Nem érzek irántad semmit! - suttogtam lassan. Magabiztosnak tűntem abban amit mondtam, bár legbelül égetett a vágy, hogy elmondjal neki mindent.
- Akkor miért sírtál miattam? - minden mondatomat kikerülte, újabb kérdésekkel.
- Mert akkor még azt hittem, hogy fontos vagy számomra. De tévedtem.
- Bizonyítsd! - elkapta a toppomat és magához húzott. Gondolkozás nélkül megcsókoltam majd elhúzódtam és felvontam a szemöldökömet.
- Látod? Semmi! De azért amint mondtam, gondolkodj el azon, hogy Jake a barátod!
- Ügyes, de nem hiszem, hogy ott bent mélyen nem mozdult meg benned semmi. - bökött mellbe. - Nem tartom jó ötletnek, hogy mi jóban legyünk. Mert ha te és én egy helyen tartózkodunk, kettesben ott vége lenne minden barátságnak és szerintem tudod, hogy miért. Ha a közeledben vagyok nehezen uralom az érzéseimet. - a fenekembe markolt és magához húzott. - Többet nem szólok hozzád, csak annyit, hogy ne legyek feltűnő a többieknek mert CC egyből rájönne. Túl jól ismer. Nem foglak keresni és te se keress ha nem égetően fontos. Nekik pedig - intett a ház felé - mond azt, hogy rosszul éreztem magamat! Szia. - arcáról nem igazán tudtam semmit sem leolvasni és a hangjából sem igazán jöttem rá a belső gondolataira. Beszállt a kocsiba és elhajtott.

10. FEJEZET

Már délben ébren voltam és hamar rendbe is szedtem magamat. Egy óra körül csengettek. Őrülten lerohantam a szobámból, mintha egy kisgyerekhez jöttek volna a barátai játszani. Éppen csak megelőztem Andyt és a harmadik csengetésre kinyitottam az ajtót. Jake állt velem szemben hatalmas vigyorral az arcán. Boldogan ugrottam a nyakába és szorosan magamhoz öleltem.

 - Szia, szépség. - az ölébe emelt és besétált velem a házba, majd Andy előtt letett.

 - Szia. - vigyorogtam rá. - Andyhez jöttél? Menjek fel? - pillantottam Andyre.

Nem igazán zavartam volna, ha a bandáról van szó és akkor, sem ha valami személyes dolog. - Az igazság az, hogy hozzád. - ölelt át újra Jake.

Andy arcát fürkészte, hogy mit fog tenni. Gondolom az ő agya is azon járt, hogy Andy a bátyám lévén kitessékeli-e a házból.

- Ja, hogy akkor én zavarok. Értem én. - Andy feltartotta a kezét, lehuppant a kanapéra és bekapcsolta a TV-t.

- Gyere, menjünk fel. - suttogtam, kézen fogtam és elindultam fel a lépcsőn.

- Milyen volt az este? - kérdezte miután leült az ágyamra.

- Pocsék. - gondosan bezártam az ajtót és leültem mellé.

- Miért? - mosolya hamar eltűnt az arcáról. - Igaz nem az a baj, hogy nem én hoztalak haza, mert Ash kért meg, hogy... - magyarázkodott.

 - Ja, én azt hittem, - szakítottam félbe - hogy azután kérdezed miután hazaértem. Mivel semmit nem aludtam az éjszaka. Mire kért meg Ash? - megráztam a fejemet.

- Semmi semmi!

-  Jake, ha már elkezdted fejezd is be. - karomat magam előtt durcásan összefontam. -A tegnap estét fejezzem be? - közelebb hajolt hozzám. Alig 5cm. volt közöttünk. - Mert az így végződött volna. - lehunyta a szemét és megcsókolt. Nem húzódtam el bár nem tudtam, hogy viszonozzam-e a csókot. "-Tia! - kiáltottam magamra gondolatban- most kizárhatod Asht. Itt az egyetlen esély arra, hogy elfelejtsd. És akár hogyan is nézed Jake piszok helyes!" Visszacsókoltam. Derekamra tette a kezét és magához vont. Már térdeltem vele szemben az ágyon, ő pedig az ölébe emelt.

- Szeretlek. - suttogta majd újra megcsókolt. - Mindig is szerettelek.

- Mindig? - elhúzódtam, mert nem igazán tudtam hova tenni ezt a mondatot. „Mindig?”

 - Igen, tudod én már akkor is szerettelek mikor elmentél Angliába. Nehéz időszak volt számomra.

- Sosem mondtad. - megfogtam a kezét és az arcomhoz emeltem. Ő végig simított a derékig érő hajamon és piszkálni kezdte a végét. - Miért nem mondtad el?

- Változtatott volna az akármin is? - láttam a szemében a szeretetet, hogy ezt komolyan gondolja. Itt jöttem rá igazán, hogy felesleges lenne ha Ashley miatt zárkóznék el mindenkitől. Mikor mélyen belenéztem azokba az elképesztő szemeibe rájöttem, hogy ő számomra nem csak egy "vele elfelejtem Asht" figura.

- Igazad van. Így vagy úgy, de el kellett volna mennem Angliába.

- De most már itt vagy.

- Várj, te négy éven keresztül,...

- Igen, négy évig vártalak - szakított félbe.

- Szeretlek! - már szinte kiáltottam és letepertem az ágyon.

9. FEJEZET

Hajnali kettőkor meguntam, hogy a sötét szobámban gubbasztok álmatlanul ezért felvettem a fülesemet és a leghangosabb legpörgősebb számot indítottam el. Hisz inkább a basszus basszon szét mint az ideg.
Gondolkoztam. Sosem tudtam, hogy az egyes témák mily módon jutottak eszembe csak jöttek. Az egyik ütötte a másikat majd néhány újra és újra ellepte az elmém. A legtöbb témát az az egyetlen egy személy kapcsolta össze, akit bármennyire is akarok nem tudok kiverni a fejemből. Mikor mosolyog, mikor beszélgetünk. A hangja. A szeme. A szája. Mikor megérint. Libabőrös leszek ha csak eszembe jut, ha csak egy pillanatra is látom meg. Tudtam, hogy el kell felejtenem, hogy nem lehet pont ő az enyém. Minnél inkább próbáltam erős lenni annál inkább gyengültem. Az emlékeim közül folyton fojvást előtörtek azok a pillanatok mikor vele volt.
Szemeimet összeszorítottam, és nemet mondtam a tudat alattimnak. Kiszeretek belőle legyen ennek bármi is az ára. Valakinek viszont segítenie kell ebben. Valaki aki már most közel áll hozzám és eltudja velem felejtetni Ashleyt. Igen Ashleyt. A nevét megpróbáltam egyszer sem kimondani, megemlíteni. Órák óta ültem így, üvöltő fülessel a fejemen nem törődve a külvilággal és eddig a gondolatmenetig egyszer sem ejtettem ki a nevét szóban, hangosan. Az este után a lehető leginkább magam alatt voltam. Bármelyik nap elveszíthetem, hisz bárhol felszed egy csajt.
Ebben a pillanatban valaki leült az ágyamra. Hangosan felsikítottam volna ha az erőm és a torkomban növő görcs engedte volna, így viszont csak a fejemet emeltem fel.
Andy ült velem szemben, keze már a combomon és leemelte a fejemről a fülest.
-Baj van? - a sötétben is egészen jól kivehető volt az aggódó pillantása.
-Nem. - a bátyám szemébe kellett hazudnom. Én lehettem volna a legboldogabb ember ha elmondhattam volna neki, hogy mi nyomja a szívem de mivel Ashről volt szó ezért nem lehetett.
-Tia Biersack engem nem tudsz átverni. - mosolygott. - Itt ülsz ordító zenével a füledben, hajnali négykor és azt állítod semmi baj? Aludtál egyáltalán? - államat megfogta és felemelte.
-Azt hiszem nem, ha csak ki nem esett az éjszaka egyes része.
-De miért nem? - megértettem, hogy aggódik. Én is ugyan ezt tenném ha ilyen állapotban látnám.
-Nem bírtam. Vagy nem tudom. - felálltam az ágyról és célba vettem a konyhát. Inni akartam valami erős kávét.
Már elő is készítettem hozzá mindent amikor Andy hátulról felemelt és elindult velem vissza felé.
-Ne képzeld, hogy majd hagyom, hogy kávézgass. Most mész, kialszod magad és majd holnap iszol kávét. - odafent lerakott az ágyamra és betakart. Mikor rámterítette a puha takarómat éreztem, hogy az eddig hanyagolt fáradtság elönti a testemet. Mivel fehérneműben aludtam és a paplanom rendesen áthült kiterültem alatta. Mindig is azt imádtam ha a takaróm hideg. A szemeimmel egyre gyakrabban pislogtam. Újra felraktam a fülest elindítottam egy kevésbé pörgős, inkább lassú számot és beadtam a derekamat az alvásnak.

8. FEJEZET

Elnyaltuk a fagyinkat miközben sétálgattunk a parkban. Hamarosan besötétedett a lábam pedig lezsibbadt és elfáradt. Muszáj volt leülnöm, hogy pihenhessek. Jake a közeli padhoz vezetett és leült mellém. Az egész életünket kitárgyaltuk. Hogy mi történt velünk az utóbbi 5 évben.
-Nézd ki/kik vannak ott!-mutatott a távolba. Ash sétált és egy felettébb csinos csajjal került szembe. Hosszasan beszélgettek.
 -Szerencsére nem vett észre.-grimaszoltam.-Vagy mégis.-amint kimondtam az előző mondatomat Ashley felemelte a tekintetét és intett nekünk. Elindultak felénk a lánnyal.
"Ne gyere ide. Ne gyere ide"-súgtam magamban.
Semmi esélyem nem volt rá, hogy ez összejöjjön nekem. A bekötözött kezembe belerándult egy fájdalmas görcs. Gyorsan a mellkasomhoz szorítottam hátha elmúlik. Ash egy felettébb csinos csajt szedett össze és bevallom a féltékenység kergetőzött a józan, higgadt eszemmel. Észrevettem, hogy amióta leültünk Jake keze a derekam körül nyugodott. Amikor Ashleyék még közelebb kerültek hozzánk a szívem kihagyott egy ütemet. Tekintetem ködössé vált. Majd' elájultam. Amikor Jake feleszmélt a reakcióimra közelebb húzott magához.
-Baj van?-aggodalmaskodott. Megráztam a fejem amikor odaértek mellénk Ash-ék.
-Sziasztok. Bemutatom Katy-t. Most ismertem meg. Katy ő Tia, a srác pedig Jake.
 -Örülök, hogy megismerhetlek titeket.-vékony, macskanyávogásra emlékeztető hangja volt. Jake kedves és udvarias volt velük, bár én nem igazán fogtam fel a történteket.
-Mivel foglalkozol?-kérdeztem végül én is a csajtól.
-Amint már az előbb is említettem Jake-nek egy állatmenhelyen.-hangjában a gyúny jeleit véltem felfedezni. Egyerre még kellemetlenebbül éreztem magamat.
-Te?-kérdezett vissza.
 -Még nem találtam munkát.
-Egyedül laksz?
-Nem a bátyámmal.
-Akkor csak egy szó van rád: élősködő.-lassan fintorogva mondta.
 -Már nem azért de most jöttem vissza angliából és még nem volt időm munkát keresni.
-Jajj nem is akarsz. Majd a "gazdag bátyus" eltart. Tudod mit? Tudok neked munkát, vannak ezek az esti bárok. Nos oda mindig keresnek lányokat akik szórakoztatják a férfiakat. Testhez álló munka lenne számodra.-végig nézett rajtam.
 -Elég legyen!-betelt a pohár és felpofoztam.
-Lányok!-kiáltott Ash.
-Gratulálok az új barátnődhöz. Felettébb kedves!-feláltam és elmentem.
Jake és Ash rohant utánnam.
-Jake haza akarok menni!-fordultam meg.
 -Tia én nagyon sajnálom!-szabadkozott Ash.
-Tudod mit? Nem érdekel! Csak menjek haza!-Ash megragadta Jake kezét és valamit súgott neki. Megálltam a kocsija mellett.
-Tia bocsi de sürgősen el kell intéznem valamit.-válaszolta Jake.
-És előtte nem tudsz hazavinni?
-Hát 5percem van, hogy ott legyek.
 -Akkor sétáljak? -Majd én elviszlek.-jelentette ki Ash és kinyitotta a kocsija ajtóját.
Beszálltunk és elhajtottunk. A házunk előtt kinyitotta nekem az ajtót, miután kiszálltam átölelt.
-Nagyon sajnálom.
-Nem a te hibád. Jóéjt.
-Jóéjt.
Bementem a házba és elképedve láttam, hogy Andy boxerban gitárral a kezében lecsúszik a lépcső korlátján és énekel.
-Szóval te ezt csinálod amíg nem vagyok itthon.-nevettem.
-Nagyjából, ja. Későbbre vártalak.
-Ööö meglepi?!-próbálkoztam.
-Akkor válassz! Vagy énekelsz vagy nézed a műsort.
-Inkább énekelek.-felkaptam a távirányítót és mint gyerekkorunkban úgy énekeltünk csak most tudtuk, hogy már nem csak játék az egész. Andy énekes és én nagyon büszke voltam rá. Éppen az éneklés közepén voltunk - nem mellesleg a Days are numbered-et énekeltük- amikor Ash benyitott.
-A kocsiban hagytad a táskád.
-Köszi.
-Tia, nem Jake-el voltál?-mutogatott Andy.
-De, de ez hosszú.-Ashleyvel egymásra néztünk. Elnevette magát és kiment.
-Folytathatjuk?-kérdeztem. -Még szép!
Egész este énekeltünk és nevetgéltünk. Olyan hajnali 2körül elmentünk aludni.

7. FEJEZET

*Ashley np.*

Reggel hatalmas mosollyal az arcomon ébredtem. Nem kerestem az okát, csak boldog voltam. Lementem a konyhába, hogy kávét készíthessek magamnak. Nagy és üres volt a lakásom. Csak én voltam benne. Eddig különösebben sosem zavart. Gyakran volt társaságom, kis ideig, de most… most, hogy Tia nekem sokkal többet jelent, mint eddig bárki. Egyedül éreztem magam.

Megittam a kávét és leültem tv-zni. Valami átalakító műsor ment rajta, így ott hagytam. Fogalmam sem volt róla, hogy hány óra van. Rápillantottam a telefonomra. 11:50.

-Ne már! – pattantam fel .- Fél 2re ott kell lennem!

 Felrohantam és öltözni kezdtem. Hamar elkészültem, belőttem a hajamat és elindultam. Rekordidő alatt odaszáguldottam és nem is késtem. Amikor beléptem már mindenki ott volt. Megpillantottam Tiát. Gyönyörű volt. Majd leesett az állam. Gyorsan becsuktam a számat. Egyszer csak észrevettem egy kötést a kezén.

 - Sziasztok. - ráztam meg a fejemet.- Mi történt veled? - léptem Tia mellé és gyengéden megfogtam mind a két kezét.

- Szia. Elestem. - hangja érdektelen volt. Nemértettem.

-  Ennyire? Hogyan?- a kérdések záporoztak belőlem.

- Neki estem a tükörnek.

- Nagyon fáj?

- Hát eléggé. De inkább nem figyelek oda rá. – elmosolyodott. (végre).- És te, hogy vagy? Mi történt veled egy éjszaka alatt?

 -Hm. Hol is kezdjem? Kialudtam magamat.- itt már mind a ketten nevetünk, mert elég idétlen hangsúllyal beszéltünk. Végre jóban vagyunk. Végre együtt nevetünk. Végre nem kerül.

- Ash, Kezdjünk. Nem akarok estig itt lenni. - Andy bökte meg a vállamat.

 Átöleltem Tiát, felkaptam a gitáromat és elkezdtünk próbálni. 

* Tia np.*

Leültem Sammi mellé. Amikor ideértünk már nagyon jóban lettünk.

- Mi van köztetek Ashleyvel? - mosolygott.

- Semmi.- elkomolyodtam. El akartam felejteni. Tudtam, hogy nem lesz könnyű.- miért minek tűnik?

- Hát egyfolytában téged néz! Nézd csak! - fordult feléjük.- Szép pár lennétek.

- Nem hiszem. Vagyis kitudja. - dadogtam. - Most kimegyek. Sétálok. - felálltam és kisiettem. Kint fel s alá sétálgattam. Nézegettem a fotókat melyek a bandát ábrázolták. Voltak köztük elég régi és újabb képek is.

- Mit csinálsz egyedül?- Ash fogta meg hátulról a derekamat. Rémülten fordultam meg és húzódtam el. -csak én vagyok az.

- Mint tegnap?

-I gen. De legalább bot nincs nálad. - nevetett.

- Azért bocsi még egyszer. Ez nagyon jó kép rólatok - mutattam egyre amin Andy és Ő voltak.

- Nem baj. Köszi de már elég régi kép. Andynek még hosszú haja van rajta.

- Nekem tetszik és kész! - oldalba böktem és elindultam a másik irányba. A folyosón összefutottam Jakkel. Mivel a falat bámultam Ő meg a telefonját így összeütköztünk.

 - Jólvagy csajszi? – ragadta meg a vállam.

- Persze. Csak nem vettelek észre.

-Gyere menjünk vissza. - átkarolt és visszasétáltunk.- mi lenne, ha délután elmennénk fagyizni?  - vetette fel a kérdést.

 - Jól hangzik. Csak ketten gondoltad?

- Igen. Beszélgethetnénk. Ha már úgyis régebbről ismerjük egymást.

- Rendben. Akár most is indulhatnánk. Végeztetek ugye?

- Igen. Mára ennyi. Menjünk, köszönjünk el aztán induljunk.

6. FEJEZET

• -Nagyon elfáradtam .- öleltem át - megyek aludni jóéjt.
  -Megyek én is. - tápászkodott föl - Nagyon féltem, hogy elveszítelek. Mindenhová megyek ezután veled!
  Bementem a szobámba, és egyből elnyomott az álom. Ám aznap éjjel, nem a megszokott álmaimat hozta el nekem az éj.
  
   "Futottam. Fogtam Ashley kezét és futottam. A farkasok üldöztek minket, de valahogy nem féltem. Csak futottunk, amerre vitt az út. Aztán elértük az autónkat.
  -Gyorsan szállj be! - kiáltott. Bepattantunk és Ash tövig nyomta a gázt. Iszonyatos sebességgel száguldott ki az erdőből.
  - Szeretlek Tia. - fogta meg gyengéden a combom.
  -Én is. - válaszoltam, egy kaján vigyorral.
  Hamarosan kiértünk a főútra, de sehol nem láttunk egy kocsit sem. Elhagyatottnak tűnt az egész út. Kísérteties volt. A felhúzott ablakon át, behallatszott a baglyok veszélyt jósló huhogása. A hideg mélyen átjárta a testemet, bele is rázkódtam.
  -Jól vagy? - nézett rám ijedten.
  -Persze csak érjünk végre haza. - válaszoltam.
  Amikor behajtottunk az utcára egyetlen egy ablakból sem szűrődött ki fény.
  -Ash mi történt? Sehol egy ember. - a hideg fel-le futkosott a hátamon.
  -De édes vagy. Hajnal 3kor már nem sokan vannak fent. - nevetett, kissé gúnyosan.
  -Hogy hány óra van? - erre a kérdésemre nem jött válasz.
  Beléptünk a házba, és Ashley természetesem célba vette a konyhát.
  -Én szerintem elmegyek, és lezuhanyzok.
  -Rendben. Várj csak!-mosolygott- ezt vedd fel estére-kapott ki egy fekete csillagos felsőt a szekrényből.
  -Nem lesz ez nagy? - átöleltem, mire egy puszit nyomott a homlokomra.
  Felmentem és magamra engedtem a langyos vizet. A fürdéssel nem vacakoltam sokat. Felöltöztem és kimentem. Nemsokára Ash is elment zuhanyozni. Addig leültem az ágyra és csak bámultam mereven magam elé. Amikor kinyílt az ajtó, bementem Ashhez aki félmeztelenül volt.
  - Wow.-öleltem át hátulról.
• - Imádlak Tia. - súgta a fülembe, aztán felkapott az ölébe, és szenvedélyesen megcsókolt. Gondolkozás nélkül vissza csókoltam, mire besétált velem a szobába, lerakott az ágyra, és levette rólam a pólót, majd újra csókolni kezdett. A derekamnál fogva fentebb emelt az ágyon. Kezét a fenekem alá csúsztatta és belemarkolt, mire felsóhajtottam és a hajába túrtam. Ekkor felemelte a fejét egy mosoly idejére, majd beleharapott a nyakamba de csak egy halk nyögés hagyta el a torkom amikor valaki megrázott."
  
  

  
  -Ash ne..- mondtam halkan.
  -Tia ébresztő-szólt rám Andy.
  -Basszus.
  -Te tényleg az Ash nevét suttogtad?
  - Ööö nem!- felpattantam és berohantam a fürdőbe. Bezártam az ajtót és a tükörben mélyen a saját szemembe néztem.
  - Na ne...most először álmodtam Ashleyről, főleg ilyet. De hogyan, és miért? Én nem...az életben nem tennék ilyet, mert nem szeretem legalábbis azt hiszem.
  - Tia engedj be! - dübörgött be Andy az ajtón - megtudhatnám, hogy mi volt ez?
  Nem akartam, hogy bejöjjön. Féltem attól, hogy mit kérdez, de attól még jobban, hogy mit fogok neki válaszolni.
  -Nem! - ordítottam.
  -Akkor bemegyek. - ugyanilyen hangnemben jött a válasz.
  - Nem! - nekidőltem az ajtónak, és teljes testemmel toltam, hogy ne tudjon bejönni.
  Annyira jó volt ez az álom de ha Andy nem kelt fel ... a folytatás... - jött egy kósza gondolat. Belenéztem a tükörbe újra, és az arcképem helyett Ashleyt láttam a tükörben.
  -Ne!!- a lábam remegni kezdett. Már nem bírtam megállni rajta így a földre rogytam. A szememből ömleni kezdett a könny. Odanyúltam a kezemmel, hogy megtöröljem ám ekkor a fekete szemfestékem végigfolyt a karomon.
  A kiáltásom még jobban megrémítette, az amúgy is ideges Andy-t. De valamiért az ajtó mozdulni sem akart. Mintha csak valami meggátolná benne, hogy kinyíljon.
• Felálltam, hogy a csapnál letöröljem fekete arcomat, de mikor véletlenül fél szemmel újra a tükörbe néztem, magam helyett újra Asht láttam. Minden erőmet összegyűjtöttem, és egy hatalmasat beleütöttem a "torz tükörbe", ami azon nyomban darabokra robbant. Ez persze iszonyatos csörömpöléssel járt. Így az ajtóval küszködő bátyám a falnak csapódott. 
  A könnyektől alig-alig, de mégis láttam ahogyan a kezemből ömleni kezd a vér, és végig csorog a karomon le egészen a földig.
  

  
  

  -Tia! Tia ez mi volt? Menj hátrébb mert bemegyek.- tápászkodott fel, és egy rúgással betörte az ajtót, ám amikor meglátott teljesen lefagyott.
  -Veled mi történt? - felkapott az ölébe, és lerohant velem a nappaliba.
  Azonnal hívta a mentőket, és közben ő szorította a szanaszét vágott kezemet. A mentők hamar, kb. 10 perc múlva kint is voltak. Egyből tudták, mit tegyenek, és kissé meg is nyugodtam, mert tudtam, hogy jó kezekben vagyok.
  -Legközelebb vigyázz magadra! Szerencséd van, hogy nem találta el egy szilánk a főeret. Nagyon közel volt! - mondta az egyik mentős, mikor végzett a kötözéssel.
  - Nagyon köszönjünk! - válaszolt Andy, és kikísérte az orvosokat. Amikor elmentek, visszajött, és  leült mellém.- elmondod, hogy mi történt? - érdeklődött.
  -Nem akarom. - hebegtem, majd kissé összeszedtem magam. - De te indulj, mert ma menned kell a stúdióba!
  - Nem hagylak magadra! Ha teszel még valamit magaddal, én abba beleőrülök!
  -Nem fogok. - szégyelltem a történteket, és legfőképp magam.
  -Nem hiszek neked! - csóválta a fejét. -  Itthon maradok veled.
  -És a banda? Akkor inkább veled megyek. - nem tetszett, hogy előtérbe akart engem helyezni.
  -Ahogy jónak látod. - vonta meg a vállát.
  -De Andy...-mondtam halkan.
  -Igen?
  -Én azt hiszem, hogy szeretem Asht. - remegtek az ajkaim, mint a nyárfalevél.
  -Hogy mi? - szemeit tágra nyitotta.
  -Eddig utáltam, rettenetesen, de tegnap ez valahogy megváltozott. Nagyon örültem, hogy ő talált rám, jobban mintha te lettél volna ott. Viszont most már félek. Ashel álmodtam. Egyszerűen nem tudok ezek után találkozni vele.
  -De ő is szeret téged! - biztatott.
• -De én félek őt szeretni! Ash nem az a hosszú távú típus.
  

  -Várj! Szóval ezért volt ez az egész? - kezdett összeállni neki a kép.
  -Igen .- motyogtam lehajtott fejjel, inkább magamnak mint Andynek .- Ashley-t láttam magam helyett a tükörben. Megrémültem, nem tudtam hová tenni a dolgot. Ez nem lehet! Ez nem történhet meg velem!
  -Ó Tia! - szorosan magához ölelt és nem engedett el. Én sem engedtem őt. A könnyeim, akaratom ellenére végig záporoztak Andy vállán, le, végig a háta vonalán.

5. FEJEZET

A kezeim egy fél óra elteltével már úgy fájtak, hogy kénytelen voltam lemászni a fáról. Nem láttam semmit magam körül. Csak csönd, és feketeség. Próbáltam kitalálni, hogy vajon merről jöttem, vagy, hogy éppen merre menjek el, de nem tudtam kitalálni. A testem szinte darabokra volt esve. Minden létező porcikám sajgott, és a támadás emlékei cikáztak a fejemben. Kissé megráztam magam, hogy fogjam fel a dolgot, és induljak. Közben arra gondoltam, mi van, ha Andy-ék itt hagytak. Ha magam vagyok ember, ebben a hatalmas, és félelmetes erdőben. Nem tudtam, hogy merre, mégis mentem, legalább egy olyan helyet akartam találni, ahol elaludhatok. A fáradtságtól a szemeim újra, és újra lecsukódtak.
- Nem alhatok el! - figyelmeztettem magamat.
Ekkor újra farkas nyüszítést hallottam, ráadásul nem is olyan messziről. Ezek szerint még nincs vége a játszmának. Már hallottam a lépteket. (bizonyára a vadállatét).
Fordultam vissza, hogy felkapaszkodjak a fára, de már nem volt időm. A léptek zaja egyre hangosabb, és hangosabb lett. Fordultam 2-őt a tengelyem körül, és megláttam egy bokrot, ami mögött elrejtőzhetek. Nem késlekedtem. Bemásztam mögé, és vártam. Már egészen közel járt az állat, én pedig azt hittem, hogy most mindennek vége.
Aztán megláttam egy földön heverő ágat. Jó vastag volt, és úgy gondoltam, azzal majd meg tudom ütni. Nagyon szeretem az állatokat, és én is tagja vagyok az állat gyilkolások elleni csoportnak, de most muszáj voltam kockáztatni. Vagy én, vagy ő...
Erősen kezeim közé szorítottam az ágat, és ütéshez kész pozícióba helyezkedtem el.
Szemeimet összeszorítottam, és a kellő pillanatban meglendítettem az ágat.
- Hey, ne! - kiáltott valaki.
Remegő kezeim közül kiesett a fa darab, és kinyitottam szemeimet.
- Ash! - mondtam, és lehúztam magamhoz a fűbe.
- Jól vagy? - kérdezte, miközben engem fürkészett. - Nagyon aggódtunk! Andy még most is téged ke...
De akkor gyorsan befogtam a száját. Legalább 3 farkas üvöltött bele az éjszakába. Mikor abbahagyták, rápillantottam Ashley-ra, és erősen megöleltem. Ő pedig viszonozta az ölelést. Nagyon jó volt, átölelni, és érezni, hogy ott van velem.
- Keressük meg Andy-t! - tápászkodtam lassan fel. - De lassan, nem akarok megint egy farkas prédájává válni!
- Farkas? - lepődött meg. - De ugye nincs bajod? Vigyünk kórházba?
- Psssz! - suttogtam. - Mondom, hogy halkan! Nincs bajom nyugi, de menjünk innen, nagyon gyorsan!
Elindultunk, és közben egymást karoltuk, nehogy elveszítsük egymást. Nem jutott eszünkbe, hogy ez milyen fura. Abban a helyzetben valami megváltozott.
- Andy! - kiáltottam, mikor valamennyire kiértünk az erdőből. - Most mégis, hogy fogjuk megtalálni?
- Tia! - hangzott messzebbről a válasz.
- Erre gyere! Itt vagyunk kint! - kiáltott Ash.
Pár pillanattal később már ott is volt Andy velünk. Szorosan átöleltük egymást, és visszapillantottunk az erdőbe.
- Jól van. - mondta Ashley. - Mikor rátaláltam valami farkas elől menekült, de jól van.
- Farkas? Istenem, nem esett bajod? - aggódott.
- Nem, nincs bajom. - nyugtattam. - Kérlek tűnjünk el innen!
Mindenki egyet értett velem, és gyorsan beültünk a kocsiba. Először Ash-t vittük haza, aki csak szó nélkül kiszállt és elindult be a házba.
- Ash! Kérlek várj! - rohantam utána. - Köszönöm! Megmentetted az életem. Nagyon nagy bátorság, és szív kellett hozzá, hogy kockára tedd értem az életed. Ne haragudj, félre ismertelek. Talán még lehetünk barátok. Ha meg tudsz nekem bocsátani.
- Semmi baj. - mosolygott.- Egyébként, tudom, te is megtetted volna értem. - ezzel bement.

Otthon kiültem a hintaszékbe. Néztem a holdat, és a csillagokat.
- Nem vagy álmos? - ült ki mellém Andy.
- De, egy picit. - lehajtottam a fejem. - Azt hittem sosem látlak többé!
- Én is azt hittem. - mondta. - De itt vagy, és én itt vagyok. Tényleg egy farkas volt?
- Igen. - bólintottam. - Sokáig üldözött, de felmásztam egy fára, aztán meg jött Ash. Kérlek, ne beszéljünk róla. Felkavaró.
- Rendben. - Andy is az égre pillantott. Most megtanulhattuk milyen amikor ki kell állni a másikért.

4. FEJEZET

Miután kimentem a fürdőből, magammal vittem a ruháimat is. A lépcsőn lefelé haladva megláttam, amint Andy és Tia felettébb jól szórakoznak. Andy a hátizsákba pakolt be, Tia pedig szendvicseket készített, mégis jól mulattak. Valami dalt énekeltek, de nem igen tudtam beazonosítani.
Félve mentem le a lépcsőn. Az előző veszekedésünk után nem tudtam, hogy Andy mit fog mondani nekem, azt meg főleg nem tudtam, hogy mit mondott Tia-nak.
- Hozd ide a cuccod! - mondta Andy. A hangjában semmilyen dühhöz hasonló érzés nem érződött.
Csak szó nélkül odatotyogtam, mint valami félős kisgyermek, aki életében először megy oviba. Beraktam a cuccomat, és közben félszemmel Tia-t néztem, persze úgy, hogy senkinek ne legyen feltűnő.
- Ezeket is rakd el léci! - nyújtotta oda a szendvicseket a testvérének. - Csak 6-ot csináltam. Fejenként 2-2. Elég lesz ennyi vagy még csináljak?
- Szerintem bőven elég. - pakolta be a táskába Andy. - Neked Ash?
- Elég. - nyögtem ki.
- Hát akkor készen vagyunk! - nevetett Andrew, és hátára kapta a zsákot.
Amikor kiértünk a kocsihoz, Andy természetesen a vezető ülésbe ült, én meg mellé akartam, mikor Tia meglökte az oldalam.
- Bocsi, de szeretnék én a tesómhoz ülni. - mondta. - Te már eleget ültél vele. Bocsi.
- Nem baj. - erőltettem egy mosolyt magamra, amit ő viszonzott ugyan, de nem tűnt őszintének.
 Bekecmeregtem hátra, gondolván ugyan semmi baj nem lesz. Ezt rosszul hittem. Ők nagyon jól szórakoztak, csak éppen engem felejtettek el. Ott ültem csöndben, ami tőlem nem megszokott, és nem is akartam bepróbálkozni. De nehogy azt higgye Tia, hogy el fogom fogadni azt, hogy ő egy szemétládának hisz. Nem tudom pontosan mi volt, de az igazi Ashley Purdy-t 100%, hogy nem ismeri.

*Tia np.*
Megérkeztünk a hegyekbe. Andy-vel mi végig régi dalokat énekeltünk és jól éreztük magunkat. Kicsit sajnáltam is szegény Ash-t, hogy őt meg kihagytuk, de nem akartam megkockáztatni, hogy utána meg mindig jó pofizzon nekem. De nem vagyok egy gonosz típusú, szóval mondtam Andy-nek, hogy én zenét szeretnék hallgatni, szóval nyugodtan menjen Ash-hez. Bedugtam a fülhallgatómat, és így mentem fel a hegyre.
A hegyen fent egy hatalmas forrás tárulkozott ki előttünk. A srácok csak lekapták a pólójukat, és egyből bombáztak is bele a vízbe.
- Ööm, Andy. - dadogtam. - Én nem hoztam fürdőruhát. Elfelejtettem.
 Semmi baj. - röhögött Ash, miközben a bátyámat csapkodta. - Gyere be pucéran!
Andy lenyomta a víz alá az ismét túl poénos Ash-t, én pedig leültem a sziklákra. Néztem amint ők bent szórakoznak a vízben. Kicsit unalmas volt, azt hittem érdekesebb lesz.
- Na Tia! - kiáltott Andy. - Ne szégyenlősködj már! Attól félsz, hogy Ash meglátja a....
- Dugulj el! - szakítottam félbe. - Nem vagy vicces!
- Léci Tia! Olyan kellemes a víz! - könyörgött Ashley is.
- Nem! Nincs fürdőruhám! - magyaráztam.
Láttam, hogy Andy valamit suttog Ashley-nek és ez nem tetszett.
- Nekem is léci! - utasítottam.
- Csak azt mondom, hogy régen sosem bántad, ha nudzni kellett! - röhögött.
- Gratula Andy! Mert nagyi medencéje 9 évesen nagyon számít!
Ők pedig ezt teljesen komolyan vették. Egy 10 perc után is én, és a régi fürdőzéseim volt a téma. Ez nagyon idegesített. Olyan jól szórakoztak...rajtam. Nekem ez nem hiányzott.
- Na jól van! - pattantam fel.
- Mi az végre bemerészkedsz? - röhögtek.
- Menj a francba Andy! - ezzel el is mentem.
Ők még kiabáltak utánam, de mintha süket lennék úgy rohantam el. A megalázásomból ennyi elég is volt. Egyenest az erdőbe sétáltam. Az erdei levegő majd megnyugtat - gondoltam. És fel sem tűnt, hogy egyre messzebb kerülök a sötétségben. Végül már teljesen elvesztettem az utat, és kétségbe esetten néztem körbe. Senki nem volt ott csak én. Épp kiáltani akartam, mikor üvöltést hallottam. A lábamnak nem lehetett parancsolni. Rohantam, nem érdekelt, hogy jó irányba-e, csak el onnan. Egy ág pont előttem hevert, és én nagyszerűen elbotlottam. Fáj a lábam, és a szívem csak úgy dobogott. Erőtlenül hevertem az erdő nyirkos talaján....

*Andy n.p.*
- Hol van már Tia? - léptem ki a vízből.
- Fogalmam sincs.Talán keressük meg. - javasolta Ashley.
- Rendben. - motyogtam, és el is indultunk befelé az erdőben.
Ahogy mentünk végig a nevét kiáltoztuk, de nem jött válasz. Ettől én kissé ideges lettem. Az egyre sötétedő égre néztem. A madarak is átváltottak esti zenéjükre, és a szarvasbőgés sem hallatszott már olyan tisztán.
- Szerintem váljunk ketté! - mondtam.
- Andy! - a hangjából ítélve nem volt oda az ötletért. - Nagy ez az erdő. Lehet, hogy még egymást is elveszítjük.
- Engem nem érdekel! - dühömet, és kétségbeesettségemet nem titkolhattam tovább. - Meg kell találnunk! Ha ehhez az kell, hogy szétváljunk, és kockára tegyem az életemet megteszem! Tia a húgom, és belehalnék ha elveszíteném. - szemem sarkában egy könnycsepp csillant meg.
- Én is kockáztatok érte! - veregette meg a vállam. Tudtam, hogy ő is elszánt, hisz elmondta, hogy a húgom nem egy közömbös lány a számára.
Nekivágtunk az erdőnek. Nem néztünk hátra. Nem tudtuk látjuk-e még egymást újra, csak azt tudtuk, célunk van, és ezt el akarjuk érni, úgy mint a bandával kapcsolatban is.

*Tia n.p.*
A lábamból lassan szivárgott kifelé a fájdalom. Nem feküdhettem tovább ott. Andy már biztosan aggódik - gondoltam. Amint fölálltam megszédültem, és újra összerogytam. Még egyszer megpróbáltam a talpra állással, de ezúttal lassan, nehogy megint a földön kössek ki.
Csak pár lépést tettem, mikor léptek zaja törte meg az erdei csendet.
- Andy? Ashley? Ti vagytok azok? - a fogaim vacogtak. - Andy? Ashl... - de a szavam elállt.
A látvány ami előttem kitárulkozott szinte megfagyasztotta a vért bennem. Két dolog cikázott a fejemben: FUSS/MENEKÜLJ!
Eszement tempóban rohantam elfelé. Már tudtam, hogy ez a borzalmas lény adta ki anno azt a rémes, üvöltő hangot. Rohantam beljebb, és beljebb az erdőben, utánam pedig egy farkas rohant. Szürkés fekete bundája csak úgy lengett a hűs szélben, világító sárga szemei baljósan meredtek rám. Néha mélyről felszakadó morgást hallatott, és egyre gyorsabban futott. Szerencsére én is jó kondiban voltam, így nem ért utol. Néha-néha felkaptam egy követ, vagy egy ágat és neki hajítottam, mire vagy nyöszörgött egyet, vagy se vette. Az életem volt a tét. Nem állhattam meg. A lábaim a végkimerülés szélén álltak, a tüdőm tömegestől eresztette ki magából a levegőt. De a farkasnak meg sem kottyant. Ugyanolyan erővel loholt, mint a hajsza elején. Már a végén azt gondoltam megadom magam, hisz lassan úgyis összeesek, mikor egy fa megmentette az életem. Ágai pont úgy álltak, hogy föl tudtam rá kapaszkodni. Egyre magasabbra másztam, hogy a farkas ne tudjon föl jönni. A pára még persze próbálkozott, de karmai mindig visszacsúsztak. Türelmes volt. Ott sétált még vagy 10 percig a fa körül, lesvén, mikor megyek le. De én jól voltam odafent. Ha egy évig várt volna, sem mentem volna le.
A hold fénye erőteljesen megmutatkozott, és farkas nyüszítés hallatszott a távolból. A hangot észlelve, támadóm fogta magát és a hang után futott. Elmúlt a veszély...Újra magam vagyok az erdőben...
Kezeimmel mégis erősen szorítottam az ágat, nehogy le kelljen mennem. Szemeimet összeszorítottam, és sírni kezdtem. Nem tudtam, hogyan tovább. Lehet, hogy a fára nem tud följönni, de nekem egyszer le kellesz mennem, és akkor ki tudja nem-e botlok újra belé.
A hold fénye erőteljesen sütött, és én, mint valami bagoly ültem a fán. Szemeimből zápor eső hullott, fáradt lábaim elzsibbadtak, tüdőm, és szívem erősen küzdött, hogy újra helyesen működjön.

3. FEJEZET

Alig készültem el már csöngettek is. Olyan 5perc múlva Andy kiabált fel.
-Tia, mi lenne ha lejönnél?
-Megyek! - kiáltottam utána. Amikor leértem csak egy srác ült a kanapén Andyvel és Ashleyval.
-Szia. Én Tia vagyok.
-Hali. Én Jinxx. - mosolygott kedvesen.
-A többiek ma nem tudnak jönni szóval így be kell érned Jinxxel - mondta a bátyám - Na de én arra gondoltam, hogy medencézhetnénk, iszogathatnánk és grillezhetnénk kint.-szedett ki egy csomó piát a hűtőből Andy.
-Majd én segítek.-mondta Jinxx, és röhögve itallal felszerelkezve mentek ki az udvarra.
-Mesélj magadról.- jött közel hozzám Ashley.
-Inkább nem.-felálltam és bementem a szobámba, felvettem a fürdőruhám, kikapcsoltam a telefonom és kimentem utánuk én is. Mikor kiértem a három fiú beleugrott a medencébe. Hangosan nevettem és leültem a nyugágyra.
-Na, gyere csak be te is.-mondta Andy.
-Majd inkább később.
Kiszállt a medencéből és elindult felém. Mikor odaért hozzám, hirtelen felkapott, és velem együtt beugrott a vízbe.
-Ez most komoly?
-Lazulj el egy kicsit Tia!-úszott közelebb Jinxx. - Mesélj, milyen volt Anglia?
-Nagyon jó, de hiányzott Andy.
-De most már itt maradsz ugye?
-Még szép. Nem szeretnék többet távol lenni.
Nagyon sokáig beszélgettünk így a medencében, szerintem Jinxx nagyon jó fej.

*Ashley np.*
Láttam hogy Tia mennyire jól elbeszélget Jinxx-el, és nem értettem nekem miért nem válaszolt mikor én kérdeztem? Velem miért ilyen?
-Kész a grill csirke.-szakított félbe a gondolkozásban Andy.
Miután jól bezabáltunk és rengeteget ittunk, valamint nevettünk (bár Tia egy szót sem szólt hozzám), olyan hajnali 3 óra körül bealudtunk.

Valahogy 5 óra körül felébredtem, még sötét volt. Láttam, hogy Tia az egyik nyugágyon összekuporodva alszik és vacog. Hirtelen csak a bőrdzsekimet találtam kéznél. Ráterítettem mire elmosolyodott. Ez nagyon aranyos volt, még akkor is hogyha ébren egyáltalán nem mosolyog rám. Lefeküdtem és elég hamar újra elaludtam.

*Tia np.*
Amikor felébredtem egy dzsekit találtam magamon. Azt gondoltam, hogy az Andy-é így belebújtam. Körülnéztem de csak Ash feküdt kint mellettem. Aztán bementem a konyhába ahol Andy és Jinxx baromkodtak a főzéssel.
-Jó reggelt! Ti meg mit csináltok? - ásítottam egy nagyot.
-Pirítóst. Miért, minek tűnik?-kacagott Jinxx.
Amikor Andy kivette a pirítóst megsütötte az ujját, én meg ezt látván elnevettem magam, mire ő válaszként összevajazta az orromat. Hirtelen csak egy kancsó víz akadt a kezembe, amit Andy nyakába öntöttem.
-Az igen.-lépett be Ashley az ajtón. Ekkor Jinxx már a földön fetrengett a röhögéstől.
Kiskorunkban ez minden napos dolog volt nálunk. Megmostam az arcomat, kipakoltunk a kerti asztalra és elkezdtünk mindannyian enni.
-Jól áll a dzsekim.-mosolygott fel két pirítós között Ashley.
-Én azt hittem, hogy az Andy-é.
-Este raktam rád, fáztál.
-Köszi.-akár mennyire nehezemre esett rá erőltettem egy mosolyt az arcomra. Így elsőre nem nagyon vagyok oda Ashley-ért, és ez vagy változik vagy nem.
-Na és ma mit csinálunk?-kérdezte Andy.
-Én kaja után indulok haza, Sammi már biztosan vár. - felelte Jinxx.
-Mi nem megyünk el a hegyekbe? Tudod Andy, ahová szoktunk. Ilyenkor amúgy sincs ott senki. - mondta Ash.
Szuper, a hegyekbe Ashleyvel. Erre külön kíváncsi leszek. De az biztos, hogyha nyomulni fog, lelököm, vagy megetetem egy pumával. Tudom, durva gondolatok, de az első benyomás nagyon fontos egy "kapcsolatnál", és mit is mondjak, Ashley nem tett rám jó benyomást.

-És mit csinálnánk ott? -kérdeztem
-Van egy kis tó mi általában oda megyünk. Ott lehet ökörködni.- vigyorgott.
-Holnap pedig megyünk a stúdióba. Ott biztosan láthatod Cc-t és Jaket is. - tisztázta Andy a másnapi programot, miközben bepakoltunk.
Olyan fél órával később kikísértem Jinxxet.
-Jó szórakozást nektek! - ölelt meg - De vigyázz, nehogy megint így végezd a vízben.
-Rendben köszi a figyelmeztetést! Puszilom Sammit, remélem őt is hamar megismerhetem.
-Holnap jön velünk a stúdióba. Majd ott lesz időtök bőven beszélgetni.-nevetve ült be a kocsijába. Miközben elhajtott még integetett.
Mikor bementem, csupán annyit hallottam hogy Andy üvölt Ashleyval.
-Ne már! Ennyiért kivered a balhét? - kiáltott Ashley.
-De ő a húgom! Jobb lesz hogyha távol tartod magad tőle!
Nem tudták hogy hallom a "beszélgetést", ezért inkább ki is mentem, nehogy meglássanak. Elképzelni sem tudtam hogy Ashley mit mondott rólam, de az biztos volt, hogy Andynek nem nagyon tetszett. Habár ő még a széltől is megóvna ha hagynám, de ő sokkal jobban ismeri Ashleyt, szóval ebben feltehetően igaza volt akár miről is van szó.

*Ashley np.*
-Amúgy is utál akkor nem mindegy? - vontam meg a vállam.
-Már miért utálna?! - ez nem volt világos Andy-nek.
-Nem tudom de eddig nem kereste a társaságomat. Na hagyjuk, elmegyek és lezuhanyzok.
A zuhany alatt nagyon elgondolkodtam a dolgokon. Tia nagyon csinos lány, pont az esetem, és ezt nagyjából el is mondtam Andynek, de mégsem tudom hogy most mit tegyek. Tia nem szívlel engem, és általában ilyenkor hagyom a csajt, de nem tudom, ez most valahogy más.

2. FEJEZET

Berendezkedtem majd el is aludtam úgy ahogy voltam.
Amikor felkeltem már 11 óra volt. Összeszedtem a cuccom és elmentem zuhanyozni.
*Andy np.*
Hagytam Tiát nyugodtan aludni. Mivel unatkoztam szóltam Ashnek, hogy jöjjön át és hülyüljünk. Este rengeteget ivott és felment a mosdóba, hogy ”megkönnyebbüljön”.
Hallottam ahogy bedörömbölt az ajtón. Gondolom zárva volt. Akkor Tia bent van.
-Andy haggy békén! Zuhanyozok. - kiáltott ki Tia.
-Ooo Andy van nálad egy csaj és még rajtad van a gatyád? -röhögött Ash.
-Nem ezt te nem...te nem tudsz semmit! - rohantam fel a lépcsőn.
Tia kijött a fürdőből és értetlenül nézett rám és Ashre.
-Hát nektek meg mi bajotok van? Amúgy is te meg ki vagy?
-Ash, cicus. Hűha Andy milyen szerencsés vagy egy ekkora bombázót összeszedni.
Eszetlenül mutogattam, hogy ne mondjon semmi rosszat. De nem használt. Persze. Ha Ash iszik ott nincs határ!
-Áá értem. Szia édes én az Andy HÚGA vagyok Tia. - válaszolt gúnyosan.
-Akkor meg nekem van szerencsém, hogy megismerhetlek. - kacsintott Tiára.
-Na jól van öcsi elég volt az esti találkádból. Tia rendeltem pizzát, lent van a konyhában. -lökdöstem be Asht a mosdóba.
*Tia np*
A szememet forgatva szaladtam le a lépcsőn. Mégis mit gondol ez magáról? Majd biztosan hízelgőnek fogom tartani. Evés után tv-t néztem a kanapén majd el is aludtam. Reggel nagyon korán keltem. Ahogy felálltam és elindultam ráléptem valamira. Valakire. Ash volt az. Balszerencsémre felébredt.
-Jó reggelt. - vigyorgott majd feltápászkodott.

-Szia. Te kérsz kávét? -grimaszoltam. Nagyon nem akartam felkelteni.
-Igen, tőled bármikor elfogadom drága.
-Na ne jó pofizz léci!
Elég értetlenül nézett. De nem volt valami szimpatikus. Helyesnek nagyon is helyes volt. Ráadásul csak alsógatya volt rajta. Az a test. De nem egy ilyen pasi még egyszer berúg és téged már ott is hagyott. Andy jött le a lépcsőn.
-Csinálsz nekem is kávét? Ash hát te? Ébren? Ilyenkor? -nevetett kómásan.
-Tia rám lépett.
-Talán mert te a földön aludtál? - vettem egy fordulatot.
Megittuk a kávét, rendbe szedtük magunkat mert a többiek jönnek át. Tegnap megígértem Andynek, hogy ma megismerkedek mindenkivel. Ash már megvolt. Már csak Jinxx Jake és CC volt hátra. Remélem ők értelmesebbek lesznek.

1. FEJEZET

Idegesen álldogáltam a csomagkiadó mellett. A bátyám még mindig sehol. Akikkel együtt utaztam már mind elmentek. Kivéve két lányt. "Legalább nem vagyok egyedül!" - gondoltam. De erre persze, hogy ők is elmentek. Már tényleg csak egyedül voltam. 30 perc. 30 perce késik a bátyám. Szép! Megcsörgettem, hogy merre van, de ő kinyomott.
- Hogy az a....- kezdtem a magam módján "dicsérni" mire valaki megfogta hátulról a derekam.
- Drága egyetlen bátyám! - mondta nevetve Andy. - Ugye ezt akartad mondani?
- Persze, hiszen kifáradtál értem csöppnyi 30 perc késéssel! - megöleltük egymást. Már rég nem találkoztunk.
- Wow! De jól nézel ki! Jót tett neked az angol levegő! - nevetett - Na indulhatnánk végre?
- Végre? - néztem rá kissé mérgesen - Te mondod én már rég otthon lennék ha elindulok gyalog és nem várok rád!
- Oké! - kezdte Andy - Akkor gyere gyalog! . és elindult kifelé.
- Na nem! - rohantam utána.
Beszálltunk a kocsiba ő meg még mindig engem fürkészett. Elindultunk.
- Nézd már az utat! Lehet, hogy a repülő nem zuhant le, de te megölsz! - kiabáltam rá.
- Bocsi, de én nem így emlékeztem rád! Hová tűnt az a szexi fogszabályzód? - kacagott gúnyosan.
- Haha! És a te vagány szemüveged?
Andy furcsán nézett rám e mondat hallatán. Majd zavartan megszólalt.
- Nekem nem is volt szemüvegem!
Ott röhögtem mellette. Olyan bambán nézett. Lehet, hogy azon gondolkodott, hogy volt-e szemüvege?!
Megérkeztünk. Szép ház volt. Kívül is, belül is. És legnagyobb meglepetésemre: REND VOLT!
- Íme az otthonod! - tárta ki előttem az ajtót.
Beléptem a nappaliba és lehuppantam az ágyra.
- Ne kényelmesedj el annyira! - mondta. - Még meg kell ismerned a bandát!
Na ehhez persze egy kicsike kedvem sem volt. Hosszú volt az út és fáradt is voltam.
- Andy, csöppem! - kezdtem kedveskedő hangon - Annyira tehetséges énekes vagy! Olyan büszke vagyok rád! Sajnos én meg csak egy átlagos lány vagyok és el fáradtam nagyon!
- Szeretnél pihenni egy kicsit? - kérdezte Andy és persze ez a kedveskedés nagyon megpuhította a szívét.
- Aha. Bocsi! Annyira sajnálom, hogy nem ismerhetem meg ma őket!
- Semmi baj - legyintett - Majd holnap!
Megint megöleltem. És intettem neki.
- Na gyere! Hozd a cuccaimat a szobámba! - mosolyogtam és elindultam felfele.
- Okés, viszem. - mondta lelkesen de mikor megfogta a bőröndöket elordította magát.- Te ezekben mi a jó ég van? Tégla? Nagyon nehezek! Esetleg segíthetnél!
- Nem nem! -ráztam a fejem - Erősödnöd kell!
Megforgatta a szemeit és elindult a bőröndökkel, én meg pattogtam fel a lépcsőn.
- Te undok boszi! - nevetett, majd hatalmasat esett a lépcsőn.
- Andy, jól vagy? - futottam oda hozzá ijedten. Erre ő elkapta a kezem és magához húzott és egy óriási puszit nyomott az arcomra. Majd nevetve mondta:
- Lehet, hogy szebb lettél, de ugyanolyan gonosz maradtál!
- Köszönöm az elismerést! Igyekszik az ember lánya! - mondtam és feltápászkodtam.- Na gyere már!
Elindultam felfele, ő meg nagy nehezen elindult utánam.
- Khhmmm...Hercegnő! - mutatott rám. - A másik irányba!
- Tudtam én! - válaszoltam csípőre tett kézzel és megfordultam.
Jó volt végre vele lenni. Hiányzott már a sok civakodás, beszólogatás, ölelgetés, meg persze a verekedések. Összességében: Hiányzott a bátyám!